Nagyot nőtt Sopron - legfőbb oka a helyi és ausztriai munkavállalás

Sopronban az utóbbi években a helyi közbeszéd egyik fontos elemévé vált a messziről érkezett munkavállalók itteni helyzete, beilleszkedésének folyamata. A belső migráció megítélése eléggé szélsőséges és negatív. A Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaság-tudományi Karának kutatócsoportja internetes kérdőívet állított össze, hogy az önkéntesen és névtelenül kitöltött válaszok, illetve számos további interjú révén pontosabb kép bontakozzon ki e témában. A kutatócsoport úgy véli, munkájuk hozzájárulhat ahhoz, hogy a soproniak valós információkat kapjanak a belső migrációról, érthetőbbé váljon a folyamat.

A várt ezer helyett 2754 válasz érkezett. Ebből 1789-en voltak soproni születésűek; 458-an az ezredforduló előtt, s 444-en 2000 után költöztek Sopronba. Az alkalomszerűen a városban – főképpen munkásszálláson – tartózkodók közül mindössze 63-an állították ki és küldték vissza az elektronikus kérdőívet. 

A válaszokból leszűrhető, hogy a migrációs hullám három nagy időszakhoz – a 2000-es évek elejéhez, beleértve hazánk uniós csatlakozását, a tíz évvel ezelőtti gazdasági válsághoz, illetve az osztrák munkaerőpiac 2011-es liberalizációjához – köthető. A Sopronba költözés legfőbb oka a helyi vagy környéki – így az ausztriai – munkavállalás volt. A 2000 utáni migrációs csoportok esetében az Ausztriában dolgozók közel 60 százaléka eleve osztrák munkavállalási szándékkal utazott Sopronba. Megjegyzendő, hogy 2009 előtt az abszolút többség egyedül jött a városba, míg 2010-től a zömük már másodmagával. A gyerekkel költözők aránya is a duplájára nőtt. 

Világossá vált az is, hogy nemcsak hazánk északi és keleti részéből, hanem a Dunántúl több régiójából, sőt, Pest megyéből is sokan költöztek Sopronba a jobb megélhetés reményében. Emellett a 2010 előtt érkezettek esetében volt a legnagyobb arányú a tanulási motiváció, s döntően ők terveznek már hosszú távon a városban. Az ennél is régebben érkezettekre jellemző leginkább, hogy megoldott a lakhatásuk, mintegy háromnegyedük saját ingatlannal rendelkezik. A 2000–2009 közötti bevándorlók magasabb gyermekáldásaránya a költözés utáni megállapodottsággal, a stabilizálódó életkörülményekkel függ össze.

A kutatók a belső migrációban részt vevők iskolázottságára is fókuszáltak. A maximum általános iskolai bizonyítvány az alkalomszerűen itt-tartózkodók esetében jellegzetesség. Ők kétkezi munkásként a helyi és környékbeli gyárakban dolgoznak, s a problémák nagy részét többnyire nekik tulajdonítják a régi lakosok. Az adatok azonban csak e csoportra igazolják a migrációs sztereotípiát, az alacsonyabb végzettségi összetételt. A vezető értelmiségiek, nagy- és középvállalkozások viszonylatában a régebben Sopronba érkezettek szerepelnek a legmagasabb értékekkel. 

A belső migrációt tekintve a helyi születésű lakosok negatív előítéleteivel ellentétben az adatok arra utalnak, hogy nagyon sok szakképzett, családos ember telepedett le Sopronban. Nélkülük a helyi gazdaság és munkaerőpiac is bajban lenne, s az iskolák többsége sem működhetne teljes tanulólétszámmal. A beköltözők is véleményt formálhattak a soproniakról. A helyiekkel való kapcsolatát a többség rendezettnek nevezte, viszont az interjúkban a roma származásúak már beszámoltak a városban jelen lévő rasszizmusról. A legnagyobb egyetértés két állítás mentén mutatkozott: „a soproniak gazdagabbak", és hogy „a régi lakosok távolságtartók". 

A kutatás a soproni lakosságszám megbecslésére is vállalkozott. A 2011-es hivatalos népszámlálás 60.548-as népességszáma már régen nem tükrözi a valóságot, de a 100–120 ezres lélekszámot is városi legendának kell tekintenünk. A tanulmány szerint „a városban egyszerre éjszakázó" lakónépesség száma 80 ezerre becsülhető. Ugyanakkor az életvitelszerűen, megállapodottan a városban lakók száma 70–75 ezer főre tehető. 

Ausztriában már megjelent