Bonis Bona-díjat kapott két soproni pedagógus, Bálintné Horváth Erika és Halvax Julianna

A Kulturális és Innovációs Minisztérium a Bonis Bona a Nemzet Tehetségeiért díjat azon pedagógusoknak adományozza minden évben, akik legalább öt tanévre visszamenőleg folyamatos, kiemelkedő tehetséggondozó munkát végeztek és a legtöbbet tették a tehetséges diákokért. 

Szakmai és lelki fejlődés 

Bálintné Horváth Erika 1990 óta a soproni zeneiskola fuvola- és kamarazene-tanára, a tanítványai képességeinek, adottsá- gainak kiaknázására törekszik. Olyan kihívásokat, lehetőségeket keres diákjai számára, amik által szakmailag és lelkileg is fejlődhetnek. 

– Nehéz meghatottság nélkül beszélni a díjról, örülök neki, az embernek mindig szüksége van arra, hogy visszajelzést kapjon a munkájáról – kezdte. A munkám sokrétű. Nemcsak a készségeket fejlesztem, hanem az esetleges gyengeségeket is fokozatosan javítom, valamint lelkileg is támogatom a diákjaimat. A megfelelő kihívást keresem nekik, azt, amiben fejlődhetnek, és ami által az önértékelésük is fejlődik. Ha valaki tehetséges, az mindig pluszmunkával jár, kitartást, nagyon sok gyakorlást, tanulást igényel. A szeretetem, a hozzáállásom, az örökös biztatásom sok erőt ad nekik – tette hozzá. 

– Közösen döntünk sok mindenről, például a dalválasztásba is bevonom őket, de azt is nagyon fontosnak tartom, hogy a versenyhelyszíneket vagy koncerttermeket már előre, fotókon lássák. Ez abban segíti őket, hogy oda tudják képzelni magukat a helyszínre, el tudják játszani magukban a darabot. Ha ez megvan, nem ijednek meg a helyzettől, helyszíntől, felkészültek lesznek. Ahhoz, hogy adott versenyen vagy koncerten a gyerekek meggyőző produkciót tudjanak nyújtani, nemcsak technikailag, hanem lelkileg is fel kell készíteni őket– egészítette ki. 

– Hatalmas öröm és boldogság látni, ahogy a gyerekek fejlődnek, formálódnak és egyre magabiztosabbá válnak a közös munka során – zárta a beszélgetést. 

Játszva tanulni 

Halvax Julianna a soproni Hunyadi János-iskola tanítója és tehetséggondozója, valamint a Tálentum Műhely megálmodója. Ő az, aki játszva és támogatva tanít. A kisdiákokkal megszeretteti a tanulást, egyéni módszereivel bármelyik gyermek képes szárnyalni. Figyel, támogat, pozitív visszajelzéseket ad. Szenvedéllyel végzi a munkáját, kihívást lát benne, a gyermekek rejtett képességeit keresi. 

– Nagy örömmel fogadtam ezt a díjat, sok-sok év munkájának az eredménye. Szerencsére úgy alakult az életem, hogy olyan emberekkel hozott össze a sors, akik a szakmai munkámat, pályafutásomat segítették – kezdte. – A tehetséggondozással azért kezdtem el foglalkozni, hogy jobban megismerjem a gyermeki fejlődést, a lelkületüket és azt, hogy miben térnek el az átlagtól. Alsó tagozatosokkal foglalkozom, kis tehetségcsírákkal, akik még nem is ígéretek. Valamit látunk benne, de nem skatulyázunk. A korai időszakban nagyon fontosnak tartom a képességek, készségek fejlesztését, a szakemberek azt mondják, hogy a kicsiket 9 éves korig minél több lehetőséggel meg kell kínálni, hogy aztán később kiválaszthassák a számukra örömöt okozó tevékenységet – tette hozzá. Olyan területeket fejlesztek alsó tagozatban, amelyek majd később mankóként szolgálnak ahhoz, hogy ki merjen állni és fel merje vállalni, hogy igen, én ebben jó vagyok, ebben fejlődni akarok, el akarok érni valamit. Alsó tagozatban ez a lényeg – zárta a beszélgetést.