Oscar-jelölt gyártásvezető - A fertődi Molnár Dániel fiatal szakemberként a csúcs közelében

– Édesapám szerint hat hónapos koromtól a film a bébiszitterem – mondja félig-meddig tréfásan Molnár Dániel. Pedig nem vezetett nyílegyenes útja a gyártásvezetői székig, pláne nem az Oscar-gáláig, mivelhogy eredetileg rádiósnak készült.

– A szüleim most is Fertődön élnek, én is ott jártam általánosba, de mivel sem kitűnő tanuló, sem élsportoló nem voltam, a Vas- és Villamosipari Szakképző Iskola és Gimnáziumban folytattam. Nagyon jó négy évet töltöttem

ott! Szabóné Horváth Edit zseniális osztályfőnökünk volt, aki rögtön meglátta humán beállítottságomat és így terelgetett, Farkas Gábor történelemtanárunk pedig nem engedte, hogy kihagyjuk a színházi előadásokat.

Rendszeresen moziztunk vele, filmmel is tanított – emlékszik a középiskolás évekre Molnár Dániel. Érettségi után még rádiósnak készült rekedtes hangjára alapozva, ezért is folytatta tanulmányait az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola kommunikáció–bölcsész–művelődésszervező szakán.

Molnár Dániel, az Oscar-jelölt film gyártásvezetője. A portré érdekessége, hogy a rendező, Deák Kristóf készítette, akkor, amikor elindult közös munkájuk a Mindenkivel.

– De diplomával a zsebemben sem jutottam közelebb a rádióhoz. A főiskola után különböző szakmákban dolgoztam, kerestem az utamat, mellette iratkoztam be egy esti képzésre, ami már filmes volt. Utána felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Szász János és Janisch Attila voltak az évfolyamvezetők, én Hutlassa Tamás gyártásszervező osztályába jártam. Vidékiként erős kisebbségi érzéseim voltak a sikert illetően, de felvettek, elvégeztem és azóta is a szakmában dolgozom – sorolja a tudnivalókat Molnár Dániel, aki fiatal kora ellenére már hatalmas sikereket ért el. Dolgozott Jeles Andrással, gyártásvezetője Bogdán Árpád Genezis című filmjének is.

– Deák Kristóf, miután évek óta Angliában él, a vizsgafilmes producert, Udvardy Annát  kérdezte, tud-e valakit ajánlani a készülő Mindenkihez, Anna pedig rám gondolt. Így kerültem a stábhoz. Egy kávé mellett beszéltük át a forgatókönyvet Kristóffal, augusztusban álltunk neki a munkának, októberben forgattunk. Tulajdonképpen jókor voltam jó helyen... Már a szövegben ott volt a lehetséges siker, de igazán akkor derült ki, mennyire erős a film, amikor túl voltunk az első vágásokon. Kristóf jó érzékkel küldte aztán a különböző fesztiválokra, ahol a díjak, különdíjak előszobát jelentettek az Oscarhoz. Jó munka volt, ezt is, mint általában a szakmámat, szerettem és szeretem.

A film a rendszerváltás környékén játszódik, akkor, amikor a készítői, a ma harmincas éveikben járó rendező, operatőr és a gyártásvezető is  általános iskolások voltak. A főszereplő, Zsófi új iskolába kerül. Már első nap összebarátkozik a legnépszerűbb lánnyal, Lizával, sőt, még a kórusba is bekerül. A kórus vezetője, a bűbájos Erika néni azonban sikerorientált és olyat kér a lánytól, ami nem igazán összeegyeztethető a tanári fogadalmakkal. A gyerekek pedig összefognak… Többet egyelőre csak kevesek tudnak a sztoriról, hiszen a 25 perces alkotás az Oscar-jelölés miatt nem kerülhet fel a netre, csakis az előfizetéses, erre hivatott csatornákra.