Advent 2021

2021.12.20. 12:05

Megadni a léleknek, ami a léleké

A néplélek szertartásossága és hiedelmei biztonságot adtak a bizonytalanban, Istenhez és egymáshoz kapcsolták a kisközösségeket. Advent böjtjében felkészítették a lelket az eljövendő Jézus fogadására. Dr. Laczendorfer Zsuzsannát kérdeztük az ősök és a családja ünnepéről.

Bella Violetta

Lanczendorfer Zsuzsanna egyetemi docenssel népi betlehemes hagyományokról beszélgettünk. Fotó: Huszár Gábor

Nem a régiek utánzása a cél

 

Egyre többen nyúlnak vissza a hagyományokhoz és népi ájtatossági formákhoz, Lanczendorfer Zsuzsanna, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Kara egyetemi docensének legnagyobb örömére. – Hála Istennek a hallgatóim is megerősítik, hogy országszerte újból van pásztorjáték, betlehemezik a faluközösség, vagy felújítják a szálláskeresést. Pár napja gyönyörködtem az újvárosi betlehemes játékban, amit mesterem, dr. Barsi Ernő gyűjtött fel. A ménfői bötlehemest és szálláskeresést is ismét játsszák a gyűjtésem alapján. Nem az a lényeg, hogy a régi korokat utánozzuk, nem kell újból bő gatyában járni, de ami a lelket, és a közösséget építi, azt nem szabad elfelejteni.

 

Karácsonyi adok-kapok

 

Zsuzsanna azt mondja, legyen szó betlehemezésről, kántálásról, mendikálásról, ezek a készülődés részei, így öltözik ünneplőbe a lélek. – „Mendika mendika üres a tarisznya, ha egy kicsit adnának, meg se nagyon fogynának!” – énekli. – Adok-kapok logika áll mögötte: Éneklek egy szép éneket, jó kívánságot mondok, cserébe kapok egy almát, diót, süteményt, mosolyt, kedves köszönetet. 

Kilenc nappal karácsony előtt kezdődött a szálláskeresés, amikor házról házra jártak a szent család képével. Ilyenkor szimbolikusan befogadhatták a szálláskereső szent családot a háziak, egy-egy napot ott töltött kilenc család az otthonában az őket ábrázoló kép. Imádkoztak, énekeltek, így készítették magukat a karácsony szentségére, az úrvacsorára vagy áldozásra is, amiben a legközelebb kerülünk az Istennel. – Csodálatos az adventi rítusok üzenete: nyissátok meg szíveteket a jóra, a szeretetre!

 

A világ világosságának születése

 

Jochann H. Wichern azért állította 1839-ben az első adventi koszorút egy hamburgi imateremben, hogy így mutassa meg korabeli kallódó fiataloknak, hogy a bűnös, sötét életbe hogyan hozhat egyre nagyobb világosságot Jézus. – Egy város feldíszítésénél nehéz megoldani, de otthon próbálkozom, hogy fokozatosan több fény költözzön a házba. Ahogyan a „világ világossága” megszületik, úgy lesz egyre több fény a lakásban. Szenteste az adventi koszorú és karácsonyfa mellett imádkozunk és énekelünk. Régi szokás szerint egy almát annyi felé vágunk, ahányan vagyunk, ez azt a reményt adja, hogy a család együtt marad. Először ünnepelehetek nagymamaként, egy igazi kisded az ajándék. Most, hogy a nyolchónapos unokám is velünk lesz, eggyel több darabra vágjuk majd a karácsonyi almát.

 

A fa minden részlete történetet mesél

 

A régiek nem követték az aktuális trendet a karácsonyfa díszítésekor, hiszen mindennek meg volt a rendje és jelentősége. – Régen a karácsonyfa a mestergerendáról lógott le, mert az ég felé kell nézni ilyenkor, nem a fa alá. A fenyő csúcsos alakjával felfelé viszi a szemet, az ágai pedig keresztet formáznak a törzzsel: így egymás mellé kerül a megváltó születése és halála a karácsonyfa szimbólumainak hála. A csúcsdísz a betlehemi csillagot jelképezi, amely a bölcseket a Kisjézushoz vezette. A girland a kísértő kígyót szimbolizálja. A gömbök az almát a jó és rossz tudásának gyümölcsét jelentik. A sárga a bűnbeesés színe és a piros Jézus vére, így a sárga-piros alma a fán, az emberi bűnt és az azt eltörlő áldozatot is megjelenítette.

 

Védelem és áldás ételben, italban

 

Korábban vadrózsát tettek az ablakba mielőtt elterjedt volna a fenyő, mert a tüskék gonoszűző erejében bíztak: „Mária fogta rózsának” hívta a népnyelv. Mint minden nagy változást hozó napot, szentestét is gonoszjáró napnak tartották, ezért védelem és áldás alá akarták helyezni mindazt, amit fontosnak tartottak: bevitték ilyenkor a házba azokat az eszközöket, terményeket, amelyek fontosak voltak számukra.

Az ünnepi menün sem rágódott régen a háziasszony, adta magát, hogy mi kerüljön az asztalra. A mákos étel a gazdagságot és termékenységet hozza. A hal pikkelyei a pénzt szimbolizálják. A disznó kitúrja a szerencsét, de a pulyka, szárnyas elkaparja, így ez utóbbit kerülték. Úgy tartották, hogy egy pillanatra minden víz élet vizévé változik szenteste és eltávozott családtagjaink velünk ünnepelnek és még az állatok is megszólalnak ezen a varázslatos estén.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában