Béremelés nélkül - 3400 vízügyes segélykérő levele, 26-an mondtak fel

„Ha továbbra sem lesz nagyobb béremelés, nem marad tapasztalt szakember, aki árvízkor irányítsa a munkát. Elkeseredett minden vízügyes, az ágazati válság tovább mélyült, iszonyatos a bérfeszültség. Idén huszonhatan mondtak fel nálunk" – erről beszélt Eredics Imre, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakszervezeti elnöke. Összesen 3600 vízügyes írt segélykérő levelet, de a belügyminiszter nem reagált.

Hiába a segélykiáltás, úgy tűnik, továbbra sem lesz béremelés a vízügyi ágazatban, ahol mostanra a korábbinál is nagyobb a feszültség. Az ágazatban bruttó 176 ezer forint az átlagfizetés, ez tíz éve nem nőtt, a dolgozók 60 százaléka minimálbért visz haza. Erre a vízügyes szakszervezetek közül először lapunkban az észak-dunántúliak hívták fel a figyelmet tavaly (Kisalföld, 2016. november 14.). Lázár János kancelláriaminiszter márciusi bejelentése után úgy tűnt, három év alatt 30 százalék körüli emelés jöhet, ebből azonban azóta sem lett semmi.

Tarró Péter országos szakszervezeti elnök szerint is már menekülnek az alkalmazottak a vízügytől. Megközelítőleg 4000 dolgozó 70 százaléka szakmunkás-bérminimumért dolgozik, pedig nagy részük egyetemi diplomával rendelkező mérnök. A Belügyminisztériummal tavaly 50 százalékos, aztán 30 százalékos emelésről egyeztettek, ezt nem adták meg. Véleménye szerint minimum 15 százalékos növeléssel kell kezdeni, majd további bérfejlesztéseket kellene meglépni ahhoz, hogy a szakembergárdát meg tudják tartani. Ez összesen 4 milliárd forintnyi állami szerepvállalást igényelne.

Ennél is súlyosabb helyzetről beszélt a Kisalföldnek Eredics Imre, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakszervezeti elnöke.

Az ágazati válság tovább súlyosbodott, a bérfeszültség még nagyobb lett, viszont az ígérgetésen kívül előrelépés nem történt. Összesen 3400 vízügyes írta alá azt a levelet, amelyet Pintér Sándor belügyminiszternek küldtünk, béremelést kérve. Nem is válaszolt rá. A költségvetés módosításának lehetőségét ugyan felvetették, de ennek semmi jelét nem látjuk

– mondta. Idén országosan 114-en, az észak-dunántúliaknál 26-an mondtak fel.

Mérnökök, gépkezelők is találnak új állást.

Sokan kifelé kacsingatnak, új, több pénzzel járó munka után néznek. A pályakezdők is egy-két évet maradnak, az életpályamodellt törölték. A tárca hazárdjátékot játszik az árvízi védekezéssel, hisz az ágazatot úgy építették fel, hogy ha a Dunán jön árvíz, mindenki itt segít, ha a Tiszán, akkor ott. Könyörgöm, mi történik, ha mindkettőn védekezni kell? Addig rendben, hogy odarendelik a katasztrófavédőket homokzsákokat pakolni, de hol lesznek a helyismerettel rendelkező, tapasztalt vízügyes szakemberek, akik egy-egy helyen irányítják majd a munkát? Elkeserítő a mostani helyzet, visszaélnek a hivatástudatunkkal, lojalitásunkkal, s ez a bérfeszültség és elvándorlás veszélyezteti az árvízi védekezés biztonságát. Ha nem lesz béremelés, összeomlik az ágazat

– jósolta.

Elkél a szakmai tapasztalat, helyismeret, ha megduzzad a folyó. Jó példa volt erre a 2013-as dunai ár. Kérdés, hogy minimálbérért ki és meddig marad lojális a vízügyhöz.