A ˝belövések˝ nyolc áldozata Egyeden

A szovjet hadsereg 31. gárda lövészhadteste 1945. március 28-án délelőtt tíz óra körül bevonult Egyedre. Előző nap heves ágyútűz tartotta rettegésben a helyieket. A belövések következtében a falu lakosai közül többen is életüket vesztették. Zsirai Antal kutatja a község múltját, eredményeiről az Egyedi képek közösségi oldalon számol be rendszeresen. Megemlékezett a napokban e véres eseményről is.

Az Egyed melletti harcok ismeretlen, magyar áldozatának sírja.

A március 27-i belövések miatt nyolcan életüket vesztették, annak ellenére, hogy pincékbe, bunkerekbe próbáltak húzódni az emberek. Bognár Gyula és felesége, Molnár Rozália, Csapó Imre és felesége, Csapó Imréné, Boldog József, Molnár József, Pálfi Antal 12 éves iskolás és Töreki Gyuláné, árván hagyva a bunkerban mellette lévő csecsemő kisgyermekét.

A visszaemlékezésekből kiderült, hogy a szovjet csapatok bevonulása előtt súlyos harcok folytak az Árpás és Egyed közötti, úgynevezett Megág-területen. Húsz-huszonöt német katonát temettek tömegsírokba a szovjetek parancsára odavezényelt egyediek. De temettek a Szőlődombon, a Szilfa-, Hegyes-dűlőben is. A községházával szembeni portán az ott kilőtt német géppuskást temették el. A német katonák egy részének maradványait az 1990-es évek feltárása után Németországba szállították.

A fotó 1945-ben készült a faluban. Német katona mókázik rajta.

– A tudomásunk szerinti egyetlen, számunkra ismeretlen nevű magyar katona a temetőnkben alussza örök álmát. A szovjet katonák nem Egyed határában nyugszanak, őket a csapataik magukkal vitték. Az ágyúzások, gyújtólövedékek következtében negyven egyedi lakóház és még több pajta, istálló leégett, megsemmisült. Tulajdonosaik rokonoknál, ismerősöknél és az üresen maradt, részben romos kastélyban húzták meg magukat a következő hónapokban. A tragikus események utótörténete, hogy 1946–47-ben Egyedről ötvenkét család mintegy háromszáz fővel Ágfalvára költözött, az onnan kitelepített német anyanyelvű, egykori lakosok házaiba. Ők nagyrészt a háborúban megrongálódott, leégett házak egykori lakói voltak – zárta a szomorú történetet Zsirai Antal.

Pálfi Antal tanuló sírja az egyedi temetőben. Idősebb bátyja egy évvel korábban hunyt el.