Meghódítva

Még emlékszem arra a tudósításra, amikor arról számoltam be, hogy a magyaróvári belváros egy családi házának kertjében milyen károkat okoztak a hódok. Akkor még ritkaságszámba ment, sőt, azt is mondhatnám, kuriózumnak számított, hogy ilyen közel merészkedtek lakott területekhez. Utána sajnos egyre nagyobb terek hódítottak maguknak ezek a nagy testű rágcsálók. A folyópartokon sétálva egyre gyakoribb látvánnyá váltak a méteres kidöntött fák, amelyek törzse gondosan körberágva adta meg magát. 
Talán 2018 lehetett, amikor – szintén a vízpart közelé­ben időt töltve – egy újabb, hódhoz hasonló lény tűnt fel. Jobban szemügyre véve a lencsevégre kapott állatot, gyorsan kiderült, hogy ez már nem hód, hanem nutria. Utóbbiak sem riadtak vissza az emberek lakta környezettől. Olyannyira nem, hogy már Mosonmagyaróvár egyik látványosságává váltak. A Vár-tóban élő család látszólag mit sem zavartatja magát amiatt, hogy csodálkozók tömege érkezik ide, sokszor kifejezetten őértük. A Malom-ági Lajta mentén is él egy nutriafamília, mely szintén megszokta az embert. 
Sokan visznek nekik kenyér- vagy zsemledarabokat, zöldségeket, sőt, akár simogatják is őket. Bár nem tűnnek veszélyesnek így első látásra, a szakemberek figyelmeztetnek: ne etessük őket, sőt, a megérintésüket is kerüljük! Ugyanis veszélyesek lehetnek egészségünkre, közvetlen érintkezés esetén állatról emberre is átterjedő betegségek kórokozóit terjeszthetik. 
Ahogy a hódok, úgy a nutriák is feladták a leckét: gyérítésükre megoldást kell találniuk az érintett településeknek. Minél gyorsabban, míg további károkat nem okoznak!