"Nagy sikereket egyedül nem lehet elérni" - A győri Kiss Viktória, a Survivor tújélője mesélte el az élményeit

– A műsor előtt többször elmondta, miért is vág neki ennek a kalandnak. Úgy fogalmazott: elsősorban nem a főnyeremény miatt. Az önismeret miatt vágott bele, a saját ha- tárait akarta feszegetni szélsőséges körülmények között. Megérte elmenni? 
– Az élmény, saját magam megismerése miatt, óriási változáson mentem keresztül. Megérte. Most, hogy véget ért, a sok jóindulatú, kedves gratuláció megerősít abban, hogy még inkább megérte. 
– A műsort távol, a Fülöp-szigeteken forgatták. Milyen körülmények várták a játékosokat? 
– Amikor megérkeztünk a Jarakay törzs szigetére, mellbevágó élmény volt, hogy itt tényleg csak akkor fogunk aludni, ha menedéket építünk. Banán- és pálmalevelek voltak a fejünk felett, hogy ne ázzunk el. Az esőkabátom pedig magam alá tettem. Furcsa volt, mert életemben nem sátoroztam még. Meg kellett szoknom úgy, ahogy az állatvilágot. Rengeteg tarisznyarák okozott bonyodalmat, én minidinoszauruszoknak hívtam azokat a hüllőket, amelyeknek taréjuk volt, és ugrándoztak, mászkáltak egész nap. Nemegyszer fordult elő, hogy kígyó mászott át a lábunkon vagy százlábú által okozott, égető csípésre ébredtem. 
– Hogy küzdött meg az éhségérzettel és az alvással ezen a lakatlan szigeten? 
– Rizs és bab volt, amit kimérve kaptunk. Ez ötven grammot jelentett egy főre naponta. Úgy kellett megfőznünk, majd igazságosan elosztanunk. Emellett azt ettük, amit találtunk, ananászt, kókuszdiót. Hiányoztak az ízek, a fűszerek és sportolóként természetesen a hús. Mikor babot ettünk, próbáltuk azt képzelni, hogy finom babgulyást eszünk. Csak hiányzott belőle a csülök. Kicsit amiatt rosszul éreztem magam, hogy nem volt gondom az alvással. Mondhatni nagyon jól aludtam minden éjjel. 
– Konkrét stratégiával érkezett a versenyre, vagy rábízta magát a szerencsére? A játékhoz való hozzáállás és taktika változott a napok alatt? 
– Igen, nem szerettem volna a játék elején megmutatni, hogy erős játékos vagyok. Tudtam, hogy az elején nem szabad jól teljesítenem, főleg az egyéni játékokban, mert akkor a középpontba kerülök. A törzsben viszont igazi csapatjátékosként próbáltam megmutatni az erősségeimet. 

– Hosszú ideig távol volt szeretteitől. A műsor egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor lányától kapott levelet, aki akkor írt önnek, amikor ballagott. Ez mennyiben befolyásolta a játékát? 
– A ballagás és az érettségi időszaka miatt volt bennünk hezitálás, hogy egyáltalán elmenjek-e a játékba, vagy maradjak itthon a lányom miatt. A kisfiammal együtt azt mondták: menjek! Aznap, amikor ballagott a lányom, sokat sírtam. A levél pedig a legjobbkor jött, óriási energiát adott. 
– Volt-e kedvenc játéka a műsorban? Ami nagy kihívás volt, vagy ami nagyon nehéz volt? 
– Több is volt. Például amikor tutajt kellett építenünk, és eveznünk kellett. Nem tudok evezni, és sosem próbáltam. Természetesen gondoltam, hogy lesz ilyen feladat kint, ezért itthon gyakoroltam. A barátnőmmel mentünk SUP-pal a Dunán, de a párom is tanított a nappaliban, ahol az evezőt partvissal helyettesítettük. A versenyfeladatban aztán hamar ráéreztem, és megérte gyakorolni. Az ügyességi és logikai feladatokat is szerettem, és ki tudom emelni az „emberpiramis”-játékot is. 
– Kik voltak azok, akik igazi versenytársak voltak. Voltak, akikkel aztán örök barátságot kötött? 
– A legnehezebb ellenfélnek Simit és Anettet éreztem. Azt nem gondoltam volna, hogy Zsomborral állok majd ott a végén. Barátságok is születtek, Zerával, Kornéllal, Simivel már az elején kialakult a bizalom. Aztán Tamással is nagyon jóban lettünk. 
– Milyen érzések kavarogtak önben, amikor megtudta, hogy megnyerte a versenyt és a húszmillió forintot? 
– Boldog voltam, nehezen dolgoztam fel. Sokkolt a siker, felfoghatatlan érzés volt számomra. Szinte egy „börtönben” voltunk 38 napig, ahol pontosan megvolt, hogy mit kell csinálni, mi a feladat és mit kell végrehajtani. Azt gondolom, nagy sikereket egyedül nem lehet elérni. Nagyon fontos a támogató és inspiráló környezet, ahogy a való életben is. 
– Mire költi a nyereményt? 
– Szülőként a legnagyobb célja egy anyának, hogy gyermekeit el tudja indítani az életben. Lányom Prágába ment egyetemre. A tandíjat ebből fedezem. És természetesen ott a kisfiam is, aki imád jéghokizni, és profi játékos akar lenni. Az ő álmaik az enyémek is. A Survivor megnyerése álom volt, de ez most további álmot biztosít gyermekeimnek is. 
– Ha rendez a televíziós csatorna egy VIP-műsort, amelybe a korábbi győzteseket hívják meg, akkor igent mondana a felkérésre? 
– Most nehéz élethelyzetben talált meg ez a műsor, és belevágtam. Ha ismét úgy érzem, és a családom is támogat, akkor csomagolok a hátitáskámba és előveszem a túlélőfelszerelésemet.