Négy gyerek maradt félárván, a Jóakarat hídja segít a soproni családon

A harmincnyolc éves férfi a humoráról és mérhetetlen segítőkészségéről volt híres. Négy gyermeke maradt félárva, amikor vasárnap hajnalban tragikus balesetet szenvedett. 

Hiába várja haza Gábort a felesége, Pongráczné Hefkó Júlia,  két fiuk és két lányuk sem láthatja többé Apát... Amikor egy fiatal élet hirtelen véget ér, az mindig tragédia, de a csonkán maradt Pongrácz családban különösen az.

 – Négy éve költöztünk Sopronba Budapestről, kifejezetten az ausztriai munkahely és fizetés reményében. Én pedagógus vagyok, a két kislányunk öt- és hétéves, még óvodások, a fiúk 10 és 14 évesek, a Fenyő téri iskolába járnak. Gábor évekig dolgozott kint egy nemzetközi gyorsétteremben, de szeretett volna  továbblépni. Két hónapon át keresett új állást, s amikor Mattersburgban felvették bármixernek, nagyon boldog volt. Egy hónapja kezdett az új helyén, addig kitartottak a tartalékaink. Minden egyenesbe jött volna... – mondja elgondolkodva, szinte csak magának Pongráczné Hefkó Júlia. Még fel sem fogja igazán, hogy özveggyé vált, egyedül négy gyerekkel, albérletben, segítség nélkül, de a félelem a jövőtől ott van a szemében. A nagyszülők közül egyedül az édesapja él, de ő is a fővárosban. A teher szinte összeroppantja a fiatal anyát, de a gyerekei miatt talpon kell maradnia.

– Vallásos család a miénk, a hitem most a legnagyobb segítségem. Még nem tudom, hogyan és hol, de a gyerekek miatt meg kell oldanom az életünket – próbál saját magába is lelket önteni az elkeseredett fiatalasszony. Szombaton strandolni ment a család, a férfi alig aludt, mielőtt munkába indult. A medence szélén készült az utolsó családi fotó, ki gondolta volna abban a  pillanatban, hogy néhány óra múlva minden sötétségbe borul.

– Reggel hatkor csengetésre ébredtem. Ránéztem Gábor ágyára, láttam, hogy üres. Azonnal tudtam, hogy baj van, a rendőröknek szinte csak bólintaniuk kellett. Hát igaz a mondás, hogy a jók mennek el! – sírja el magát Júlia. – Gábor segítőkész, vidám ember volt, az a típus, aki mindig megáll a stopposoknak vagy kereket cserél vadidegeneknek az út szélén. A humora miatt gyorsan talált barátokat, mindenhol kedvelték. Talán odaföntről intéz nekünk valami segítséget, mert nélküle most kétségbeejtő a helyzetünk. 

A Jóakarat hídja, a Kisalföld alapítványa természetesen segít és olvasóink támogatásával nem engedjük el Júlia kezét, míg a sokkból, ami érte, fel nem áll. Így tesznek munkahelyén, a fertőrákosi iskolában is, de sok kéz kell most, mire négy gyerekkel az élete újra biztonságos pályára áll.

A Lapcom Média Alapítvány várja a jóakarat forintjait. Adományaikat átutalással  a 12096705- 01312657-00100008-as számlaszámon és az ügyfélszolgálati irodáinkban kihelyezett sárga postai csekkeken is eljuttathatják hozzánk. Az alapítvány segítségét kérő olvasók jelentkezését a Kisalföld-szerkesztőség,  9021 Győr, Újlak utca 4/A postacímre vagy az [email protected] e-mail-címre várjuk.