Fűnyírót ajándékoztak az erdélyi településnek Beled és Dénesfa lakosai

A dénesfai önkormányzat több mint tíz éve ápol baráti kapcsolatot az erdélyi Harasztkerék községgel. Minden évben többször is találkoznak a falu lakói, legutóbb a napokban jártak a dél-rábaköziek odakint. „Kedves kötelességünknek tekintjük, hogy meglátogassuk és lehetőségeinkhez mérten segítsük erdélyi barátainkat" – jegyezte meg Dénesfa polgármestere. 

– Ebben az évben a Bethlen Gábor Alaptól a testvérkapcsolatok ápolására egymillió forintos támogatást kapott önkormányzatunk – tájékoztatott a fejleményekről Takács Lajos.

– Közel hatvantagú küldöttséggel indulhattunk útnak, dénesfaiak és belediek közösen. A támogatásnak köszönhetően az utazóknak minimálisköltséget kellett csak vállalniuk. A Harasztkerékkel való kapcsolattartás egyébként mindig kiemelt helyen szerepel a község éves feladatellátásainak tervezésekor. Mondhatnám, hogy a költségvetésünk készítésével egy időben már eltervezzük Erdélyre vonatkozó programjainkat is. Természetesen szívesen tettünk eleget ennek idén is. Mindig jó érzéssel tölt el, amikor útra kelünk, mert tudjuk, hogy várnak bennünket, és ez nemcsak hivatalos, protokolláris találkozó, hanem valóban baráti, mondhatnám azt is, hogy testvéri. 

A dénesfaiak sosem üres kézzel érkeznek Harasztkerékre. Gyűjtöttek és adtak már át pénzadományt, de egyéb ajándékokkal is támogatták  a falut. Most például egy 250 ezer forint értékű damilos fűkaszát vittek magukkal Beled és Dénesfa közös felajánlásaként. A közterületek rendben tartásában veszik jó hasznát a gépnek.

A látogatás napjaiban természetesen számos programot is szerveznek. Megnézik a látványosságokat és a kedvelt kirándulóhelyeket is felkeresik. Takács Lajos szerint azonban ezen túl sok minden másról is szól számukra az utazás.

– Tudom, hogy sokan vannak vele úgy, ahogy én: kikapcsolódást, megnyugvást, lelki feltöltődést jelent egy-egy erdélyi út. Ráadásul sokat tanulhatunk az ottaniaktól, akik példát mutatnak emberségből, közösségépítésből, összetartásból. Annak idején ösztönözték, hogy az anyaországi települések „válasszanak" maguknak testvérközséget vagy -várost Erdélyben. Mi elmondhatjuk, hogy kapcsolatunk már régen túllépett a hivatalos jellegen és nem a kötelesség, hanem a barátság visz bennünket hozzájuk – jegyezte meg Takács Lajos.