A tömegközlekedés szépségei

Szép dolog a tömegközlekedés, hiszen emberek vesznek körül, csodás tájak mellett haladunk el, és nem utolsó sorban kíméljük környezetünket. De mint mindennek, ennek is vannak hátrányai. Akik naponta, hetente, vagy akár havi szinten utaznak busszal vagy vonattal, esetleg villamossal biztos nagyon jól ismerik ezeket a hátrányokat. Legyen szó akár helyi, távolsági, menetrend szerinti, vagy különjáratról.

Egy fiatal kollégista lány szemszögéből fogjuk bemutatni az összes általunk tapasztalt, nem feltétlenül pozitív élményt.

Legyen a lány neve Juliska. Első megpróbáltatása a helyi buszjáratra való feljutás. Gondoljunk csak bele, ilyenkor az ember nagy bőrönddel, hátizsákkal/kézitáskával indul útjára. Már a buszmegállóig való kijutás sem egyszerű, főleg ha szakad az eső, vagy térdig érő hó van. Julsikánk hősiesen tűri eme megpróbáltatásokat, és mivel hatalmas tömeg van a buszmegállóban, így a fedett részre való bejutása is esélytelen. Amilyen szerencsés, ilyenkor még ez a busz is késik. Adott tehát egy ázott-fázott Juliska és egy 10 perce késő helyijáratos busz. Nagy öröm van, hiszen a busz is megérkezik tele utassal. Most kezdődik meg a birkózás a szabadon maradt helyekért. Természetesen esélye sincs mindenkinek felférni a járműre, és ugye tudjuk, hogy Juliska igazán illedelmes, így nem néz csunyán a mellette elrobogó nénire, aki kishíján fellöki, majd könyökével egy határozott és jól irányzott mozdulattal a bordái közé nyúl. Szegény Juliskánk megrogyva és elkeseredetten néz a buszsofőrre, hogy legyen kedves a tömeget felkérni arra, ne az ajtóban álljanak meg, hanem menjenek hátrébb. Miután kínkeservesen a hátsó ajtón felpréselte magát, még mellé felszáll egy szumóbirkózóra emlékeztető egyén, aki tekintélyt parancsoló mozdulattal préseli méginkább össze a tömeget. Miközben a busz ajtaja záródik, jól hátbaveri szegény Juliskát, aki meggyötörten várja, hogy elinduljon a busz. Lámpa lámpát követ, egy hirtelen fékezés után pedig mindenki egymás nyakába esik. Juliskának nincs szerencséje, hiszen az ő nyakába pont az említett szumóbirkózó esik. Kétségbeesetten sikkant fel a lány, de már látja a reményt egy üres hely formájában. Sajnos esélye sincs átverekedni magát az emberáradaton, hiszen több idős hölgy biztonsági őrként állja el az oda vezető utat. Ráadásul egyikük még az adott ülés mellé is áll, és táskáját odarakva, testével védelmezi eme szent helyet. Mintegy negyed órányi út után meg is érkeznek a végállomásra, ahol a tömeg kilöki Juliskát az ajtón, így megbotlik a csomagjában és elesik. A gyorsan kiáramló emberáradat ahelyett, hogy felsegítené, még kicsit meg is tapossa, jobban beledöngölve ezzel egy pocsolyába. Juliska mostmár könnyes szemmel és vérző térddel tápászkodik fel a földről és vonszolja maga után elázott, meggyötört csomagjait. Nincs ideje összeszedni magát, rohannia kell a távolsági buszhoz, ahol szintén hatalmas tömeg várakozik. Sajnálatos módon olyan vidéki városban lakik, ahová naponta csak két közvetlen busz jár, így muszáj lesz erre a buszra is felpréselnie magát. A tömeg űzött vadként rohanja meg a csomagtartókat, hogy elhelyezhessék pakkjukat, de ez a szűkös hely miatt nem mindenkinek siekrül. A lánynak ma nincs szerencséje, tehát ez utóbbi csoportba tartozik. Kénytelen felvonszolni magával megtépázott sáros bőröndjét, amit természetesen a többi utas rosszallással fogad. Ismét felcsillan számára a remény, hiszen lát egy üres helyet. Nagy boldogan kérdezi meg az ott helyet foglaló hölgyet, hogy szabad-e? A válasz hallatán legörbül a szája, hiszen a hölgy kifejti neki, hogy a barátnőjének foglalja a helyet, aki 40 km-rel arrébb fog felszállni. Végül siekrül a busz hátulján lévő ötös sorba bepréselnie magát, ahová a csomagja nem fér be, így azt az útban kell hagynia. Ezt szintén heves felháborodással fogadják az utazók. Pár perc után kiderül, hogy nem hiába maradt szabadon az az egy ülés, hiszen a mellette helyet foglaló úriember nem feltétlenül higiénikus szagától könnybe lábad Juliska szeme. A fűtés megy, levegő egyre kevesebb van, szegény lány már fekete foltokat lát. A fennmaradó másfél óra az útból ugyanilyen kellemesen telik, így nem csoda hát, ha megváltásnak érzi a végállomásra érkezést, ahol megfáradtan, megtörten száll le a buszról.

Történetünk tanulsága tehát, hogy továbbra is használjuk a tömegközlekedést, lehetőleg vértezzük fel magunkat az időjárás viszontagságai, és az emberek esetlegesen felmerülő arcátlanságai ellen. Kellemetlen illatok elkerülése lehetetlen, kivéve ha viszünk magunkkal gázmaszkot, vagy légfrissítőt. Az is megoldás lehet, ha minél messzebb kerülünk a szag forrásától.
Természetesen nem ennyire drasztikus a közlekedés helyzete, mi csak egy szélsőséges példát ragadtunk ki saját tapasztalatok alapján. Mindenki bátran utazzon akármilyen tömegközlekedési eszközzel, de emberi mivoltát soha ne hagyja otthon!
Ha nem szeretnénk busszal utazni, és megoldható, helyijárat helyett menjünk gyalog vagy kerékpárral, így nem csak pénzt spórolthatunk, és környezetünket kíméljük, hanem egészségünkre is pozitív hatást gyakorlunk.

Véleményeiteket és tapasztalataitokat bátran osszátok meg velünk, várjuk a kommenteket!