A soproni Nagy Csaba Karbantartás című felvételével egy harmadik helyet, Légicsata című fotójával két különdíjat nyert

A naturArt Magyar Természetfotósok Szövetsége idén 31. alkalommal írta ki Közép-Európa legnagyobb hagyományokkal bíró természetfotós pályázatát, amire 2926 érvényes kép érkezett 153 szerzőtől. A zsűri által legjobbnak ítélt 122 fotóból kiállítás és album készült.

Nagy Csaba nem ismeretlen a Kisalföld olvasói előtt, 2002-ben ő nyerte el az Év természetfotósa címet, valamint előtte és utána is több díjat kapott.

- Tizenöt év óta ez az első alkalom, hogy ismét részt vettem a pályázaton. A közben eltelt időszakban különböző projektekhez készítettem fotókat. Így jött létre a Fertő-Hanság Nemzeti Parkot, valamint a Sopron környéki erdőket bemutató albumom. Előbbi 2007-ben, utóbbi 2011-ben jelent meg - mondta Nagy Csaba, aki erdőmérnökként 38 évig tanított a Roth Gyula Erdészeti Technikumban. - A fotózást az iskolai munkámban is felhasználtam, ennek eredménye az Erdészeti növénytan tankönyv, ami 2009-ben jelent meg. Több száz saját fotót tartalmaz, én írtam és a szerkesztettem. Pozitívan fogadták a diákok, hogy vizuális alapokra helyeztem a tárgy oktatását és értékelték a képekhez fűződő személyes kötődésemet is - elevenítette fel az oktatásban eltöltött éveket. 2020 decembere óta nyugdíjas, azóta a fotózásra is több ideje jut. Jelenleg a Fertő táj természeti szépségeit bemutató fotóalbumon dolgozik.

A mostani pályázatra beküldött fotók közül a kislibás a kedvence. - Hasonló pillanatot már többször megfigyeltem messziről, távcsővel, de nagyon szerettem volna fotón is megörökíteni. Áprilisban kiraktam a partra egy lessátrat, oda ahol a nyári ludak a fiókáikat vezették ki füvet csipegetni, és nagy izgalommal vártam az esőt. Mikor megjött az eső, siettem kifelé, hogy időben elfoglaljam a leshelyemet, még mielőtt a libák megérkeznek. Minden az elképzelt forgatókönyv szerint alakult. A libák megjöttek, egy darabig csipegettek, majd amikor erősödni kezdett az eső, a tojó a szárnyai alá gyűjtötte a fiókákat. Ahogy csillapodott az eső, a legtürelmetlenebb fióka kidugta a fejét a melengető tollak közül, hogy tájékozódjon az időjárási helyzetről - mesélt a kedves fotóról.

Azt is elárulta, megfigyelésre, hosszú előkészítésre és türelemre van szükség ahhoz, hogy ilyen intim fotók készülhessenek. És persze lessátorra, hogy a vad közelébe lehessen kerülni. - Először is meg kell figyelni, hogy hol mozognak az állatok, és hol produkálnak olyan viselkedést, amit érdemes megörökíteni. Egy puszta fajfotó ma már nem igazán érdekes, kell valami akció, a fajra jellemző viselkedési mozzanat, ami különlegessé teszi a felvételt - mondta. A barna rétihéjákról készített fotóján, ami szintén bekerült a 2023-as albumba, azt örökítette meg, amikor a már foglalt fészkelő területre tévedő idegen rétihéját igyekszik elűzni a hely birtokosa. A képen két hím küzdelmének egy pillanata látható. A madarak viselkedése kategóriában harmadik díjjal jutalmazott Karbantartás című fotója szintén borult, esős időben készült. A szemerkélő esőben a magas fűből egyszer csak kisétált egy fácánkakas, a fartőmirigyéből egy kis zsíros váladékot vett a csőrébe, és ezzel kezdte kenegetni a farktollait, hogy azok könnyebben lepergessék magukról az esőcseppeket. A kép érdekességét a mozdulatban találkozó célszerűség és elegancia adja.

Nagy Csaba azt mondja, hogy számára a természetfotózás egy életforma. Napi szinten kint kell lenni a terepen, a megfigyelés, az etetés és az egyéb előkészítő munkák sokkal hosszabb időt vesznek igénybe, mint maga a fotózás. - Szerencsés vagyok, hogy olyan támogató családi háttér van mögöttem, amely elfogadja ezt az életmódot, és gyakran közös programok is rászervezhetők egy-egy fotós projektre, hiszen a táj, az élővilág rengeteg érdekességet rejt, és az ember nap, mint nap rácsodálkozhat, hogy milyen szép és milyen "okos" is ez a rendszer, amit természetnek hívunk - mondta végezetül.