Új patkó került a nemzetőrök lovaira, készülnek a március 15-i ünnepségre Győrben - fotók

A győri Veres Péter Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégiumban huszonhat éve van lovasszakképzés, rá néhány esztendőre alakult meg a városi értékként is nyilvántartott Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz. Az enesei Kurucz Tamás kovács és társa, az iskola egykori növendéke, Szakonyi Sándor érkezett a nyolc ló patájának rendbetételéhez. A kovácsok az általuk rendszeresen kezelt lovakra méretre formázott patkókat ütöttek. 

– Huszonharmadik alkalommal kaptunk felkérést a város vezetésétől arra, hogy a március 15-i ünnepségen képviseljük a lovas katonai hagyományőrzést, azon belül is a lovas nemzetőrséget, amit gróf Zichy Ottó hozott létre – mesélte Vígh Attila, az iskola Pro Urbe díjjal elismert lovasoktatója, a nemzetőrcsapat kapitánya. 

– A győri lovas nemzetőrség megállta a helyét az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. Iskolánkban az ő emléküket őrizzük, zászlónk az ő lobogójuk másolata – mesélte az oktató, aki azt is elmondta, hogy a lovas katonai hagyományőrzés mennyire inspirálja a tanítványokat. Szinte mindenki szeretne egyenruhát ölteni, a díszmeneteken részt venni, de csak azok a jó tanulmányi eredménnyel rendelkező diákok lehetnek a szakasz tagjai, akik hazaszeretetükkel, viselkedésükkel rászolgálnak arra, hogy magukra ölthessék az egyenruhát. Jellemző az is, hogy a végzett tanítványok visszajönnek a csapatba. 

Az egyenruhák kitisztítva, a lovak megpatkolva. Szombaton lesz még egy erőnléti edzés, vasárnap legelnek a lovak, hétfőn megint megmozgatják őket, kedden pedig az iskolai ünnepségen jelennek meg. A nagy nap reggelén, szerdán reggel kilenc órakor indulnak az iskolától rendőri felvezetéssel Győr belvárosába, ahol az ünnepség után 10 órakor a Magyar Honvédség Dánielfy Tibor 205. Légvédelmi Rakétaezred díszalegysége és a IX. Gróf Nádasdy Ferenc Hagyományőrző Huszár Bandérium társaságában vonulnak fel a Városház téren. 

A lovak csak az ünnepség miatt lesznek a város utcáin, ezért különös gonddal készítik fel őket a betonon való közlekedésre. Nem attól kell félni, hogy bár négy lábuk van, mégis megbotlanak, hanem attól féltik őket, nehogy elcsússzanak, megsérüljenek. 

Bezzeg, Zsellér, Széplak-Szökevény, Limanova, Topáz, Brill, La Strada Primera és Liliom lábát évek óta tartja karban Szakonyi Sándor, az iskola egykori diákja, aki gazdálkodócsaládba született, majd az iskola elvégzése után kitanulta a patkoló- kovács-szakmát, azóta pedig mesterével, Kurucz Tamással ápolja a lovak lábát az egész Dunántúlon. Teljesen felszerelt műhelykocsival járják a vidéket. 

– Nemcsak etetni, itatni, gondozni kell a lovakat, hanem a lábuk egészségéről is kell gondoskodni. Hat-nyolc hetente kell gondozni a patákat – árulta el Kurucz Tamás, aki évente mintegy négyszáz lovat lát el társával. Nem űzik sokan ezt a mesterséget az országban, a Magyar Patkolókovácsok Egyesületében mindössze vagy hetvenen vannak.