Muzsika otthon és a munkahelyen – Zenész család a győri filharmonikusoknál + fotók

A győri Richter Teremben fogadnak az előadóművészek, ők gyakran találkoznak itt a próbákon és a fellépéseik alkalmával is. Muzsika szó mellett. Családtagként nem csak otthon látják egymást, közös munkahelyen zenélnek.

Tibor 1993 óta a zenekar tagja. Gyermekként a győri Falvai József irányítása alatt kezdett el klarinétozni, akivel később kollégák lettek a zenekarban. – A szüleim nem voltak zenészek, de jó hallásuk volt, sokat énekeltek. Nem erőltették, hogy komolyabban foglalkozzam zenével. Bátyám zenetanulása viszont nagy hatással volt rám, neki is köze van ahhoz, hogy a zenei pályát választottam. Ilyen módon ez az interjú neki is köszönhető. Ő egyébként szintén a társulat tagja volt, kürtölt az együttesben. A feleségem is zenész, fuvolatanár, a lányom, Imola ugyancsak ezt a pályát választotta. Jelenleg Weimarban tanul a zeneművészeti főiskolán, fuvola szakon –fogalmazott lapunknak.

• Négy különböző hangszer
• Egy család otthon és a munkahelyen is
• A közönség előtt nem lehetnek kifogások

Családi indíttatás volt a muzsika

Tibor keresztlánya, Boglárka hegedűn játszik. Hegedűtanár édesanyja hatására kezdte el a hangszertanulást. A nővére is hegedült, ami szintén inspiráló volt számára. 

– Édesanyámhoz gyakran jöttek növendékek, amikor kicsi voltam. Hallottam, ahogy gyakorolnak, próbálnak, és ez azonnal magával ragadott. Nem volt kérdés számomra, hogy mit válasszak. Tizenegy éve vagyok a Győri Filharmonikus Zenekarnál, kisebb megszakításokkal – mesélte.

Interjúnkkor mellette foglalt helyet férje, Juhász Viktor, akivel harmadik gyermeküket várják. Viktor a zenekar szólócsellistája. Hatévesen kezdett el zenét tanulni, azóta gordonkázik. 

– Édesanyám zongorázott, ezért zongoraszón nőttem fel. A 90-es évek elején Sátoraljaújhelyen tanultam egy kiváló tanárnőnél, aki ösztönzőleg hatott rám. Biztatott, hogy vegyem komolyabban a zenetanulást. Később Miskolcon, majd a fővárosban tanultam. 2009 óta dolgozom Győrben. Nagyon örülök neki, hogy zenész családba kerültem. Boglárkával nem itt ismerkedtünk meg, egy kínai turné adott erre alkalmat, a repülőgépen egymás mögött ültünk – árulja el Viktor.

Van még egy interjúalanyunk, aki a legfiatalabb: Gergely, ő kürtön játszik a Győri Filharmonikus Zenekarban.  

– Tulajdonképpen beleszülettem egy zenei világba. Mindig zenei környezet vett körül otthon, adott volt, hogy ezt az életet választottam. Először hegedültem én is, aztán a kürt következett. Úgy éreztem, ez mindig jobban megfogott, nagyobb kihívást jelentett számomra. Középiskolában már végleg eldőlt, hogy ezt a hangszert választom. Jelenleg nyolcadik évem töltöm a győri zenekarnál –fogalmazott.

Figyelnek egymásra

Ők négyen gyakran lépnek fel együtt a színpadon, de ahogy mondják, együtt, csak négyen, a hangszer összeállítás miatt nem tudnak koncertet adni.

– Egy család vagyunk otthon és a munkahelyen is. Természetesen nem egymás mellett ülünk a zenekarban, de figyelemmel kísérjük a másik játékát. Általában megismerem, ha egy családtagomat hallom. Mindig „szorítunk” egymásért –mondja Tibor.

Viktor szól közbe: –Otthon is sokat szakmázunk, mindig szóba jön a zene. Gergely úgy véli, speciális a szakmájuk. Olyannak érzi, mint a felelést az iskolában, ami ráadásul mindennapos. 

–A hangszert nem lehet letenni. Ha le is tesszük időlegesen, a hangok, dallamok ott vannak a fejünkben – mondta. Tibor osztja keresztfia véleményét, de ő a sporthoz hasonlítja a hangszerjátékot. –Hiába vagy világcsúcstartó, ha kihagysz pár hetet, már nem hozod ugyanazt a szintet. Kemény munka a miénk. Felkészülés, koncentrálás, csapatjáték. Mindig igyekezni kell a maximumot hozni. A közönség előtt nem lehetnek kifogások. Nem mondhatjuk, hogy rosszul aludtunk, sírt a gyermek éjszaka – részletezi.

Utánpótlás, tanítás

Viktor szerint igaz a mondás, miszerint a magyar zenészek mindenhol megállják a helyüket. Boglárkával két fiuk van, már mind a ketten érdeklődnek a vonós hangszerek iránt. – Ez manapság is így van, annak ellenére, hogy egyre kevesebben választják ezt a pályát élethivatásul. Most épp a kislányunkat várjuk. Reméljük, mindannyian tovább viszik majd a zene szeretetét –fogalmazott.

Boglárka büszkén teszi hozzá, a fiúk már koncertekre is járnak. Tibornak négy éve van a nyugdíjig, ő a lányát szeretné segíteni a pályáján, az életben. Gergely a családalapításon gondolkodik, jövőre szeretne házasodni szintén zenész menyasszonyával. Addig szeretne zenélni, amíg tud, az utánpótlás megteremtése, a tanítás is érdekli. 

A zene ereje sokszor összekapcsol embereket. Tibor, Boglárka, Viktor és Gergely nem csak családtagok. Közösen muzsikálnak a színpadon, és a zene szeretete is összetartja őket a családi köteléken kívül.

Amit pedig közösen alkotnak, azt a közönség értékeli: vastapssal.