Széchenyi, a hungarikum

A Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata és a csornai múzeum Széchenyi István születésének 225. évfordulójára szervezett megemlékező előadásokat. Buday Miklós, a Széchenyi Alapítvány elnöke hangsúlyozta: a legnagyobb magyar szellemi hagyatéka 2014 márciusában hungarikum lett. Bemutatta a Hitel mai magyar nyelven című kötetet is. Kifejtette a reformkort elindító munka megjelenésének történelmi hátterét és a Hitel főbb gondolatait. Mivel ez a legbonyolultabb nyelvezetű Széchenyi-mű, felvetődött a könyv átírása mai magyar nyelvre. Ennek során tartalma nem változott, ám Széchenyi „ízei" is megmaradtak, ugyanakkor gördülékenyen olvashatóvá vált.

Pavlóczki Béla helytörténész a XIX. században Sopron vármegyében emelt Széchenyi-szobrokról tartott elő- adást. Mint elmondta, már rögtön Széchenyi tragikus halála (1860) után felmerült az emlékműállítás gondolata, de ezt a politikai viszonyok, illetve az anyagiak egy ideig nem tették lehetővé. Pusztacsaládon 1860-ban viszont állítottak egy Szent István-szobrot, melynek arcvonásait Höller György soproni kőfaragómester a Széchenyiről Döblingben készített mellszoborról mintázta. A hatóságok azonban nem jöttek rá, hogy valójában az ország első egész alakos Széchenyi-szobráról van szó. Pavlóczki Béla beszélt még a Sopron és Nagycenk vetélkedéséről, melynek eredményeképpen végül mindkét településen állíthattak Széchenyi-szobrot 1897-ben.

Az előadások után a résztvevők a csornai Széchenyiiskolában Kemenesi Ágoston tanárt hallgatták meg arról, miként ápolják a tanulók Széchenyi István emlékezetét, majd koszorút helyeztek el a Salló István szobrász által készített domborműnél.