A fény bennünk él

Holnap Szenteste. Elérkezett az év legbensőségesebb ünnepe: karácsony van! Az elmúlt hetek várakozása, készülődése véget ér, helyét az ünnep meghittsége veszi át. Az adventi koszorú gyertyái éltető fénnyel és a gondoskodás várakozó melegségével töltik el otthonainkat.

A karácsonyt a születő fény, az új élet, az újrakezdés misztériuma lengi át. A gyertyafény a keresztények számára a fényt hozó Jézust jelképezi: miközben fényt sugároz, ő maga elenyészik. Mindannyiunk szívében ott van ez a fény. Engedjük, hogy beragyogja az ünnepet, engedjük a hétköznapokban is ragyogni.

Szeretem ezt az időszakot. Számomra a belső csendet, az önmagunkkal való szoros, meghitt kapcsolódást jelenti. A hétköznapjainkat beragyogja a gyertyafény, meghitt meleg járja át otthonunkat, mindannyiunkat. Most a valódi kapcsolódásoknak van itt az ideje: az online térből végre visszatérünk a valóságba. Kikapcsoljuk laptopjainkat, elnémulnak az értesítések, nincs több online egyeztetés. Találkozunk, egymásra figyelünk, gyermekeinkkel játszunk – igazán intenzíven együtt vagyunk, kicsit megáll az idő.

Az őszinte odafordulás még szorosabbra fűzi kapcsolatainkat a családtagjainkkal, szeretteinkkel és kinyitja szívünket embertársaink felé.

Pilinszky János A várakozás szentsége című művében a következőket írja: „Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.”

Ezzel a szellemiséggel forduljunk egymás felé: öleljük magunkhoz szeretteinket, örüljünk egymásnak, amíg lehet, becsüljük meg igazán azt, amink van!

Holnap az ünnepi asztalnál, a gyertya fényénél nézzünk körbe, figyeljünk szeretteinkre: öröm, mosoly, csillogás lesz a szemeikben!

Őrizzük meg szívünkben a karácsony csodáját!

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok mindannyiunknak!