Horváth Edét gyereknyomdával készített röplapokkal akarták megbuktatni 1964-ben

Vádpontok Horváth Ede ellen

"Ellentétben több kétkezi munkásból gyárigazgatóvá avanzsált kortársával, Horváth Ede feddhetetlen volt. Példás családi életet élt, nem voltak nőügyei, szinte sohasem ivott alkoholt, nem vadászott, nem lumpolt és semmivel sem lehetett korrumpálni.

Ellenfelei nem találtak rajta fogást. Vezetői munkásságának első két évtizedében ezért leginkább azzal vádolták, hogy időnként beosztottjaival szemben megengedhetetlen hangnemet használ.

Szintén gyakori `vádpont´ volt ellene, hogy párton kívüli múlttal rendelkező, kulák vagy sváb származásúk miatt zsarolható emberekkel vette magát körül.

Ráadásul gyakran előfordult, hogy nem kérte ki a gyári pártszervezet, szakszervezet véleményét azokban a kérdésekben sem, amelyekben az üzemi társadalmi szervezeteknek beleszólási, véleményadási, sőt némely kérdésben egyenesen vétójoguk volt.

Drágább lett a sör és a cigi, avagy nyomott hangulat a vagongyárban

Fontos hangsúlyozni ugyanakkor: a hatvanas évek elején nem csupán a felsővezetői szinten, de a dolgozók körében is több alkalommal elkeseredett volt a hangulat a vagongyárban.

Magyarország külső és belső egyensúlyi helyzete megromlott, az erőszakos szövetkezetesítés, a gazdaság növekedési ütemének minden alapot nélkülöző gyorsítása, valamint a berlini, kubai válság miatt megugró fegyverkezési kiadások miatt az ország évről évre többet költött, mint amennyi jövedelmet megtermelt.

A következményeket pedig a bőrükön érezték a munkások: egyes termékek (sör, cigaretta) és egyes szolgáltatások (bölcsődei és óvodai díjak, munkahelyi étkeztetés, munkásszállás) árának és díjtételének emelése folyamatosan borzolta a kedélyeket" - folytatta Honvári János.

Szélsőbaloldali szerveződések voltak - a résztvevők nem tartották elégségesnek a szocializmus eredményeit

"Ilyen körülmények között került sor azokra az alulról kezdeményezett akciókra, amelyeknek résztvevői Horváth Ede leváltását, megbuktatását, de legalábbis megregulázását követelték. Három jelentősebb megmozdulásról tudunk. Az első 1960-ban történt és utórezgéseivel együtt 1962-ig tartott.

A másik két esemény egymással nagyjában azonos időben 1964 őszén kezdődött, de véleményem szerint az ebben résztvevők köre nem azonos.

Mindegyik esetben a mozgalom mögött megbántott, megsértett emberek álltak, akik státuszuk romlását Horváth Edének tulajdonították.

A személyes sérelmeken túl a szóban forgó szerveződések szélsőbaloldaliak voltak; a résztvevők nem voltak elégedettek a szocializmus eredményeivel, ők haladtak volna tovább a kommunizmus felé. Meg kell ugyanakkor jegyezni: több esetben valós gondokra mutattak rá.

"Küldjék el a levelet Kádár Jánosnak"

Horváth Ede eltávolítására irányuló első akció Háhn Miksa 1960. június 30-i levelével kezdődött.

A Szerszámgépgyár daraboló üzemének a vezetője Kucsera Mihály álnéven kilenc oldalas gépelt feljegyzést küldött Fock Jenőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a minisztertanács elnökhelyettesének, Győr-Sopron megye országgyűlési képviselőjének.

Háhn gondoskodott arról, hogy személye ne maradjon teljesen titokban, ezért levélének a másolatát eljuttatta a Honvédelmi Minisztérium II. csoportfőnökségen dolgozó kapcsolattartójának azzal a kéréssel, hogy ha meggyőződnek a benne foglaltak igazságáról, akkor küldjék el Kádár Jánosnak.

Háhn szerint Horváth Ede utólag állt bosszút azokon, akik ellenszegültek neki

Kutatásom elsősorban az 1964. évi akciókra koncentrál, de azt Háhn Miksa leveléből érdemes kiemelni, hogy Horváth Ede emberi magatartásával, vezetői módszereivel kapcsolatban ugyanazokat a negatív vonásokat emelte ki, amelyeket 1964-ben szinte szó szerint megismételtek a bírálók.

Háhn szerint az igazgató általános emberi gyengéje, súlyos hibája az, hogy utólag áll bosszút azokon, akik bármilyen kérdésben ellent mertek neki állni.

Miután fény derült a levélíró személyére, Háhn Miksa és a vele közösen szervezkedő dr. Móra Bertalan szigorú megrovásban részesült. Ők azonban fellebbeztek a határozat ellen a Központi Ellenőrzési Bizottságnál. A KEB Háhn Miksa és dr. Móra Bertalan fegyelmi büntetését megrovásra mérsékelte.

Horváth Ede is megrovásban részesült

Sőt, a Központi Ellenőrzési Bizottság súlyos hibának tartotta, hogy Horváth Ede - pénzhiányra hivatkozva - 1961 tavaszán megvonta Móra Bertalan II. éves villamosmérnök hallgató ösztöndíját, aki a Győri Szerszámgépgyár társadalmi ösztöndíjasa volt és a Műegyetemen tanult.

Az igazgató elismerte: nem a pénzhiány, hanem a másodéves hallgató apjával kirobbant konfliktusa miatt - tehát kicsinyes bosszúból - szüntette meg az ösztöndíj folyósítását.

Horváth Ede ezért 1962 elején szintén megrovásban részesült; a KEB a vezérigazgató pártfegyelmi büntetését csak 1965-ben törölte" - tudtuk meg a győri egyetemi docenstől.

"Azt hiszi, hogy hitbizománya […] és 16 000 alattvalója van"

"1964. szeptember elején a Győri Wilhelm Pieck Járműipari Művek dolgozóiból alakult Akcióbizottság névtelen levelet küldött Nagy Gyulának, a Győr-Sopron Megyei pártbizottság ipari ügyekkel foglalkozó titkárának, amelyben arra kérték volt munkatársukat: segítse Horváth Edének a vagongyár éléről történő eltávolítására indított mozgalmukat.

Kijelentették, hogy a gyárban pattanásig feszült a légkör, de nem a rendszerrel, hanem egyetlen személlyel van bajuk, aki `azt hiszi, hogy hitbizománya […] és 16 000 alattvalója van´.

A szerzők többek közt azt állították, hogy Horváth Ede `a munkást, műszakit semmibe veszi. A legelemibb megbecsülés, tisztelet embertársai iránt hiányzik belőle. Az állandó hülyézés, kirúgom, megbüntetem légkör a vezetők idegrendszerét felőrli, idegesek és ők ezt tovább adják a fizikaiak felé´.

Pikáns helyzet Lombos Ferenc és Horváth Ede között

A szervezők számítása nem jött be. A megyei párttitkár az ötoldalas irományt azonnal beszolgáltatta a Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányságnak.

Ezzel a belső `ellenséget´ felderítő és elhárító III/III-as gépezet szokatlan aktivitással beindult, a nyomozás közel egy évig tartott.

Az akció szervezői 1964 december elején a vagongyár kéttucat középvezetőjét a termelés csendes szabotálására szólították fel. Lombos Ferencet, a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkárát pedig azzal keresték meg, teljesítse a vagongyári munkások és mérnökök `azon egységes kérését, hogy a közutálatnak örvendő vezérigazgatóját váltsák le´.

Utóbbi helyzet attól volt pikáns, hogy Lombos és Horváth köztudottan ki nem állhatták egymást. A megyei és országos pártvezetőknek írt leveleknek semmiféle foganatja nem volt, ellenben a tettesek kiderítésére irányuló nyomozás egyre intenzívebbé vált.

Az akcióbizottság tízparancsolata

A szervezők nem adták fel, megfogalmazták az akcióbizottság tízparancsolatát. A munka `tízparancsolata´ humoros formában (`A munkahely nem kocsma, hogy egész nap ott tartózkodj, nem Isten háza, hogy vasárnap is oda menj,´ `Aki nem dolgozik, az nem hibázhat´) régóta ismert volt a magyar munkahelyeken, amin unalmas óráikban sokan szórakoztak.

A forma ugyanez maradt, de a tartalom sokkal komolyabb volt. "Munkaterületén csak annyit és azt végezze el, ami a munkaköri kötelessége, de ezt lelkesedés, ambíció nélkül. Munkájában lélek ne legyen" - hangzott az egyik parancsolat.

A rendőrség 1000 írógépet vizsgáltatott meg

"A megyei rendőr-főkapitányság belső elhárítással foglalkozó III-as osztálya hatalmas energiákat mozgatott meg annak érdekében, hogy a csoport tevékenységét felgöngyölítse és tagjainak a személyét leleplezze.

Írásszakértővel ellenőriztették a sértettnek vélt személyek kéz- és gépírását, valamint a Győrött és környékén vállalatoknál, intézményeknél, magánszemélyeknél fellelhető mintegy 1000 írógépet, hogy kiderítsék: hol és melyiken írták a szabotázsra felszólító leveleket.

A tettes vagy tettesek személyét homály fedi

A megfigyeltek közé tartozott Rádli Béla, a vagongyár gazdasági igazgatója, aki nyíltan szembe állt a vezérigazgatóval. "Horváthorzságot", "Horváth-bánságot" emlegetett és kijelentette, hogy előbb kap valaki beutazási engedélyt Nyugat-Németországba, mint a győri vagongyárba.

A rendőrségi akció azonban minden erőfeszítés ellenére eredménytelen maradt, ezért 1966. január végén az "Akciósok" fedőnevű rendkívüli események dossziéját lezárták. A tettes vagy tettesek személyét azóta is homály fedi" - jelentette ki Honvári János.

Veszélyes volt `izgatni´az embereket a hatvanas években

"A városi-megyei pártvezetők aggodalmát, de még inkább a dühét tovább növelte az a tény, hogy az Akciósok tevékenységével párhuzamosan még egy - az előbbinél kisebb hatású szervezkedés folyt Horváth Ede ellen, amely szintén a vezérigazgató leváltását célozta. A két, 1964-ben történt megmozdulás biztosan más-más személyekhez köthető.

A Belügyminisztérium állambiztonsági szerve 1964. október 26-án rendelt el Győrött nyomozást ismeretlen személy ellen `izgatás´ alapos gyanúja miatt.

A korabeli büntetőtörvénykönyv szerint ezért minősített esetben akár nyolc évig terjedő börtönbüntetést is kaphattak volna a résztvevők" - magyarázta a győri egyetemi docens.

"Sokszorosítás" guminyomdával

"A két tettes - akiknek a személyét a nyomozás gyorsan kiderítette - a röplapok `sokszorosítást´ játék guminyomdával követte el.

A gyerekek számára készített guminyomdával fél írólapra egyetlen mondatot (`Éljen a kommunista párt!´) nyomtattak és ezt néhány tucat helyi vezetőnek, volt karhatalmistának feladó nélkül elküldtek.

A megyei III/III-as osztály egy hónap alatt kiderítette, hogy az egyik tettes Lovas József vagongyári munkavédelmi felelős, akit 1964. november végén előzetes letartóztatásba helyeztek, majd az időközben ugyancsak felderített társával, Béres Istvánnal együtt bíróság elé állították és `izgatás´ miatt elítéltek.

A kihallgatás során mind a ketten tagadták, hogy az Akciósok tevékenységében részt vettek volna.

Jutalmat vártak volna az '56-os forradalom leveréséért, ez lett a vesztük

Lovas és Béres 1956-57-ben karhatalmista volt, majd alapító tagjai lettek az 1957 márciusában szervezett Munkásőrségnek.

Elégedetlenek voltak a vagongyári pártélettel, Horváth Ede vezérigazgatói kinevezésével és működésével, mert mind a ketten alacsonyabb beosztásba kerültek a két gyár (Szerszámgépgyár és Vagongyár) összevonását követő szervezeti és személyi változások során.

Az 1956-os forradalom leverésében és az azt követő rendcsinálásban játszott karhatalmista szerepük, az ezért kapott `munkás-paraszt hatalomért érdemrend´ birtokában nem leváltásra, hanem magasabb pozícióra és elismerésre.

A számításaik nem jöttek be, mindkettőjükre fél éves börtönbüntetést szabott ki a bíróság" - zárta szavait Honvári János.