Húsvéti hagyományok nyomában - Kimlén visszaadták a locsolást a férfiaknak

Húsvétkor Krisztus feltámadását ünnepli a keresztény egyház, amire a hívek 40 napos böjttel készülnek. Innen ered a húsvét elnevezés is, hiszen 40 nap után ekkor fogyaszthatnak újra húst a böjtölők.

Komatál és mákos patkó

Magyarországon az ünnep első napja máig egyházi jellegű, a második napja azonban az idők során világi jelleget öltött. – Vidékünkön a XIX–XX. század fordulóján a legtöbb faluban nem volt még szokásban a locsolkodás. A legelterjedtebb húsvéthétfői szokás a komatál küldése volt, amit már a XIX. század első felében feljegyeztek a Rábaközben. A komák piros tojást, kalácsot küldtek keresztgyermekeiknek, akkor is, ha azok másik faluban éltek. A komatálat díszes kendővel takarták le. A Győr környéki településeken is ismerték még a szokást a XX. század második felében. Tényőn például a tojás mellett lekváros, diós vagy mákos patkót küldtek egymás gyermekeinek a barátnők.

Szén védett a jégkártól

A húsvét előtti hét legkiemelkedőbb napjai a virágvasárnap, a nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat. – Ezek vallásos jellegük miatt az egész országban hasonlóak, de vannak népies elemeik is. Ilyen például az eresz alá helyezett, virágvasárnapkor szentelt barka védő hatása villámcsapás és tűzvész ellen. Nagycsütörtökön pedig a sekrestyés elégette az előző nap a temetőben összeszedett fadarabokat, a tűz maradványát aztán a pap megszentelte. Az ilyen szentelt széndarab a szántóföld négy sarkába ásva védte a termést a jégveréstől, a ház alapozásakor a négy sarokba téve pedig oltalmazta a házat.

Zöld ételek az asztalon

T. Városi Ágnes elmondta, a nagycsütörtöktől nagyszombatig tartó, templomi harangszót helyettesítő kereplés ma is ismert, ám azt már kevesebben tudják, hogy a nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték.

– Aznap a jó termés reményében zöld ételeket, spenótot, sóskát volt szokás fogyasztani. A tél a régi időkben sok szenvedéssel járhatott az egyszerű emberek számára, betegség, hideg, friss élelem hiánya mind sújtotta őket. Ezért ettek zöldcsütörtökön friss zöld növényekből főtt ételeket, amelyek a tavasz közeledtét is hirdették számukra.

Húsvétkor Krisztus feltámadását ünnepli a keresztény egyház. – Nálunk is szokásban volt nagypénteken felállítani és őrizni Krisztus szent sírját a templomban, nagyszombaton pedig a feltámadási körmeneten részt venni.

Ma is él a Jézus-keresés

A megyében mindenütt ismertek voltak az olyan húsvéti játékok, mint a „tojásgurítás”, a „kocolás” vagy a „tojásba pénz dobálás”, mely során a legények elnyerhették egymástól az ajándékba kapott, összegyűjtött tojásokat. 
– Kunszigeten ma is gyakorolt szokás a Jézus-keresés, mely valamikor országosan elterjedt lehetett. Húsvétvasárnap hajnalban a hívek énekszóval, körmenetszerűen végigjárják a falu szakrális helyeit. A templom előtti keresztnél gyülekeznek még virradat előtt, négyes sorokban, elő- énekes vezetésével, énekszóval felkeresik a határbeli keresztet, majd a temetői keresztet, onnan vonulnak vissza a templomig. Győrladaméron is szokásban volt még a XX. század első felében, ott éjjel mentek ki a határba a kereszthez és éjfél után tértek vissza a templomba.

„Új” szokás a locsolkodás

Húsvét első napja még a vallásos áhítaté volt, de az esti báltól, táncháztól kezdődően már fel lehetett oldódni. A legények sokszor egyenesen a bálból mentek hajnalban locsolni.

– Eleinte inkább a kútvízzel való „mosdatás” volt jellemző, a lányokat akár az ágyukból is kiöntötték, ha nem volt elég fürge. A szagos vízzel való locsolkodás és ezzel együtt a locsolóversek felénk inkább csak a két világháború között kezdtek tért hódítani. Bár vidékünkön maga a locsolás XX. századi hagyomány, ha nem is egyedülálló, de mindenképpen érdekes szokás, hogy Kimlén a locsolást húsvétkedden visszaadták a férfiaknak.

A szerelmesek elfelezték a tojást

– Táplálkozásban egy tényői különlegességet emelnék ki, a nagypénteken fogyasztott füstölt fánkot. A húshagyókedden megmaradt finomság a felfüstölés által vált eltarthatóvá. Emellett jellegzetes böjti ételnek számított az aszaltszilva-leves, s még Győrben is kedvelt nagypénteki fogás volt a búzacsírából készített csiripiszli. Utóbbit futásra ingerlő hatása miatt a Rábaközben „szalados”-nak nevezik.

T. Városi Ágnes elmondta, a húsvéti ünnepi étrend a húsvétvasárnap reggel a templomban megszenteltetett ételekből állt. A tojást általában együtt ette meg a család, annyi felé osztva, ahány tagból állt, ezzel erősítve összetartozásukat.

– Úgy tartották, ha valaki eltéved, ennek a közösen fogyasztott tojásnak az emléke, hasonlóan a karácsonyi almához, hazavezeti szerettei körébe. Timaffy László gyűjtéséből ismert, hogy a szerelmesek viszont elfelezték egymással a szentelt tojást. Az egyéb ünnepi ételek, mint például a tyúkhúsleves vagy töltött tyúk, újabb szokásként kerültek az étrendbe. Korábban sokkal egyszerűbb fogásokat fogyasztottak, például sonkás tésztát.