Előkerült a bombázó amerikai pilótájának naplója - Ikrénynél zuhant le a B–17-es - fotók

Egy B–17-es bombázó dúralumínium ötvözetből készült szárnydarabját, rajta üzemanyagnyílással tartja a kezében Szilbek Béla győri amatőr kutató és gyűjtő. Egy adyvárosi garázsban járunk. Szilbek Béla mindkét nagyapja a második világháborúban halt meg, az egyikük a Don-kanyari áttörésnél, 1943 februárjában, a másikuk egy uráli kórházban, hadifogságban. 

– Győr első bombázása során két repülőt talált el a magyar légvédelem – kezdte Szilbek Béla a Kisalföldnek. – Az egyik Gyarmatnál zuhant le, a másik az egykori szemtanúk szerint egy (korabeli, kezdetleges) fedélzeti rakétatámadás során a város felett kapott találatot. Kettészakadt. A farokrész Győr mellett, a Fazekas-vermeknél ért földet, a másik hosszú kilométeren át szállt-lebegett még, míg végül Ikrénynél zuhant le. (Ikrényben egyébként a II. világháború során három gép esett le, a B–17-esen kívül kora télen, decemberben egy P–38-as vadászgép és egy orosz Po–2-es felderítőgép.) A gép az olaszországi Amendola repülőteréről szállt fel, az amerikai hadsereg második bombázócsoportjának 96. századában repültek. Szép tavaszias, derült idő volt, ideális a bombázásra. 

A vagongyárat és a repülőteret támadta 

1944. április 13-án, egy csütörtöki napon ebédidőben jártunk, 11 óra 44 percet mutatott az óra, amikor a szóban forgó gép a vagongyárat és a repülőteret támadta, ott szórta le halálos terheit – ez utóbbinak a helyén most az Audi-gyár fekszik. Egy ilyen B–17-esen nagyjából két és fél, háromtonnányi bomba fért el. Négy darab, egyenként ezerkétszáz lóerős csillagmotor hajtotta, a végsebessége 300 mérföld per óra volt. Az amerikaiak minden repülőjükről vezettek jelentést, a kötelék többi repülőjének személyzetét pedig alaposan kikérdezték, hogy mi történt. Így tudjuk, hogy a nevezetes gépen tízen voltak: pilóta, másodpilóta, bombacélzó, navigátor, felső torony, hátsó torony, alsó torony, két oldalsó lövész, faroklövész. Az emberek kiugrottak a zuhanó gépből ejtőernyővel. Egyikük, név szerint Cornelius Stintson őrmester ejtőernyője nem nyílt ki, ő szörnyethalt a zuhanás következtében. Őt a nádorvárosi temetőben temették el, majd maradványait hazavitték az Egyesült Államokba. 

Hajtóvadászat az amerikaiak ellen 

A történet ilyen részletességgel eddig nem volt ismert olvasóink előtt, de az igazi érdekesség az, hogy két hete Szilbek Béla felvette a kapcsolatot a pilóta Egyesült Államokban élő családjával, a lányával és az unokájával. Így derült ki, hogy az amerikai katona naplót vezetett háborús élményeiről. Ebben részletesen ír magyarországi, győri kalandjairól is. Robert Pioli naplójából kiderül, hogy a kilenc földet ért amerikai után hajtóvadászat indult, majd elfogták őket, hadifogságba kerültek. Behozták őket Győrbe, ahol a napló szerint furcsán néztek, hiszen percekkel korábban még ezt a várost bombázták a magasból, a lakosság pedig – érthetően – ellenséges volt velük. Ezt követően egy darabig Budapesten őrizték őket, majd a lengyelországi Zaganba kerültek, a Luftwaffe fennhatósága alá tartozó hadifogolytáborba, ahol külön őrizték a légierő katonáit. A szovjetek közeledtével a februári fagyban átterelték őket Moosburgba, végül a felszabadulás után hazatérhetett a tengerentúlra. 

Lebombázott otthonok 

– Anyósomék Révfaluban laktak, a töltés mellett. Aznap, rögtön az első bombázás során telibe találták a házat. Ami rajtuk volt ruha, annyi maradt. Szerencse, hogy senki sem volt otthon: feleségem nagypapája asztalosként dolgozott éppen a vagongyárban, a három lány iskolában volt, a nagymama is a városban. Nincstelenként kitelepítették őket a Szigetközbe, újra kellett kezdeniük az életet. Nem volt építőanyag sem, mindent meg kellett szerezniük újból – fejezte be családi szállal a történetet Szilbek Béla. Az amerikai légierő Győr ellen 80–120 repülőt indított. A bombázás okozta pánik és félelem hatására ezrek hagyták el Győrt. Hétszáz család más megyébe, míg 3084 család a megye területére költözött.