Szomszédok - Vélemény a veszprémvarsányi tragédiáról

Tragikusan indult 2024 Győr-Moson-Sopronban: banális vita után életveszélyesen megszúrta szomszédját egy idős veszprémvarsányi férfi, majd végzett magával. Röviden ennyi a száraz, szomorú hír, ami mögött jó eséllyel hosszú évekre visszamenő lappangó feszültség, feloldhatatlan ellentét bújt meg. A tragédia másnapján akadt kezembe az egyik Győr környéki önkormányzati lap, amelyben a polgármester ünnepi köszöntőjében az egyik leghosszabb bekezdést a szomszédvitáknak szentelte.

Lehet mondani, hogy minek ünneprontónak lenni – az újság közvetlenül karácsony előtt jelent meg –, szerintem azonban jó dolog, hogy a településvezető előállt a farbával, s hosszú sorokon át írt a kellemetlen témáról. Elkeserítő, de tény: számos lakóhelyen csip-csup dolgokból éveken át tartó feljelentgetés veszi kezdetét, hatóságokat bevonva a lélektani játszmába.

Azt gondolom, hogy a szomszédviták sok esetben már a társadalmi elvárástól is megbicsaklanak. Korunk minden szegletét átjárja a politikai korrektség, a „píszí”, amely elvárja, hogy mindenkiről csak jót és a legjobbat mondjuk. Holott emberből vagyunk – nem kedvelhetünk mindenkit. Irreális elvárás, hogy legyünk jóban minden szomszédunkkal, amikor teljesen másképp látjuk a világot, más elveket vallunk. Amikor Pannonhalmára költöztünk, szüleim generációjából többen kérdezték: S a szomszédokkal már jóban vagytok? Akkor is azt feleltem, hogy én elsősorban a barátaimmal, a gyerekkori társaimmal szeretnék jóban maradni. Ameddig rájuk viszonylag elenyésző időt tudok szánni, azt a keveset nem „vadidegenekre” fordítanám.

Amit viszont nem lehet megúszni a szomszédok esetében, az a tisztességes kommunikáció. Nekem az a tapasztalatom, hogy a konfliktusokat érdemes szemtől szemben megbeszélni, személyeskedés, sértegetések nélkül. Lehet, hogy a vitás ügyek után ugyanolyan távol állunk majd egymástól, ám ha megőrizzük magunk és a másik emberi méltóságát, közelebb kerülhetünk a megoldáshoz.

Egy lépéssel mindenképp.