Adventi üzenet – december 2. – Várakozás, hálaadás

Amikor bement Kafarnaumba, egy százados járult hozzá és elpanaszolta: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon és szörnyen kínlódik.” „Megyek és meggyógyítom” – felelte Jézus. A százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj, és szolgám meggyógyul. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Azt mondom egyiknek: menj! – elmegy; és a másiknak: jöjj ide! – hozzám jön; és a szolgámnak: tedd ezt! – megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben! Ezért mondom nektek: sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” A századoshoz pedig így szólt Jézus: „Menj, legyen úgy, amint hitted.” A szolga még abban az órában meggyógyult. (Mt 8,5-13)

Már elindult felénk az Úr. Bár gyengeségeink méltatlanná tesznek, a roratés hajnalokkal ránk köszöntő adventi napok azonban a tisztulás útjára vezethetnek. Kérjük Istentől a kegyelmet, hogy legyen erőnk hinni és bízni! Ebben legyen előttünk példa a kafarnaumi százados. Induljunk útnak esélyt adva a reménynek…