Idegenvezető a világfelfedező túrán - Tóth Kristóf volt bencés diák most tanárként szeretné megkedveltetni a fizika lenyűgöző területét

– Másodjára nyerte el a FITT díjat. Miért jár ez az elismerés? 
– A célja az, hogy támogassa a természettudományos pályán elhelyezkedő tanárokat. Így próbálják inspirálni őket anyagi támogatással arra, hogy folytassák a munkát, mert nagy szükség van rájuk. Egy videóban kellett összefoglalni a pályázónak a tanári hitvallását. A magamét legjobban egy Pascal-idézettel tudom megvilágítani: „Mi az ember a természetben? Semmi a végtelenhez képest, minden a semmihez képest. Valami a semmi és minden közt, középen.” Az univerzum méretskáláján tényleg nagyjából középen foglal helyet az ember. Nagyon emberi és tanári gondolat ez: szerénynek kell lennünk, mert semmik vagyunk, de egy cselekvőképesség is megjelenik benne, mert minden vagyunk a semmihez képest: tudunk hatni a világra, a kultúrára, a diákokra, és ösztönözni őket a jövőjükre nézve. Ezért jó tanárnak lenni! 

Hallgassa meg!

– Hogyan lehet a diákok számára vonzóvá tenni a természettudományos tantárgyakat? 
– Paradigmaváltás történt: már nem arról szól a tanítás, hogy mit szeretnénk elmondani, hanem a diákokról: hogy ők mit és hogyan képesek megérteni, és hogy tudunk nekik segíteni ebben. Ha úgy tanítanék, hogy negyvenöt percet a táblánál beszélek és nem kapok visszajelzést, akkor nem tudom, mi az, ami problémát okoz. Fontos olyan munkaformát választani, ahol a diákok aktív szereplők, próbálnak problémákat megoldani, és ha elakadnak, az egy jelzés, hogy ott van miről beszélni. Íratok néha olyan dolgozatot, amire nem kapnak jegyet, hogy tudjam, hol járnak a témakör megértésével. Igyekszem azt is tudatni, hogy a kérdés és a visszajelzés számomra ajándék. Ha valaki elront valamit, attól ő nem rossz, az nem minősíti a személyét. A tanári pályán napi szinten elrontunk valamit. Ezekkel a pedagógiai helyzetekkel az ember megpróbál önreflexiót tartani és végiggondolni, mit kellene máshogy csinálni. Mindenkinek tanácsolom, hogy pár évet tanítson, mert olyan kompetenciákat igényel, melyek mindenkinek hasznosak lehetnek. Ez végül is egy vezetői pozíció. Nekem nagyon sokat adott, ma sem döntenék máshogy. A képességek, amiket kaptam, egész életemre szólnak. 

– Honnan a minta és a vonzalom az oktatás iránt? 
– A családomban sok tanár van, a szüleim is pedagógusok. Másfelől én is a bencésekhez jártam, ahol most tanítok és voltak, akik felkeltették az érdeklődésem. Győrben nagy hagyománya van a természettudományos tárgyak tanításának, gondoljunk csak Jedlik Ányosra. A tanári hatás döntő: ha visszagondol mindenki, diákként nem azért választott egy szakot vagy fakultációt, mert annyira érdekelte egy témakör, hanem az óra és a tanár egyénisége játszott nagy szerepet. Tizedikben tanított Csonka László tanár úr, akinek a mai napig emlékszem a kísérleteire. A fakultációt pedig Szabó Zoltánnál tanultam, akinek az egyénisége lenyűgöző. Ha ők nem lettek volna, nem biztos, hogy tanári vagy fizika–matek szakra megyek, sokat gondolkodtam az informatikán és a matematikus szakon is. De mivel ők élvezték, úgy gondoltam, én is élvezni fogom. Segíteni a diákoknak megérteni, hogy a világ felfedezhető, az már majdnem olyan jó érzés, mintha mi magunk fedeznénk fel. Ezért döntöttem úgy, hogy tanárnak megyek. 

– Nagyon kevés a természettudományos tanár. Ön szerint hogyan lehet ezen változtatni? 
– Fontos egy olyan fizetés, ami az alapvető életfeltételeket biztosítja. Ebben én látok javuló tendenciát a kezdő tanárokat illetően, de jól jönnek az ilyen ösztöndíjprogramok, mint a Richteré. Amikor egy diák szakot választ, akkor mintát választ: lát egy egyéniséget s azt mondja: ilyen szeretnék lenni. De most a diák elégedetlen tanárokat lát – az elégedetlenség jogos – és ő nem akar boldogtalan életet élni, ezért nem lesz tanár. Öngerjesztő folyamat ez és most egy negatív spirál érvényesül, valahogyan meg kellene fordítani. Fontos, hogy milyen az iskola légköre. Ha a tanárok boldogan mennek iskolába, akkor drasztikusan megnő a tanári szakra jelentkezők száma. 

– A tanításon kívül kutat is. Milyen területen? 
– A fizika felé érdeklődőknek két út kínálkozik: a relativitáselmélet és csillagászat, vagy az atomi szintű kvantumjelenségek. A csillagászat engem szorongóvá tesz, ezért már középiskolásként mesterszakos hallgatók kvantummechanika-gyakorlatait hallgattam. Úgy döntöttem, hogy ennek a tanítását szeretném elsajátítani, hogy másnak is olyan örömöt szerezzen, mint nekem. Egy új vonalas tanítási módszert képviselek, amely a második kvantumos forradalomhoz kapcsolódik. Létrejött egy új tudományág, a kvantum-számítástechnika, melyet felhasználnak a titkosításban vagy épp a gyógyszeriparban. Ez a technikai forradalom érdekes és megdöbbentő fordulatokat hozhat. Azzal foglalkozom, hogy a tanítás lehetőségét megteremtsük.