2023.03.30. 20:53
Visky András író volt a főapátsági írórezidencia vendége – a kortárs magyar irodalom nagyjai adják-veszik a kilincset
A pannonhalmi írórezidenciában alkotott Visky András erdélyi magyar író, dramaturg, egyetemi tanár márciusban. Kitelepítés című regényének folytatásán dolgozott, mert ahogy elárulta: trilógia lesz a nagy sikerű, negyedik kiadását megérő történetből.
A két hét nemcsak az alkotásra és a hely szellemében való megmerítkezésre kevés, de nagy a kísértés arra is, hogy az alkotástól a teológiai-filozófiai párbeszédek elveszik az időt. A felvételen Visky András és Dejcsics Konrád atya.
Fotó: Csapó Balázs
Ugyanakkor a vers és regény műfaja közötti egyensúlyt, ami az első kötetet jellemzi, ne várja az olvasó. – Azt a formát el kell engednem. Egy formának a csapdája, hogy nagyon tudnék már benne írni. Ezért odahagyom és keresek, talán most már merem mondani, hogy találok újat a folytatáshoz.
Én tulajdonképpen szeretem az elvonulást, hogy a napomat strukturálja egy liturgikus attitűd, az nagyon sokat ad az alkotáshoz. Ebbe a rutinba való beleszokást ugyan egy kicsit nehezíti, hogy mindennap találok valami újat. Mióta itt vagyok, gondolkoztam azon, nem is biztos, hogy én regényeket írok. Hanem tulajdonképpen a spirituális esemény kiáradása érdekel.
Pannonhalmán töltött ideje alatt az alkotás mellett a benyomásairól naplót is ír, pedig ahogy elmondja, nem naplóíró típus. A befogadó apátság számára a Magyar Írórezidencia program új dimenziót hozott az alkotókkal való kapcsolattartásban.
– Hogy a kortárs magyar irodalom nagyjai adják-veszik a kilincset nálunk, azt nagy ajándéknak látom – mondja Dejcsics Konrád atya, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója. Azt mondja, a két hetet nagyon kevésnek élik meg, Nádas Péter is megfogalmazta, hogy ide csak úgy beesni nem lehet. – Belebocsátkozunk egy közös történetbe, és ha csak annyit tesz a szerzetesközösség, hogy hajtja az írót, akkor is kevés. Pláne akkor, ha azt a bátorságot is veszi magának, hogy párbeszédbe lép a vendéggel, mert akkor még kevesebb.
Ráadásul valamifajta spirituális érzékenység mentén találkozunk és ahhoz idő kell. Kihívást látok abban, hogy tudunk még befogadóbbak lenni és ebben a tartózkodási idő hosszabbítása szükséges a részünkről.
– Másrészt élmény, hogy András jelenlétében, de az előzőek esetében is, én lubickolok abban, hogy beszélgetünk, hogy megmutatjuk a kulturális értékeket és az alkotók a diákokkal is találkoznak. Az ezeréves házban kimegyek a folyosóra és Visky Andrással találkozom, két hete Nádas Péterrel, azelőtt Győrffy Ákossal és folytathatnám. Ez hihetetlenül izgalmas.
Fotós: Csapó Balázs
