A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken - kritika

Olybá tűnik, a 2011-es év a folytatások és remake-ek esztendeje, hiszen heti rendszerességgel jelennek meg a vásznon újabbnál újabb tetszhalott celluloidförmedvények. A Disney sose átall annyi bőrt lehúzni klasszikusairól és sikerfilmjeiről, amennyit csak lehet, sőt még annál is többet. Ezúttal korunk legnépszerűbb - az egyetlen - kalóz-franchise-jának negyedik része ért révbe a mozikban.

A Karib-tenger kalózai első epizódja, amely során a mára emblematikussá vált Jack Sparrow minden hájjal megkent, szeretnivaló, szélhámos figurája útnak indult a legendás Fekete Gyöngy hajó visszaszerzéséért, nemcsak feltámasztotta a holtnak vélt kalózfilm-műfajt, hanem remek szórakozásban részesítette a család összes generációjának képviselőjét. Jócskán bezsebelte a nézők tetszését és hasas bankóit, így gyors egymásutánban leforgatták a szága következő két részét, amelyeknél már egyre inkább tetten érhető a forgatókönyvírók képzelőerejének megcsappanása.

                                               Johnny Depp, az elsőszámú kalóz

Lezárult a trilógia, ám sem a Disney-nek, sem Jerry Bruckheimernek, a producernek nem volt ez elég: belevágtak a negyedik részbe, amely nem az első három folytatásaként, hanem egy új filmsorozat indító fejezeteként tartható számon.

Örök fiatalság, örök élet... Ősidők óta foglalkoztatta az emberek fantáziáját e két vízió, és háborgatta fel elméjük állóvizét. A negyedik epizód során Jack és (nagyrészt) új társai ismeretlen vizeken indulnak el a mítoszokkal övezett ifjúság forrásának megtalálása érdekében. Jack életében felbukkan régi szerelme, Angelica, akit ő annak idején csúnyán elhagyott.

A forró, spanyol vérű nő ismét elcsavarja kedvenc kalózunk fejét, aki ezáltal a hírhedt és világszerte rettegett Feketeszakáll hajóján, az Anna királyné bosszúján találja magát. A legendás angol kalóz egy prófécia által sarkallva indul az életadó csermely felkutatására, de nem ő az egyetlen, aki meghosszabbítani vágyja létét: a spanyolok foga is a forrásra fáj, illetve elindul egy, az angol király, II.György által indított expedíció is, amelynek élére a bosszú fűtötte Barbossa áll.

Az előző részek során levonhattuk a következtetést, miszerint a Karib-tengeri kalózok mit sem érnének a simlis Jack nélkül, hiszen Johnny Depp egymaga viszi el a hátán a filmeket; a mellékszereplők nem sok vizet zavarnak, s az Orlando Bloom-Keira Knightley duója gyakran irritálónak bizonyult. Most, hogy megkurtították a költségvetés összegét, a spórolás a mű összes szegmensén tetten érhető.

Leváltották a trilógia rendezőjét, Gore Verbinskit, aki ezalatt a Rango című animációs filmet hozta napvilágra, s helyére az adaptáció-mániás Rob Marshallt ültették. Emellett jelentős mértékben nyirbálták meg nemcsak a poénok, az akciók és a látványelemek tárházát, hanem az eredeti mellékszereplők osztagát is. Nemcsak Will és Elisabeth maradnak le a vászonról, hanem további kisebb, ám jelentős figurák is: a két angol tiszt és a két kalóz, Pintel és Ragetti, akik mind a humorgépezet alkatrészei voltak. Jack magára maradt - és ez korántsem elég.

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken szegényes forgatókönyvét Tim Powers hasoncímű regénye ihlette. Azok, kik egyre növekvő mértékű kiábrándultságot tapasztaltak a trilógia utolsó két része kapcsán, akár némi reményforrásra lelhettek a negyedik epizód ígért transzfúziójának hallatán, abban bízva, hogy a vérszegénnyé satnyult folytatások után az új rendező és a friss szereplők jelentik majd a reszurrekciót. Tévedniük kellett.

Az eleinte érdekesnek tűnő szerelmi szál, amely Jack és Angelica között fonódik, harmatgyenge és hiteltelen: nem érződik közöttük az a bizsergető feszültség és heves vonzalommal elegyített marakodás, amely az efféle se-veled-se-nélküled szerelmek sajátossága. A másik érzelemcentrikus kapcsolat a hajón ragadt misszionárius fiú és egy szirén között bontakozik ki, ám ennek se szikrája, se lángja, se füstje, se zsarátja - hideg, mint a sellőpikkelyek.

Az alkotók rengeteg lehetőséget hagytak kiaknázatlanul: például Feketeszakáll karakterét a műben elképesztő összecsapottság jellemez, hatásosnak csak felbukkanása nevezhető, egyébként csupán az önnön rosszfiúságát bizonygató langygonosz szerepében tetszeleg.

Johnny Depp mindig szívesen bújik kedvenc alteregója, az örökösen kissé illuminált állapotban tengődő, bohókás kapitány bőrébe. Állítása szerint először a csemetéin teszteli le a poénokat, s míg ők nevetnek, érzi azt, hogy mulatságos, amit művel.

Ám ha meg szeretnék tartani a rajongók széles korosztályskálájának összes képviselőjét, eljött az ideje, hogy ne tízes éveik elején járó gyermekek ízléspróbáján essenek keresztül a mókásnak szánt mozzanatok. Bár Johnny továbbra is fenntartja, hogy Jack karaktere még számos tartalékkal rendelkezik, úgy tűnik, ezek már meglehetősen kiapadófélben vannak; Sparrow kapitány még sose volt ilyen sótlan és erőtlen, már csupán árnyéka régi önmagának.

Bár Penélope Cruz napjaink legtehetségesebb ifjú színésznői között tudhatja magát, s a temperamentumos, tüzes vérű hölgykaraktereket a kisujjából rázza ki, a szélhámos Angelica inkább volt lagymatag, mint perzselő - a latin díva ennél sokkal többre képes.

Sajnálatos módon ez az erőtlenség a többi alakításról is elmondható - mind a Geoffrey Rush alakította Barbossa, mind az Ian McShane életre keltette Feketeszakáll jellegtelenek és már-már jelentőségtelenné redukálódtak a silány forgatókönyvnek tudhatóan.

A misszionárius Philip jelenléte annyiban hálás, hogy az ő számlájára írható fel Jack tréfás megjegyzése, ami a film egyetlen valóban humoros momentumának tekinthető - egyébként Sam Claflin és az ötletesen Szirénának keresztelt szirént alakító Astrid Berges-Frisbey a középszerűséget csupán alulról képesek súrolni.

Egy-egy cameo-szerep erejéig tiszteletét teszi a Potter-filmek Vernon bácsija, Richard Griffiths; az egyik legnépszerűbb és legelismertebb brit színészmatróna, Judi Dench és a már ezelőtti epizódban is Sparrow papaként felvillanó Keith Richards.

A Karib-tenger kalózai negyedik részéről elmondható, hogy bár nyomasztóbb a hangulata az előző fejezetekénél, ezt nem eszmei mondanivaló beillesztésével érték el az alkotók, hanem azzal, hogy képtelenek bárminemű szórakoztatás nyújtására a művel, s kérdéses, hogy a célközönség kit is foglal magába. A történet adta lehetőségeket elszalasztották, a színészi alakítások - jobb esetben - az elfogadhatóság szintjén rekedtek meg; a látványvilág szerény, az adrenalinmentes, kardozós-szaladgálós-himbálózós akciójelenetek dögunalmasak.

Jack legújabb, zsírszegény kalandjainak megtekintése sem a rajongóknak, sem a közönyösöknek nem ajánlott; az előbbiek tábora fájó szívvel nézi, miként haldoklik szemük előtt ez a fantasztikusan induló kalózszága, míg az utóbbiak sose értik meg, mit eszik ezen a nagyközönség.

Nyugodt szívvel csak azok ülhetnek e film elé, akik a mozival szemben a popcornt és a nachost részesítik előnyben. Őket nem érheti csalódás.

                                                                                    Somogyi Timi