Szeptember óta nem szűnnek a tünetei a győrsági anyukának

A győrsági Simonné Borbély Marianna 53 éves, allergiás, asztmás, magas a vérnyomása. Amikor egyetemista gyermekei elkapták a vírust, még nyarat írtunk, augusztus végén kezdtek el tüneteket produkálni.

Gólyatáborban kaphatták el

– A gólyatábor utáni első-második napon már megfázásos tüneteik voltak. Nem is gyanakodtunk semmi különösre, mert akkor volt az az özönvízszerű eső Győrben és ők is bőrig áztak aznap este – emlékszik vissza a jógaoktató. – Húsz- és huszonkét éves fiatalokról lévén szó a szűnni nem akaró köhögés, hátfájás, fejfájás, láz, ízületi fájdalmak és hasmenés már gyanús volt, a lányom egyre rosszabbul lett, ezért a férjem bevitte a kórház Covid-ambulanciájára. Itt megvizsgálták, felkísérték tüdőröntgenre és tesztet is csináltak. Az orvos kérte, hogy másnap a fiam is menjen be tesztre, mert a tünetek alapján mindkettőjüknél komoly esély van Covid–19-fertőzöttségre. Én azonnal lemondtam az óráimat és a férjem is jelezte a munkahelyén, hogy amíg nincs meg a gyerekek teszteredménye, szabadságot vesz ki. Másnap reggel a fiamat is megvizsgálták, s mivel én is köhögtem már és hőemelkedést mutatott a kórházban a hőmérő, így engem is teszteltek. Már aznap megkaptuk az eredményt: a gyerekeké pozitív, az enyém akkor még negatív lett.

A fiataloknál járványügyi elkülönítést rendeltek el, Mariannt és férjét járványügyi megfigyelés alá helyezték.

Hátfájás, köhögés, nehézlégzés

Hamarosan Mariann egyre jobban kezdett köhögni, fájt a háta és a dereka, belázasodott.

– Szeptember 9-én mindkettőnket teszteltek a férjemmel, majd 11-én újra – mondta Mariann. – Neki negatív, nekem pozitív lett mindkét eredményem, így szeptember 11-től újraindult a 14 napos karanténom, ami így összesen 22 nap lett. A nehezen múló asztmás tünetek miatt még két hétig táppénzen kellett maradnom, mert a legkisebb terhelésnél is jelentkezett a nehézlégzés, erőtlenség.

Az egyre erősödő tünetek között volt hányinger, hasmenés, orrfolyás, ízületi fájdalmak, gyengeség. Mariann azt viselte nehezen, hogy nem tudott feküdni, mert nagyon fájt a háta, mintha kést forgatnának benne, a másik kellemetlen tünet számára az ízlelés és a szaglás elvesztése volt.

– A szaglásom még mindig nem az igazi – mesél jelenlegi állapotáról a családanya. – Az édes és a keserű ízek végig megmaradtak, a sósat és a csípőset sokáig nem éreztem. Nagyon nehéz volt így főzni, enni, jóllakni. Az emberben az ízek hiánya miatt nincs meg a telítettség érzése, ezért gyakran ettem például csokit, azt legalább éreztem – tette hozzá nevetve.

Példás segítségnyújtás

Családi karanténjuk idején megtapasztalhatták, milyen jó emberek veszik őket körül. Sógornője a nagybevásárlást rendezte, győrsági házuk kapujára, szinte mindennap akasztott valaki egy táska almát, szőlőt, édességet, a szomszédasszonyuk mindennap megkérdezte, hogy hogy vannak és van-e valamire szükségük, az önkormányzat dolgozói kiváltották és elvitték nekik a gyógyszereket. Nagyon hálásak, hogy ennyire figyelmesek voltak velük. A hatósági ellenőrzések között is csak egyetlen alkalommal volt negatív tapasztalatuk.

– Nem gondolom, hogy a sziréna használata feltétlenül szükséges volt egy hatósági karanténban lévő család ellenőrzésénél egy csendes falusi utcában – nehezményezte a családanya.

A háziorvosuk rendszeresen érdeklődött utánuk, a hetek teltek, a tünetek nem nagyon akartak megszűnni.

– Már november van, de még mindig vissza-visszajön egy kis gyengeség, a szaglásom nem az igazi, a veséimen érzem, hogy megviselte a betegség. Az a rossz ebben, hogy mi-

után elkapta az ember, nagyon nehezen lehet „kikeveredni” belőle. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de még mindig vannak tüneteim – zárta beszélgetésünket Simonné Borbély Marianna.