Mesterségem címere: Losonczi Sándor vízvezeték-szerelő 1966-ban tanulta ki a szakmát

A jelenleg tapasztalható égető munkaerőhiány következtében felértékelődik a jó szakemberek szerepe. Mesterségem címere sorozatunkban olyan nagyra becsült mestereket szeretnénk bemutatni, akikre méltán lehet büszke családjuk és az iparostársadalom is. Érdeklődünk tőlük, hogy miért választották ezt a szakmát, miért szeretik hivatásukat. Miként változott az az idők folyamán. Elsőként Losonczi Sándorral találkoztunk, aki a mosonmagyaróvári iparosszékháznál is kivette részét a munkából. Ahogy teszi azt évtizedek óta, töretlenül. Holott már több mint tíz éve élhetné a nyugdíjasok kevésbé stresszes mindennapjait.

– Majdnem kőműves lettem, amikor pályát kellett választanom. Szabó Béla kőművesmester mellett kezdtem ugyanis. De aztán a szomszéd bádogosmester, Kovács István is csábított magához, mondván, hogy jó mozgású gyermek vagyok. Meg is tetszett ez a mesterség. 1966-ban tanultam ki a bádogos- és vízvezeték-szerelő szakmát. 1968 és 1971 között határőrként is tevékenykedtem – kétszeres „Országos kiváló határőr” címet is kaptam – rendőrként is folytathattam volna, de mégis a szakmámat választottam. A Győr és környéke vízműnél helyezkedtem el, ahol harminc évet dolgoztam – avat be történetébe Losonczi Sándor. Az Aqua Kft. elődjénél tevékenykedett tehát sokáig: Mosonmagyaróvár egy részének és Levél vízellátásának irányításáért felelt.

– Emlékszem, ahogy Levélre havas esőben, biciklivel vittük ki a vascsöveket, ha csőtörés történt. Akkoriban még árokásó sem állt rendelkezésünkre, kézzel ástuk ki a fagyos földet. Kemény fizikai munkát végeztünk, de a feladatot el kellett látni, ha esett, ha fújt. A fizetés nem volt sok, de a további juttatásokból már meg lehetett élni – emlékezik vissza.

Akkoriban kezdték a vízbekötéseket, Levélen mintegy nyolcszáz háztartás vízellátását oldotta meg kollégáival. A nyolcvanas évek közepétől másodállásban indította el vállalkozását, melyet ma is visz.

– Ez olyan, mint a mókuskerék. Nem lehet kiszállni belőle. Meg nem is szívesen mondok nemet. Új építésű házaknál, társasházaknál is dolgozom. Ugyanakkor büszke vagyok akkor is, ha egy kis helyre kell jól betervezni a vízvezetéket. Sokszor a régi rendszer felújítása az igazi kihívás – részletezi a szakember. Mint mondja, hívják őt vasárnap is, de sokszor húsvéthétfőn vagy karácsonykor is azonnal indul, ha baj van.

– A nyári szünetekben gyerekként segített nekem a fiam. Mondogatta, nem baj, hogy nehéz ez a szakma, de ő is akar követni. Így tizenöt éve ő is fűtés- és készülékszerelőként keresi a kenyerét – tette hozzá még büszkén az édesapa.