2009.07.09. 21:04
Miből lesz az ingatlanos...
Ha a legnagyobbak nem is leszünk a hazai ingatlanpiacon, mivel a legnagyobb konkurenciáinknak 8-10 éves előnye és több százmillió forint induló „zsetonja” volt velünk szemben, de a legprofibb szolgáltatást mi fogjuk nyújtani ügyfeleink számára. Sajnos minden ingatlant mi sem tudunk eladni, de azon dolgozunk, hogy a lehetőségeink 110% -át kihasználjuk. Véleményem szerint az, hogy valaki sikeres lesz-e, vagy megbukik választott hivatásában az csakis önmagán múlik, ezen belül is a gondolkodásán. Soha nem voltam a legnagyobb tehetség a középtávfutásban, sőt mi több 30%-os hörgőszűkülettel születtem és életem első hat éve a betegeskedésekről emlékezetes számomra. Ennek ellenére egy olyan sportban voltam sikeres, ahol a hörgők, a tüdő és a fizikai felépítés játsszák a kulcsszerepet. Miért? Mert annyira hittem magamban, hogy a versenytársaim is elhitték, hogy nem tudnak legyőzni. Sokunkban megvan ez a mentalitás, de idővel a társadalom, a pesszimista emberek kiölik belőlünk, az első kudarcok a földre kényszerítenek minket és már soha többet nem tudunk felkelni! Nekem nem attól sikeres egy ember, hogy hány meccset nyer meg, hanem attól, hogy hányszor tud felkelni a padlóról, megrázni magát és addig menni, küzdeni, szenvedni, amíg el nem éri a célját, legyen az egy finom vacsora megfőzése, vagy egy franchise hálózat felépítése és sikeres működtetése! Lássuk, hogyan tudtunk a sportban (középtávfutás) az ország legjobbjai lenni és az ottani sikereinket eredményező mentalitást átültetni az üzleti életbe. Mindezt egy újságíró és a szüleink szemével:
"Együtt egy franchise-hálózatig
Sorozatunkban győri vagy Győrből elszármazott sikeremberek „eredetét" kutatgatjuk. Most nem elsősorban róluk írunk, hanem arra vagyunk kíváncsiak, vajon milyen indíttatást kaptak a szülői háznál, hogyan gondolkoznak ma felőlük az őket felnevelők...
A sport megtanít nyerni, megtanít veszíteni, vagyis a sport mindenre megtanít - ez a mélyen igaz mondás jutott eszembe, amikor átgondolva a beszélgetésünket, leültem papírra vetni a Molnár család számunkra éppen aktuális történetét.
Amely úgy kezdődik, hogy harmincegy évvel ezelőtt megszületett Szabolcs, majd egy év múlva Kristóf. Hogy hova jöttek a világra? Győr-Nádorvárosba, Molnár István villamosbiztonsági szakértő, és felesége, Katalin, járványügyi felügyelő alkotta „kettősbe". Az élet a két kis srác számára úgy indult, mint sok másnak - kiemelendő, hogy keresztény szellemiségben cseperedve -, mígnem a jól irányzott szülői döntésnek köszönhetően a Bercsényibe kerültek...
- Ott aztán Tóth Béla (országos hírű atlétaedző... Cs. A. megj.) kezei közé kerültek, és nem volt mese. Teljesíteni kellett, s a sport mellett a tanulást sem lehetett elhanyagolni - emlékeznek a szülők a jó másfél évtizeddel ezelőtt történtekre.
Katalin asszony finoman jelzi a fiúk „terelgetési" irányait, amely végül a jelenhez vezetett. De persze, nem minden minta nélkül való az „ügy". Ugyanis. Az apa felmérve a rendszerváltás kínálta lehetőséget, egy olasz vállalkozáshoz társulva feleségestül belevágott a fogászati kereskedelmi ágazatba. (Ma már egyedüli tulajdonosa a cégnek.) Később Katalin asszony átváltott bútorra, sokan emlékezhetnek a győri tonett-kisáruházra a Somogyi Béla utcában. Vállalkozásból volt tehát minta a fiúk előtt.
-Tudatos volt minden, amit velük kapcsolatban elképzeltünk. A tanulmányaik befejezése után legalább három évet gondoltunk, amit eltöltenek különféle multi vállalkozásoknál, hogy ott mindenbe beletanuljanak. Másfél évig bírták, aztán úgymond hazajöttek - elevenítik fel a szülők a folyamatot. És hogy milyen medencébe ugorjanak, a startkövet szintén a családi tanács döntötte el. A termelést, a kereskedelmet elvetve, a szolgáltatást választották:
-Igen szerencsés nálunk a fiúk „leosztása". Egyikük az impulzívabb, a mindig újra törekvő szellem, másikuk a precízebb, mindent időben és pontosan végrehajtó személyiség. Nekem csak az a dolgom, hogy láttassam azokat a korlátokat, amelyek a józan és hosszú távú vállalkozás elengedhetetlen feltételei - foglalja össze a helyzet lényegét Molnár Katalin, az édesanya, a tulajdonostárs, hivatalosan a cég projektmenedzsere.
Molnár Szabolcs és Molnár Kristóf a győri Gárdonyi-iskola után a Bercsényi-gimnáziumba iratkoztak be - egy évvel követve egymást. A sporttagozaton a középtávfutást választották, 800 és 1500 méteren még ma is az a négyes tartja a magyar ifjúsági csúcsot, amelynek mindketten a tagjai voltak. Előbb Szabolcs, majd Kristóf felkerült a fővárosba, a Honvédba atletizálni, és mindketten nekiálltak gazdasági tanulmányokat folytatni. Az egyetemi tanulmányok és a sport 2000-ben az USÁ-ban, Albanyban folytatódott számukra, ahol a kemény tanulás mellett remek sikereket értek el a keleti-parti bajnokságban. Két év után kerültek haza. Multiknál helyezkedtek el többféle felsőfokú diploma megszerzése után - Kristóf még egy MBA-t is rátett -, majd édesanyjukkal hármasban megalapították az Openhouse ingatlan franchise hálózatot. A győri központú szervezet ma már közel húsz egységgel működik országszerte, folyamatosan terjeszkedik, a jelenlegi cél a vállalkozás mintegy háromszorosára történő növelése. Kristóf felesége ügyvéd, alkalmanként bedolgozik a cégbe, Szabolcs neje pedig teljes állásban az ingatlanvállalkozás munkatársa. Az unokákat egyelőre csak várják a leendő nagyszülők..."
