Büdös az állat, csíp a szúnyog - A falura kiköltözőkkel az igények is megváltoztak

Lakossági fórumot tartottak nemrégiben Dunaszentpálon. Egy kiköltöző lakos ugyanis petíciót indított, s nagyjából huszonöt utcabeli aláírásával a jegyzőt kereste meg, hogy ne az utcájukon (a Diófa soron és a Rét utcán) keresztül járjanak a földekre a mezőgazdasági gépek. A traktorok többségét Várföldi Lajos, a mezőgazdasággal foglalkozó helyi Tebu Kft ügyvezetője működteti évtizedek óta. A fórumra aztán a petíció kezdeményezője mellett mindössze egy aláíró ment el, ellenben ott volt az agrárkamara megyei elnöke, igazgatója és jónéhány helyigazda. Az egy órás egyeztetésen végül (úgy tűnik) a kompromisszum győzött – ahogy Csontos Attila polgármester fogalmazott, az együttélés egyezség nélkül elképzelhetetlen. Eszerint továbbra is közlekedhetnek a traktorok, mezőgazdasági gépek az érintett utcákban, a gazdák pedig vállalják, hogy nem gyúrják le az útszéli füves részt, azt aszfaltcsíkot pedig megtisztítják a trágyától és a sártól.

Nálunk a traktorok kontra kiköltözők ügye körülbelül hat éve okozott kisebb feszültséget"

– emlékezett Nagy Imre Attila győrújfalui polgármester. Ez végül megoldódott, ám a településvezető szerint azt is tudomásul kell venni, hogy az igények megváltoztak. „A közösségi együttélés alapvető szabályairól helyi rendeletet hoztunk."

Eszerint például füvet nyírni hétfőtől szombatig reggel nyolctól este hatig, vasárnap 10-től délig lehet.

„Kulcskérdés az alkalmazkodás, hisz az ideköltöző sem ehet teljes kiőrlésű kenyeret a reggelijéhez, ha a traktoros nem hajt ki a földekre."

Úgy tűnik, alkalmazkodnia az önkormányzatnak is kell, mert bár vélhetően az őslakosokat kevésbé zavarja a szúnyog, évtizedek alatt hozzászoktak a jelenlétükhöz, mégis földi gyérítőt vásároltak, hogy minél kevesebb panasz érkezzen.

Már csak a nevében falu Győrújfalu? – kérdeztük.

„Nem, de az tény, hogy itt már több a kiköltöző, mint az „őslakos" – reagált a polgármester. Olyan is előfordult az egyik alsó-szigetközi településen, hogy egy nemrégiben kiköltöző lakó azt panaszolta az önkormányzatnál, hogy több tucat ludat tart a szomszédja. Elmagyarázták neki, hogy az állatok már az odaköltözése előtt is ott voltak, s az illetőnek már a nagyapja is ludakat tartott. Egy másik településen pedig volt, akinek még lakhatási engedélyt sem szerzett, de a teraszáról már a csatorna partján lévő parlagfüvet fotózta, s a képekkel kereste a helyi hivatalt.

A kompromisszum mindenesetre mindenki érdeke: kisebb településeken az óvoda az iskola vagy az önálló hivatal sorsa múlhat azon, hogy sikerül-e feltölteni odaköltöző gyerekekkel. Ők pedig a beilleszkedést gyorsíthatják meg azzal, ha jó kapcsolatot ápolnak az „őslakosokkal", hisz falun élnek – az ottani életforma minden velejárójával.