2024.01.03. 08:19
Különös szilveszter a mesebeli Afrikában: Kongóban túrázott a Győri ETO
Ötvenhét évvel ezelőtt ezekben a napokban csodálatos utazáson vett részt a Győri ETO: 1967 elején Kongóban játszott két mérkőzést a csapat. Újév napján a helyi válogatottól kikapott ugyan, nem sokkal később azonban sikerült javítani.
Mobutu államelnök a válogatott mérkőzés előtt lekezelt a győri játékosokkal.
Repülés az ismeretlenbe
– A belga légiforgalmi társaság, a Sabena budapesti irodájának vezetője kért fel bennünket, hogy fogadjuk el a kongói szövetség meghívását és vegyünk részt a vendégjátékon. Minden költségünket fizették, ráadásul négyezer dollár értékű forinttal is gazdagodott az egyesület, ami akkoriban jelentős összegnek számított nálunk – emlékezett a történtekre évtizedekkel később Pálkövi Gyula, aki a túra idején a klub elnöke volt.
A küldöttség 1966. december 29-én vágott neki a nagy útnak a valamikori belga Kongó felé. A Malév IL–18-asa Brüsszelbe vitte a győrieket, onnan pedig a Sabenával repültek tovább Párizsba, majd Kinshasába. Másnap reggel hat órakor, 10 ezer kilométer megtétele után 30 fokos melegben érkeztek meg a kongói fővárosba, ahol dr. Széles József harminc éve ott élő magyar köszöntötte a csapatot.
Kinshasa legszebb hotelében szállásolták el az ETO-t, a küldöttség természetesen ott töltötte a szilvesztert is. Az év vége és a 35–37 fokos meleg ellenére is Szusza Ferenc edző átmozgató edzést tartott a fiúknak, majd következhetett az esti buli. Szusza – nem tudván, pontosan mi vár rájuk Kongóban – jól felkészült, négy üveg pezsgőt rejtett a bőröndjébe és a klimatizált hűvösben a Himnusz hangjai után ezekből koccintottak a következő év eredményeire.
Közönségsiker és nehéz körülmények Kongóban
Amíg az itthoniak a szilveszteri mulatság fáradalmait pihenték, az ETO-t már pályára szólította a kötelesség.
– Nagy élmény volt a hazától több mint négyezer kilométerre, zsúfolt stadionban szerepelni a kongói „leopárdok” ellen – emlékezett tovább Pálkövi Gyula. – Január elsején sajnos este helyett délután játszottunk, így a hőség és a magas páratartalom még nagyobb nehézséget okozott nekünk. A hazaiak játékerejét jellemezte, hogy tíz játékosuk a belga bajnokságban szerepelt.
Ennek ellenére az ETO nagyon jól kezdte a meccset, mert 3:1-re vezetett, a félidő végére azonban kiegyenlítettek a kongóiak, majd a második játékrészben további két gólt lőttek a győriek számára szinte már-már elviselhetetlen körülmények között. A játékvezető is sokat tévedett az ETO kárára.
Palotai Károly már az olimpiai válogatott tagjaként is járt az afrikai kontinensen, így kellő tapasztalatra tett szert a bíráskodást illetően.
– A mérkőzéseken általában jobbak voltunk az ellenfeleknél, de rendre ellenünk „dolgozott” a helyi játékvezető. Ilyen alkalmakkor, abban a hangulatban megfordult az ember tudatalattijában: egyszer én megmutatom, másképpen is lehet ezt csinálni – fogalmazott annak idején Palotai Károly és talán ezért is lett sikeres játékvezető, többek között három világbajnokságon és két BEK-döntőben bíráskodott.
A 70 ezres kongói közönség jól szórakozott a gólzáporos találkozón (a vége 3:5), a győri gólokat Palotai, Keglovich és Varsányi szerezték. Győrfi lövését a kapufa hárította. A mérkőzés utáni banketten részt vett a kongói kormány képviselője is.
Másnap egy magyar család vendége volt a csapat.
A 45 fokos melegben felüdülést jelentettek a légkondicionált szállodai szobák, az egyetemi uszodában pedig további hűsölésre, egy kis fürdőzésre is lehetőség nyílt. Jellemző a magas páratartalomra, az este kimosott mez vagy ing nem száradt meg reggelre.
Három nappal később is 65 ezer néző töltötte meg a kinshasai stadion lelátóit. A győri csapatnak addigra sikerült akklimatizálódnia és szellemes, ötletes játékkal legyőzte az öt válogatottat felvonultató Kinshasa Daringot. Keglovich, Győrfi és Szaló is betalált a vendéglátók hálójába, így az ETO 3:0-ra nyerte második kongói mérkőzését.
A csapat így jókedvűen utazhatott haza, bár többen azért tartottak az újabb hosszú repülőúttól...
Jegyzőkönyvek
Nemzetközi barátságos, 1967. 01. 01.
Kongói Válogatott–Győri Vasas ETO 5:3 (3:3)
Kinshasa, 70.000 néző.
ETO: Tóth – Szániel, Orbán, Izsáki – Palotai, Kiss – Stolcz, Varsányi, Szaló, Nell, Keglovich. Csere: Győrfi. Edző: Szusza
Ferenc.
Gsz.: Palotai, Keglovich, Varsányi.
Nemzetközi barátságos, 1967. 01. 04.
Kinshasa Daring–Győri Vasas ETO 0:3 (0:0).
Kinshasa, 65.000 néző.
ETO: Tóth – Szániel (Soproni), Orbán, Izsáki – Palotai (Máté), Kiss – Stolcz (Győrfi), Varsányi, Szaló, Nell, Keglovich. Edző:
Szusza Ferenc.
Gsz.: Keglovich, Győrfi, Szaló.
Kijutottak világbajnokságra
A „leopárdok” labdarúgása egyébként gyorsan fejlődött a következő években, s immár Zaire néven – fennállásuk során először és eddig utoljára – világbajnokságra is kijutottak. Az NSZK-ban 1974-ben szerepeltek, igaz, nem sok sót ettek meg a számukra kemény mezőnyben. Három vereséggel és rúgott gól nélkül zárták a csoportküzdelmeket (Skócia 0–2, Jugoszlávia 0–9, Brazília 0–3).
A Győri ETO a kongói túra előtt két évvel Egyiptomban járt, viszont a klub történetében 31 évnek kellett eltelnie 1967 után, hogy a csapat ismét Afrika földjére léphessen. Reszeli Soós István első edzősége idején, 1998 februárjában a zöld-fehérek három mérkőzést játszottak Tunéziában.
