Emlékművek emberi történetekkel a Rábaközben

Értékőrző kiadvány megjelenését támogatta ismét a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata. A közelmúltban mutatták be Nagy István „Rábaközi emlékművek" című sorozatának első kötetét. Szalay Balázs társulati elnök szavai, miszerint fő törekvésük a Rábaköz szellemi, kulturális emlékeinek megőrzése, valamint a rábaközi emlékművek történetének kutatása, találkozott Nagy István csornai születésű fényképészmester indíttatásával. Nagy István, a könyv szerzője és fotográfusa a könyv bemutatása során először az emlékművek egyházi és világi csoportosításáról beszélt. 

– A Rábaköz történetében mérföldkő volt a török uralomtól való megszabadulás. Az 1600-as évek végétől Nyugat-Dunántúl közigazgatását Alsó-Ausztriából irányították. Az akkori helytartótanács Győr visszafoglalása után elrendelte, hogy a településeken korábban meglévő vallási emlékek helyén állítsanak „győri kereszteket". Ezek többnyire oszlopszerű, magas építmények voltak. Az emlékművek felső részén fülkeszerű bemélyedéseket alakítottak ki, ahol vallási jelképeket, szobrokat, domborműveket és festményeket helyeztek el. Előttük összejöveteleket, istentiszteleteket tartottak. A Rábaközben ezekből már csak néhány maradt épségben, a helyükre kápolnát vagy templomot építettek, ahol lehetőség nyílt a hitélet széles körű gyakorlására – tudtuk meg Nagy Istvántól, aki hozzátette: – Az élet újraindítása után különböző alkalmakból vagy a falu határát jelölő szándékkal kereszteket állítottak. A fából készült alkotásokat kőből és téglából készített emlékművekre cserélték. kőkeresztre Krisztus testét helyezték, az oszlopokra valamelyik védőszent szobrát állították. A köznyelvben ez utóbbiakat is keresztnek nevezzük. Ezeknek a vallási emlékeknek többféle funkciójuk volt. A hitre való figyelmeztetésen kívül találkozási pontként szolgáltak, a határjárások és körmenetek helyei voltak.

Minden emlékműnek megvan a maga története. A fotón a barbacsi Szentháromság-szobor.

Az emlékművek másik csoportja, a világi emlékművek valamely történelmi eseményhez kapcsolódnak. A háborúk áldozatai, a forradalmi események, a tűzzel folytatott küzdelmek, a be- és kitelepítések megannyi megörökítésre méltó emlékmű készítését ösztönözték. 

A Rábaköz 64 települése közül elsőként a Tóköz északi része és a Hanság peremén elhelyezkedő 14 település emlékműveit örökítette meg a szerző, Győrsövényháztól Hosszúdombig. Nagy István az emlékművekhez kapcsolódó történeteket is lejegyezte. Helytörténeti kutatásait levéltári, könyvtári adatokkal egészítette ki: „Az emlékművekhez szép emberi történetek tartoznak. Korábban fenntartásukra alapítványt tettek, a területet a közösségnek ajándékozták, a család gondját viselte. Napjainkban többnyire az önkormányzatoké e feladat. Ez újabb összefogásra készteti az ott lakókat" – zárta mondandóját Nagy István. 

A megkezdett munkát a szerző tovább folytatja. A következő kötet a Rábaköz keleti részét, a 85-ös, 86-os főútvonal és a Rába által határolt területet mutatja be. Akinek van tudomása a Rábaköz településeihez köthető történetekről, kérik, hogy juttassa el a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulatának ([email protected]) vagy az első kötet szerzőjének, Nagy Istvánnak ([email protected]). Lehetőség van más településen is könyvbemutatóra, ahol vetített képekkel illusztrált előadást tart a szerző és a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata.