Boldog, békés vásárlást mindenkinek!

Boldog, békés vásárlást mindenkinek! András fiam látta ezt a fájdalmasan találó falfirkát Pesten, az egyik bevásárló központ környékén.

A karácsony kapcsán évtizedek óta egyre intenzívebben jelentkező utálatomat nem tudnám ennél tömörebben szavakba önteni.

Gyorsan tisztázom: A karácsony szent a számomra. Utálatom tárgya az a fogyasztói szemét, ami rátelepedett, és eltakarja az ünnepet. Lehet, hogy örökre.

Minden évben megfogadom, hogy függetlenítem magam az őrülettől, de nem sikerül. Fenyőfa vásárlás közben szoktam kiakadni.

23-án a feleségem hallotta bevásárlás közben a pénztárnál:

Egy vásárló nő kérdezi: - Holnap meddig lesznek nyitva?

Pénztáros: - Kettőig.

Nő: - Hogyhogy csak kettőig?

Pénztáros: - De hölgyem, holnap már karácsony!

Nő: - Na és? Karácsonykor vásárolni szoktak, nem?

Nő öntudatosan és sértődötten el.

András fiam barátjának apja taxis.

23-án vitt egy szexuális munkás hölgyet, akit gyakran szokott fuvarozni.

-Képzelje, minden kupi zárva karácsonykor, csak mi leszünk nyitva. Mindenkit berendelt a főnök.

-Minek? Ki megy oda karácsonykor?

-El van maga tévedve. Egymásba fog érni a vendégek micsodája!

Egy ismerős lány, aki pincérnő egy vendéglátó helyen - átmenet a kávéház és a kocsma között, ahogy az szokásos - meséli, hogy több törzsvendég is ki van akadva, hogy 24-én este nem lesznek nyitva!

-Miért, mi van 24-én?

-Karácsony, te ütődött! Mindenki zárva lesz!

-És? Ki nem .....ja le a karácsonyt! Én hova menjek?

Érdekelne egy reprezentatív felmérés: Az emberek hány százaléka tudja, hogy mit ünnepelünk karácsonykor?

Érzésem szerint a válaszok gyakoriság szerinti sorrendben:

1-Karácsony a szeretet ünnepe.

Nem baj, ha ez a tartalom is kötődik az ünnephez, de nem ez a lényeg!

2-Karácsonykor megajándékozzuk egymást.

Ez ugyan nem válasz a kérdésre, de ez a megkérdezetteknek nem fog feltűnni. Más kérdésekkel kapcsolatban is ez a helyzet, miért pont a karácsony legyen a kivétel.

3-Karácsony a fenyőfa ünnepe.

1959-ben voltam elsős az általánosban. Az utolsó tanítási napon fenyőünnep volt az iskolában.

Karácsony, Jézuska, angyalok? Fenyőfa? Kavargott a fejem.

-Gyerekek, megyünk a fenyőünnepre! - terelt bennünket Kemenes tanár bácsi.

-Tanító bácsi, most jön a Jézuska is?

-Csend legyen! Meg ne halljak még egy ilyen szamárságot!

Nem baj, majd otthon megkérdezem a papát.

... de elfelejtettem .... megjött a Jézuska. Kaptam egy labdát és egy új cipőt. Későn vacsoráztunk, és nem kellett lefeküdnöm!

Hideg volt. Apám csizmája alatt csikorgott a hó, ahogy mentünk végig a főutcán az éjféli misére. A templom dugig volt emberekkel, bár ez akkor nem lepett meg. Egy normál vasárnapon is tele szokott lenni. Azon viszont csodálkoztam, hogy Kovács tanár néni a bejárat közelében állt az egyik sarokban. Őt még nem láttam a templomban. Miért nem megy előre? Miért nem ül le? Egy tanár néni!

A mise végén énekeltük a Boldogasszony Anyánkat. .... Magyarországról, Édes hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról!

Boldogasszony Anyánk! Nem feledkeztél meg rólunk, de hát hiába, ha mi nem akarunk magunkon segíteni!