Lehangoló állapotban vannak Európa vizes élőhelyei - hazánk sem kivétel

Lehangoló állapotban vannak Európa vizes élőhelyei. A kontinens tavainak, folyóinak és más felszíni vizeinek csupán 20 százaléka egészséges. Ha csak Magyarországot nézzük, a helyzet – bár jobb – kielégítőnek egyáltalán nem nevezhető.

Itthon a vizek 9 százaléka örvend kiváló állapotnak, és csupán 30 százalékuk elfogadható, a többi rossz, vagy romló tendenciát mutat.

A víz világnapja kapcsán érdemes globális szinten is körülnézni.  Az egész világot érintő adatok szintén sokkolók: az elmúlt három évszázadban a Föld vizes élőhelyeinek 87 százaléka tűnt el. 1970 óta, azaz csaknem ötven év alatt pedig a vizes élőhelyekhez kötődő gerinces fajok populációi zsugorodtak az eredeti állapotuk 17 százalékára. Mára hazánk folyóinak és természetes árterületeinek több mint 90 százaléka eltűnt, ami itt is a biológiai sokféleség nagymértékű csökkenésével járt. Mindez olyan – észszerűbben is végezhető – emberi tevékenységek eredménye, mint a gátak és víztározók építése, folyókanyarulatok levágása, vagy a vizenyős területek lecsapolása és művelésbe vonása. De nem tekinthetünk el a vízszennyezés következményeitől sem.

 Tengernyi műanyag

„40 kiló műanyag zacskót találtak egy bálnatetem gyomrában a Fülöp-szigetek partjainál" – csupán egy olyan hír az elmúlt hetek terméséből, amelyre rendkívül sokan kapták fel a fejüket itthon is. Ez önmagában egyáltalán nem baj, hiszen az óceánok állapota mindannyiunkat érint, akkor is, ha nincs saját tengerpartunk, ám legalább ekkora figyelmet a közvetlen közelünkben található folyók, tavak, vizes élőhelyek is megérdemelnek.

Azokban az országokban, ahol megoldhatatlan a hulladékkezelés kérdése, a szemetet sokszor egyszerűen beleöntik a folyókba.

 – A mi környezetünkben nem végeznek ilyen vizsgálatokat, ezért nem is tudhatjuk biztosan, hogy egy harcsa gyomrában mit találnánk. De sejteni azért lehet, hogy műanyaghulladék itt is ugyanúgy kerül az állatok szervezetébe, mint máshol a világon – mondja Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója, és hozzáteszi, sajnos még mindig nagyon sok szemét úszik le a folyóinkon. Tavaly a Tisza egy 74 kilométeres szakaszán 10 tonna hulladékot gyűjtöttek a PET-kupa résztvevői. Ez ráadásul csak a víz felszínén úszó, könnyen megközelíthető szemetet jelenti, az ártérben, az aljnövényzetben mélyen megbúvó hulladék nem került bele. A mikroműanyag, azaz az 5 mm-nél kisebb műanyagrészecskék okozta szennyeződésről nem is szólva.

 Üzemszerű szemetelés

– A hulladékkezelés kérdése Magyarországon szerencsére jól megoldott, ám nincs ez mindenhol így. Ukrajnában például üzemszerűen kerül a szemét a folyókba. Ott a kistelepülések, mivel másként nem tudják megoldani, konkrétan beleborítják a vizekbe a felhalmozott hulladékot, így tüntetve el azt a környezetükből – mondja Sipos Katalin, és rávilágít, sajnos itthon sem felülbírálhatatlan igénye mindenkinek a környezet védelme, így egyéni gondatlanságból fakadóan még nálunk is bőven kerül szemét a vizekbe. De hatalmas kárt okoz az ipari és mezőgazdasági szennyezés, és az illegális szemétlerakás is.

– Az óceánokra azért is figyelünk jobban, mert ott tényleg egészen elképesztő volumenről van szó. Valóban kontinens méretű szemétszigetek úsznak a vízen, és fajok pusztulnak ki a szennyezettség miatt – mondja a szakértő, és kiemeli, kicsiben ugyan, de ugyanez játszódik le nálunk is.

– Szerencsére, az elmúlt tíz évben Magyarországon nem regisztráltak vizes élőhelyhez kötődő fajt, amely kipusztult volna, de ettől sajnos nem nyugodhatunk meg. A hazánkban élő kétéltűek – békák, gőték, szalamandrák – állománya például egyértelműen veszélyeztetett

– mutat rá.

A fekete gólya csak az árterek vagy szigetek háborítatlan területein fészkel. Ezekből egyre kevesebb van hazánkban is.

 Túlhasználjuk a vizeket

A vizes élőhelyek megóvása globálisan, Európában és hazánkban is kiemelten fontos feladatunk, hiszen az éghajlatváltozás következményeként a természeti katasztrófák gyakorisága 35 év alatt több mint a duplájára nőtt – a katasztrófák 90 százaléka vizekhez kötődik, a jövőben pedig még több extrém időjárási eseményre számíthatunk, olvasható a WWF Magyarország közleményében. Sipos Katalin megerősíti a leírtakat: az aszály hazánkban lassan az árvizeknél is nagyobb probléma lesz. Az pedig, hogy az évszázad végére globális méretű vízválsággal kell számolnunk, tudományos körökben is elfogadott tény. A kérdés csak az, milyen súlyosak lesznek a következményei.

– A Kárpát-medence szerencsére jó adottságokkal rendelkezik, magas hegyekkel körülvett mély medencében fekszik hazánk. Itt „összefolynak" a vizek, így elméletileg nem állunk rosszul. Ettől függetlenül viszont nem gazdálkodunk igazán jól a vizeinkkel

– mondja a szakértő. Kiderül, a környező országokból évente 112 köbkilométer víz érkezik Magyarországra, ám mi ennél többet, 117 köbkilométert engedünk ki, azaz a vízmérlegünk még a jó adottságok mellett is negatív.

Vízzel harcolhatunk az aszályok ellen

Sipos Katalin szerint még mindig az az uralkodó álláspont, hogy a felszínen lévő pluszvizeket – belvíz, árvíz – minél előbb el kell tüntetni, holott az árvízre lassan inkább érkező vízkészletként kellene tekintenünk. Az élővilágnak szüksége lenne erre a vízre, a természetes élőhelyeket fel lehetne tölteni vele, hogy jobb ökológiai állapotba kerüljenek, tudjuk meg.

 A folyószabályozások előtt 21 ezer négyzetkilométer vízjárta terület borította hazánkat, mára ebből 637 négyzetkilométernyi vizes élőhely maradt fenn. A többit kiszárítottuk, beszántottuk, átalakítottuk.

A profit érdekeivel nyilván szembemegy, de a jövő nagy kérdése az, hogy mennyit tudunk ebből visszaadni természetnek, az aszályok elleni védekezés jegyében

– mondja a szakértő, és hozzáteszi, jobban kell figyelnünk vizeink állapotára, hiszen a mezőgazdaság, az élővilág és az emberek szempontjából is egyre értékesebbek lesznek a jövő kihívásaival vívott harcban. Ehhez pedig a mezőgazdasági, ipari technológiaváltáson kívül szemléletváltásra is szükség lesz.

Az árterek a barátaink, meg kéne tanulnunk újra jól használni őket.

Az ember valaha együtt élt az árterekkel

Régen az ember sokkal nagyobb összhangban élt a folyókkal, mint ma. Az ártereket úgy használta, hogy közben megőrizte azok épségét. Az ártéri erdők egykor Magyarország 19 százalékát fedték, mára ez az arány egy százalék alá csökkent, ami nagy baj, hiszen például a Duna 23 ezer négyzetkilométernyi ártere alig 1500 négyzetkilométerre zsugorodott. A fekete gólya például csak az árterek vagy szigetek háborítatlan területein fészkel, de e területek elvesztése a halak szempontjából is fájó, hiszen a mellékágak ívási időszakban halbölcsőként szolgálnak. Hiányuk már megmutatkozott, egyértelműen csökken a hazai halpopuláció, amihez az ártéri vizek eltűnésének is köze van. De a szűk ártér egyre nehezebben tudja biztosítani az élőhelyek gazdagságát, az árvízlevezetés elvárásait és a lakosság vízpartokhoz kötődő igényeit is.

2000-ben, azaz 18 éve az Európai Unió tagállamai letették voksukat egy erős, ambiciózus szabályozás mellett. A Víz Keretirányelv folyóink, tavaink, vizes élőhelyeink és part menti vizeink védelmét és helyreállítását célozza. Elfogadásával az EU kormányai vállalták, hogy megakadályozzák vizeink további pusztulását, és jobb állapotba hozzák azokat 2015-ig, de legkésőbb 2027-ig. A szabályozás újratárgyalása előtt, március 11-i határidővel 375.386 aláíró polgár és szervezet jelezte az Európai Bizottságnak, hogy fontosnak tartja a Víz Keretirányelv célkitűzéseit.