A kertre váltott a 82 éves Ica néni – Pongráczné Somogyi Ilona, győri női szabó nem tud tétlenül ülni

Kevesen vannak már nőiszabó-mesterek. Pongráczné Somogyi Ilona gyerekfejjel, tizennégy évesen választotta ezt a szakmát. Két éve egészségügyi probléma állította parkolópályára, tetette le vele a tűt, cérnát. Mint mondja, nehezen bírta gyógyulás idején a tétlenséget. Nem volt hozzászokva. Annál inkább ahhoz, hogy nyüzsgés van körülötte. Műhelye az otthonában volt mindig, ahol párja, két fia mellett tanulók és testvérei is körülötte voltak. Zajlott az élet. 
 

A jó mester megalapozta a szakmai tudását 
 

A szakma elsajátítását falujában, Jánossomorján Eöri István szabómestertől tanulva kezdte. Hetente két napot járt iskolába Mosonmagyaróvárra, a többi napon a műhelyben dolgozott. 
 

– 1956-ban vizsgáztam, nem sokkal később volt Rajk újratemetése, amit a rádióból hallgattunk. Édesapám az évben meghalt, édesanyám ott maradt sok kicsi gyerekkel. A legkisebb egy hónapos volt. Tizenhat évesen én voltam a legidősebb, én láttam el a családot, mert édesanyám az óvodában dolgozott. Ő hatalmas erőt adott mindannyiunknak. Mindenki szépen felnőtt és helytállt az életben. Délután mentem a műhelybe, hogy anyagilag is segíteni tudjak a családnak – emlékezett vissza Ica néni a nehéz kezdeti évekre. 
 

Hamar kisiparos lett 
 

Fiatalon, 18 évesen került Győrbe. Hamarosan férjhez ment, mielőbb otthont szeretett volna teremteni és a családját tovább segíteni. Ica néni Győrben először egy szűcsmesternél dolgozott, így nemcsak szövetet, de bőrt, bundát is tudott varrni. 1965-ben mestervizsgát tett, kiváltotta az iparengedélyt és otthon dolgozott. Ma már el sem tudják képzelni az emberek, miért olyan nagy szó, hogy valaki kisiparos, azaz egyéni vállalkozó, hiszen ez ma már természetes. De 1965-ben más világ járt. Nem nézték jó szemmel. Kitartóan dolgozott két kezével. Akkoriban nagyon keresett lett a szakmája, két szakmunkásképző iskola is működött a városban. Szinte mindig voltak nála tanulók, több mint húsz fiatalt avatott be a szakma rejtelmei­be. A tapasztalt mester a tanulók vizsgáztatásában is részt vett, vizsgabizottsági elnök is volt. 

Testre szabott ruha 
 

Csak női ruhát készített. Szoknyát, blúzt, kabátot, kosztümöt mindent varrtak, méretre. 

– Kiválasztotta a hölgy a fazont, azt szépen modelleztem. Méretet vettem a megrendelőről, megrajzoltam, aztán jött a szabás és a próba, néha több is. A mai napig megvan és működőképes az első varrógépem. A varrás karácsonyig nagyon ment, tavaszig kicsit aludt, aztán nagyobb kereslet volt rá. A szűcsmunkával átvészeltem a csendesebb időszakokat is. Mindig voltak megrendelőim, akik hosszú ideig visszajártak hozzám, jó kapcsolat alakult ki velük – árulta el vendéglátónk. 

Ha a tanulóéveket is beleszámítjuk, 64 évet dolgozott aktívan. Nyolcvanévesen hagyta abba a varrást, de csak azért, mert egy nyitott szívműtétre volt szüksége. Gyógyulása alatt nagyon hiányzott neki a műhely. 
 

– Szinte fájdalmasan hiányzik a varrás, a megrendelők. Olyan jó volt, hogy jöttek, elbeszélgettünk. Most látom, milyen jó volt az addigi világom. Szerencsére már jól vagyok, készülök arra, hogy szép legyen az udvar. Nem vagyok hozzászokva a tétlenkedéshez, csinálom, amit tudok, a kertben. 
 

Pongráczné Somogyi Ilona nőiruhakészítő-mester büszkén mutatta többek között Aranygyűrű kitüntetését és díszoklevelét, amit a Győri Ipartestülettől kapott.