Interjú Danyi Gáborral az Eb-ről, az Audi ETO-ról – „Vissza akarunk térni az európai elitbe”

– Amikor egyeztettünk az interjúról, fél órával előtte derült ki, hogy lesz Európa-bajnokság Dániában. Hogy fogadták a játékosok a döntést?

– Örömmel és megkönnyebbüléssel. Mindenki boldogan vette tudomásul, hogy utazhatunk a kontinensviadalra. Fontos a sportban, hogy legyenek kihívások, utóbbiakból hiányt szenvedtünk idén. Jó érzés, hogy legalább rövid időre előre látjuk azt, hogy van értelme a felkészülésnek, a kemény edzésmunkának. A járvány okozta kritikus helyzetben segítségnek is nevezhetjük, hogy játszhatunk, küzdhetünk a céljainkért az EB-n.

Élet a buborékban

– Mit tesznek a dán szervezők, hogyan óvják a kézilabdázók és a csapattagok egészségét a vírustól?

– Komoly járványügyi protokollt ígérnek, végig buborékban leszünk. Hermetikusan elzárnak bennünket a külvilágtól, nap mint nap előre meghatározott forgatókönyv szerint közlekedhetünk csak. Az edzésektől kezdve a mérkőzéseken át a sajtókonferenciákig mindent a járványügyi óvintézkedések katonás betartásának rendelnek alá. Heti két-három tesztelésre számíthatunk. Emellett elszeparálják az összes csapatot, a személyes találkozásokat minimálisra csökkentik. A szállodán és a csarnokokon kívül semmit nem látunk majd az EB-nek otthont adó városokból.

– A rendezők tudják szavatolni, hogy a csapatokban ne forduljanak elő megbetegedések? A buborék jól működött az NBA-rájátszásban, viszont a US Openen egy francia teniszező bizonyítottan a New York-i zárt rendszerben kapta el a vírust.

– Garancia, százszázalékos védelem nincs. Amit a szervezők tehetnek, hogy az összes védőintézkedést szigorúan megkövetelik. A sportolóknak pedig kötelességük, hogy példát mutassanak felelősségtudatból és maximálisan vigyázzanak egymásra. Remélem, pozitív teszteredmények nélkül zárul az Európa-bajnokság. Ezt követeli a sportszerűség is. Egyik csapat sem gyűjt úgy szívesen pontokat, hogy az ellenfél nem képes kiállni a megbetegedések miatt.

Társkapitányok

– Zárt kapusak lesznek az EB-mérkőzések, a magyar szurkolók sem buzdíthatják a csapatunkat. Meg lehet azt szokni, hogy nincs meccshangulat a csarnokban?

– Beszélgettünk a játékosokkal arról, milyen lesz üres arénában pályára lépni. Ezt a helyzetet is igyekszünk pozitívan közelíteni. Az kapaszkodót jelent, hogy az utolsó BL-mérkőzéseket már szurkolók nélkül kellett tartani. Van tehát pici tapasztalatunk e téren. A csapattagoknak azt sulykoljuk: zárják ki a szurkolók hiányát, s csak arra koncentráljanak, ami a pályán történik.

– Érdekes, világviszonylatban is szinte egyedülálló társkapitányi modell működik a magyar női válogatott élén. Hogyan zajlik a munkamegosztás ön és Elek Gábor között?

– Annak ellenére, hogy a hazai bajnokikon általában rendre szoros meccseket vívunk, vetélkedünk a Ferencvárossal, évek óta jó, kollegialitásra épülő szakmai kapcsolat van Gábor és köztem. Amikor szóba került a társkapitányi rendszer, korrekten megbeszéltük egymással, kinek mi lesz a fő feladata. Gábor felel a támadójátékért, én a védekezésért, de a döntéseket mindig megbeszéljük, közösen hozzuk. Nem titok: van, amit másképp látunk. Ezeket a helyzeteket azonban soha nem söpörjük az asztal alá, hanem őszintén megvitatjuk egymással. Ezt azért tartom jó hozzáállásnak, mert az egyéni döntések helyett a csapatmunkában hiszek.

Hosszú EB-re készülnek

– Az Audi-ETO egyik fő fegyvere, hogy a csapat a fizikai erejével képes eldönteni a szoros meccseket. Ezzel szemben ha megnézzük a magyar kézilabda-válogatottak teljesítményét az elmúlt évtizedben – legyen szó a női vagy a férfi szakágról –, azt semmiképp sem mondhatjuk, hogy a kondíció a csapataink erőssége lett volna. E téren sikerülhet a mostani EB-n egyről a kettőre jutni?

– Igen, és szeretném is ennek a jeleit látni Dániában. Elek Gáborral mindketten tempós, korszerű kézilabdában gondolkodunk. Az nehezíti a dolgunkat, hogy a csapat fele átesett a víruson, s volt, akit meg is viselt a fertőzés. Differenciáltan kell tehát terhelnünk a játékosokat. Bízom benne, hogy amikor szükség lesz rá, képesek leszünk ritmust váltani az EB-n, miközben okosan, taktikusan osztjuk be az erőnket a sorozatterhelés alatt.

– Jó hallani a bizakodást a hangjában, s azt is, hogy hosszú Európa-bajnoksággal számol. (A legjobb csapatok szinte karácsonyra térnek haza az EB-ről, a döntőt december 20-án rendezik – a szerk.)

– Így van, ez nem lehet kérdés. Minimális célunk, hogy a középdöntőbe jussunk. Szeretnénk minden meccset, minden másodpercet megragadni arra, hogy fejlődjünk, épüljön a csapatunk. Bátor, felszabadult játékot várok a lányoktól, s azt, hogy senki ellen ne adjuk könnyen magunkat. Azon vagyunk, hogy jövőre ott legyünk a tokiói ötkarikás olimpián. Ennek első lépcsőfoka: letenni a névjegyünket az asztalra Dániában.

A szezon legértékesebb diadala

– Ha az ön szemszögéből nézzük a meccsek lélektanát, más lesz a helyzet, mint amikor az Audi-ETO-t vezeti. Az ETO évek óta minden nemzetközi mérkőzésnek a favoritja, míg most az EB-n klasszikus sötét ló vagyunk. Olyan csapat, amely akár kellemes meglepetést okozhat.

– Annak ellenére, hogy az utóbbi világversenyek nem sikerültek túl jól számunkra, vissza akarunk térni az európai elitbe. Vannak olyan csapatok, amelyek ellen magabiztos győzelmet várok. A kontinens legjobbjai, a hollandok, a norvégok vagy az oroszok ellen pedig meg akarjuk mutatni: igenis újra számolni kell a fiatal magyar válogatottal.

– Zárjuk a beszélgetést győri zöld-fehér kérdésekkel. A Buducnost elleni, két héttel ezelőtti BL-győzelmet hova teszi pályafutásában? Régen volt ilyen tartalékos az ETO, mindössze tíz felnőtt játékosára számíthatott.

– 2020 legértékesebb győzelmének tartom. Két órával a mérkőzés előtt derült ki, hogy tíz főre fogyatkoztunk, nyolc mezőnyjátékosunk és két kapusunk állt rendelkezésre a rangadón. Olyan arcát mutatta a csapatom, amelyet minden edzőnek kívánok. Speciális, a megszokottól jócskán eltérő szituációban bizonyítottunk. Aki játszhatott, nem kereste a kifogásokat, helyette a csapattársakat biztatva kézilabdázott, túl minden nehézségen. Ez az ideális hozzáállás, ha baj van.

A Bajnokok Ligájáról

– Mit érzett, amikor júniusban meghallotta a hírt, hogy idén nem lesz négyes döntő a BL-ben?

– A klubban mindenki rendkívül csalódottan, szomorúan vette tudomásul az EHF határozatát. Háromszoros címvédőként még nehezebb volt megélni, hogy idén nem lesz a Final Four. Az ETO-nál az egész évi munkát a BL-re hegyezzük ki. Nem volt más választásunk, mint elfogadni a döntést és továbblépni.

– Amikor a 2020–2021-es BL-szezon elstartolt, az EHF adott biztosítékot arra, hogy ez a sorozat a pályán ér véget?

– Nincs erre garancia. Annak is örülnünk kell, hogy az új kiírás – átvariálva ugyan a csoportkört – útjára indulhatott. Ahogy az élet oly sok területén, mi is abban bízunk, hogy hamarosan lesz megbízható, hatékony vakcina és magunk mögött tudhatjuk a járványt.