Veszprémvarsányba ért a szentek keresztje

Debrecenből Nyíradonyba, majd Nyíracsádra, onnan Szolnokra vándorolt a missziós kereszt, s most hétvégén Veszprémvarsányban mutatták be a híveknek. Innen Erdélybe, Kárásztelekre utazik. A 2007-ben készült tölgyfa kereszt három méter magas, bronzborítással díszített. A leveles-indás mintázatába magyar életfamotívumot és ókeresztény stílusjegyeket is beleálmodott a tíz éve elhunyt ötvösművész, Ozsvári Csaba. A hétvége kettős ünnep volt Veszprémvarsányban, mert a hagyományos családi nappal kötötték össze a kereszt bemutatását.

A missziós kereszt pénteken érkezett, szombaton Várszegi Asztrik emeritus főapát mutatta be a híveknek, a szentmisét pedig Hortobágyi Cirill (OSB) főapát celebrálta.

Várszegi Asztrik Rómában csodálhatta meg először a magyar ötvösművész munkáját, elmondta róla, hogy a fába harminc ereklyét rejtett az alkotó. Metszéspontja őrzi Krisztus keresztjének egy darabját, s a feszületbe foglalta mások mellett Szent Margit és Szent Erzsébet, Szent István, Szent László, Szent Gellért, Szent Imre, Szent Hedvig ereklyéjét, Boldog Apor Vilmosét, Boldog Gizelláét, Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóét, IV. Károlyét, Tours-i Szent Mártonét és Szent Adalbertét.

Összefoglalta a Szent Kereszt ókeresztény kori regényes felkutatásának és felosztásának történetét, amelynek során a megfeszítést követő több mint 300 évvel, miután Nagy Konstantin szabaddá tette a keresztény vallásgyakorlást, megtalálták a keresztet, s előbb három, majd kisebb részekre osztották. A volt főapát úgy látja: nem azt kell néznünk, hogy ez után az osztozás után melyik faporcika az eredeti, hanem azt, hogy a keresztények ma is ehhez a szent jelhez ragaszkodnak. S „ma, amikor a vándorkereszt előtt elmélkedünk és imádkozunk, akkor az jelzi számunkra, hogy Isten, aki távol van, úgy szerette ezt a világot – téged, bennünket, engem –, hogy életét adta értünk.”

Hortobágy Cirill főapát a világméretű éhínségről beszélt, megmagyarázva a koldus Lázár és a dúsgazdag példabeszédét. A világ lakosságának négyötöde – mondta – gazdasági peremterületen él, egymilliárdan éheznek folyamatosan, naponta több mint 30 ezer gyerek hal éhen. A Föld lakóinak egyötöde feléli a termelés kétharmadát. A szegény koldus, Lázár pedig kívül reked a dúsgazdag házán, akit a jólétben nem érdekel, hogy mi történik az ajtón kívül. Lázár pedig az az ember, akire senki nem figyel oda. Hozzátette: a szegény és gazdag világ közötti különbség ma nagyobb, mint amit a Szentírás története értékelni tud. „A nyomorban élők problémáját nem lehet alamizsnával megoldani. Bár tudjuk, hogy a világméretű problémák nem a mi kezünkbe tétettek s nem oldhatjuk meg a világ éhínségét, nem is bújhatunk mások mögé, amikor azt kérdezzük: hol van a mi felelősségünk? Észrevehetjük közelünkben a testi-lelki bajban szenvedőt, mert társadalmi szintű megoldás nem lehetséges, amíg az egyes emberek szíve kemény” – mondta a főapát.