Gigantikus magyar tájszótár

Másfél évtizedig gyűjtötték

– Ha a fővárostól kicsit messzebb utazunk, gyakran azt tapasztaljuk, hogy az emberek olyan szavakat is használnak, amelyeket mi nem. A magyar nyelv nem teljesen egységes, nem mindenki úgy beszél, mint azt a rádióban vagy a televízióban halljuk – kezdte Kiss Gábor lexikográfus, a most megjelent Nagy magyar tájszótár főszerkesztője.

Ki gondolta volna tíz évvel ezelőtt, hogy a szelfi beépül a magyar nyelvbe? – teszi fel a kérdést Kiss Gábor.

A Tinta Könyvkiadónál megjelent, 1008 oldalas tájszótár másfél évtizedes, hatalmas gyűjtőmunka eredménye. 55 ezer szavát a Kárpát-medence különböző területeinek tájszavait tartalmazó, 25 korábbi szótárból rakták össze. Így a lexikon a teljes Kárpát-medence szókincsét lefedi. Minden egyes szónál meg van adva a jelentés és az, hogy melyik, korábban megjelent szótárból van kigyűjtve. Ennek segítségével ki lehet következtetni, hogy adott szó melyik nyelvterületen él.

Páholy, szakácska, makuka

– Több tucat olyan szavunk van, ami a tájnyelvből került át a magyar köznyelvbe. Ilyen például a páholy. Ez eredetileg az istállóban, a lovak fölött lévő szénatartó rácsot jelentette. A nyelvújítók innen vitték át a prémium kategóriás színházi ülőhelyre – magyarázza Kiss Gábor. A szakember szerint korunkban a tévé, a rádió és az irodalom hatására a magyar nyelv is elkezdett egységesülni. Ma már nehéz olyan embert találni, aki nyelvjárásban beszél.

A lexikográfus szomorúnak tartja, hogy a még nyelvjárásban megszólaló diákokat a tanárok gyakran megszégyenítik. A gyerekben ez kisebbségi érzést alakít ki, gyorsan levetkőzi a nyelvjárási nyelvtudatát, hogy aztán a köznyelv szerint próbáljon meg beszélni. Fotó: MTI

– Gyerekkoromat egy nógrádi kis faluban, Cserháthalápon töltöttem, ahol például használták a szakácska szót, ami a férfiak által használt munkakötény neve volt. Ezek a szavak a pa­raszti világ tükröződéseként is felfoghatók, de sajnos a mai fiatalok már nem sokat tudnak erről a világról. Miskolcon például makukának hívják a szotyolát. Ott ez természetes, mindenki érti – ma­gyarázza a szakember.

Tisza-vidéki a köznyelv

A nyelvjárások eltűnéséért a könyvnyomtatás is felelőssé tehető.

– A könyvnyomtatók nem egyetlen helyen, hanem az egész ország területén akarták eladni a kinyomtatott művet, ezért lassan kialakult a köznyelv. Ennek alapja az észak-magyarországi, Tisza-vidéki nyelv. Ez egy „e"-ző nyelvjárás, Károli Gáspár erre fordította le a Vizsolyi Bibliát. Utóbbi óriási hatással volt a magyar nyelvre – hívja fel a figyelmet a lexikográfus. Bár egyre kevesebb szót használunk, nyelvünkbe új szavak jönnek, a régiek pedig folyamatosan kopnak ki. Az új technikai eszközöket – okostelefon, honlap, e-mail – meg kell nevezni, a rég

nem használt szerszámok, tárgyak nevei pedig kihullanak a nyelvből.

sündisznó: árics, borzdisznó, gurgulamadár, szőrmalac, tövisesdisznó

búzavirág: dédike, égivirág, katószeme, sokorlat, kékkonykoly, vasvirág

lustálkodik: csamuszlál, fanyalog, kácsong, lacsuháskodik, herélkedik, ostobákodik

Jókai kezd latin lenni

A szakember szerint az angol kifejezések magyar nyelvbe beszivárgását legfeljebb csak lassítani lehet.

– A digitális adathordozót, azaz a pendrive-ot például nem sikerült magyarosítani, pedig volt magyar neve: tollacska. Ott van ugyanakkor a számítógépes egér. Az már más kérdés, hogy a mai fiatalok talán életükben nem láttak igazi egeret, a nagymamának pedig nem a számítógépes egér fog eszébe jutni. Igazi veszély lehet, ha a fiatalok és az idősek közt kommunikációs szakadék alakul ki. Ezért fontos, hogy az unoka megértse a nagymamát, utóbbi pedig tanuljon meg pár modern kifejezést a gyerektől. Azért is kell ismerni a régi nyelv szavait, mert borzasztó lenne, ha irodalmi klasszikusaink érthetetlenné válnának. Sajnos egy-egy kötelező Jókai-regény elolvasása ma már szinte megoldhatatlan feladat a fiatalok számára – teszi hozzá a szakember.