Suhanó életveszély

Tizenévesen nagyon vágytam egy Riga (esetleg Verhovina) mopedre, és hogy elősegítsem a szüleimben is az akaratot, megszereztem hozzá a jogosítványt. Emlékszem, mennyire nem volt ez könnyű. „Csak” KRESZ-ből kellett vizsgázni, de abból nagyon. A próbálkozókat egyetlen apró hibázás után úgy rúgta ki a vizsgabiztos, hogy a lábuk se érte a földet. Nekem az volt a szerencsém, hogy egy különösen buta fiú után kerültem sorra, hozzá képest „kreszprofesszornak” tűntem, így némi vonakodás után, de kitöltötte a nevemre az áhított papírt. Az már más kérdés, hogy azt a Rigát (vagy Verhovinát) sose kaptam meg.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert tegnap az elektromos rollerekről írtunk, ma pedig munkába jövet egy ilyen szerkezettel ért utol a bringaúton teljes gázzal egy 12 éves forma fiú, akinek a derekába a mögötte álló, 7–8 évesnek látszó testvére kapaszkodott. Miután jól hallható káromkodással megelőztek, leugrattak a bicikliútról, a lámpás kereszteződésen áthajtva eltűntek a szemem elől. A KRESZ szabályait láthatóan nem ismerték, forgalmi, vezetési tapasztalatuk nyilván nulla, az életveszély viszont maximális volt.

Nem vagyok az újdonságok ellen, ez az elektromos rollerezés is tetszik mint lehetőség, még ha én inkább maradok is a biciklinél. Az nem tetszik, hogy gyakorlatilag érdemi szabályozás nélkül eresztették rá a nagyobb városokra a bérrollerek százait, bárki, mindenféle tudás, tapasztalat vagy megkötés nélkül használhatja ezeket. Addig, amíg egy felnőtt ezzel csak magában tesz kárt – mint egy egri barátom egy „tejfakasztó” buli után gondolta úgy, hogy jó ötlet rollerrel hazamenni a Szépasszonyvölgyből éjjel, vaksötétben –, csak a szájsebészeknek lesz több dolguk. De ha egy ilyen gyerekpárost – ne adj’ isten! – elüt egy szabályosan közlekedő autós, az már több család tragédiája lehet. Nem kellene egy ilyet megvárni egy átfogó szabályrendszerrel.