2013.08.27. 10:54
A szőlő és a bor a magyar királyi törvénykezésben III. (1518)
II. Lajos (1516-1526) 10 éves uralma izgalmas része a magyar történelemnek. Nem igaz, hogy feltett kézzel vártuk a török hadjáratot, mint ahogy az sem igaz, hogy a király – fiatal kora ellenére - nem volt eléggé erős és tehetséges, s nem tett meg mindent az ország megmentése érdekében. Bár a kincstár üresen állt, nem volt pénz a végvárrendszer erősítésére, Magyarország gazdasági értelemben nem volt abszolút válságban. A belpolitikai szétforgácsolódás, a különféle nagyurak klikkjei valóban gyengítették a király hatalmát, de mégis elmondhatjuk, hogy a cseh trónt is birtokló, s a Habsburgokkal rokoni kapcsolatban álló Jagelló uralkodónk nem tekinthető „rossz” királynak. A mezőgazdasági termékeink, gabona, élőállat, bor…stb., jó piacra leltek nyugaton, a bányakincsekben gazdag ország sóból, rézből, aranyból és ezüstből komoly bevételekhez jutott.
A királyi törvényeket vizsgálva, a törvénycikkek sora leginkább a királyi hatalom, a királyi birtokok, katonaállítás, adóztatás témaköréból kerültek ki, s ahogy közeledett a török támadások sora, 1521 után már szinte minden törvény valamilyen módon az ország védelmét próbálta erősíteni, szolgálni. Borral kapcsolatosan azonban érdekes dolgokra bukkanhatunk 1518-ból:
1518. évi XIV. törvénycikk, a király konyhájára szánt jövedelmekről
…1. § Munkács, Tata és Komárom várait pedig az egész alsó visegrádi résszel, Ó-Budával és Kos és Csepel nevű szigetekkel, valamint Zsámbék, Salmár és Kesző mezővárosokkal és összes tartozékaikkal és a kunokkal s jászokkal a királyi felség konyhájának ellátására is fenntartására a budai tiszttartó kezéhez kell szolgáltatni.
2. § A melynek a számára a királyi felség tiszttartójának a szalonnáról és borról Munkács várának jövedelmeiből, a vizákról és egyéb halakról pedig Komáromból és Tatából kell gondoskodnia és ezenfelül köteles a budai és más, szerémben levő dézsmákat a királyi asztal és udvar számára beszerezni…
II. Lajos királyunk aranypénze 1520-ból. Elődeihez hasonlóan neki is komoly jövedelmei származtak a bor exportjából.
Érdekes dolgok derülnek ki ebből a pár sorból. A királyok gyakran meghatározták az udvar illetve a királyi birtokok és udvarházak ellátását, akár részletesen is. E törvényből nagyjából kiolvasható, mely területek borai voltak alkalmasak erre a „megtiszteltetésre”. Érdemes kiemelni, hogy a királyi birtokok szalonna és bor ellátását Munkács környékéről oldották meg, míg a közvetlen királyi udvarhoz, így magának a királynak az asztalára kerülő bor, leginkább a budai és a szerémi vidékről került beszállításra. Ezek a borvidékek ekkor is az ország legkiemelkedőbb minőségét produkálták, nem véletlen külön kiemelt törvényi említésük. Érdekesség hogy e két kiemelt körzet a török bejövetele miatt majd két évszázadig kikerül a legjobbak közül, s helyüket mások veszik át.
