2012.05.29. 12:12
A Pannonhalmi Borvidék földrajzi adottságai II.
A Sokorói-dombság éghajlata több sajátosságot mutat a környező síksági területekhez képest. Az eltérés a dombvidék jellegből és a speciális észak-nyugat-dél-kelet irányú nyitottságból adódik. Összességében el lehet mondani, hogy a terület éghajlata átmenetet jelent a Kisalföld és a Bakony klimatikus viszonyai között, nem mindig megfelelő viszonyokat biztosítva a szőlő és gyümölcstermesztéshez.
Éghajlat
Az apátságban 1856 óta végeztek részleges időjárási megfigyeléseket, de teljes értékű vizsgálatok csak 1874 után kezdődhettek meg, amikor az Országos Meteorológiai Intézet mérőberendezéseket állított fel itt. 1874-1890-ig Rozmanith Richard perjel, 1890-1899 között pedig Hablik Cipriánus perjel végezte a megfigyeléseket, majd a főiskola jeles tanára, Bozmánaki Gyárfás és növendékei folytatták a méréseket. Az 1910-ben megszűnő vizsgálatokat 1936-ban kezdték újra, de 1945. után sajnos hamarosan megszűntek a pontos megfigyelések. A közelmúlt időjárási viszonyai csak a győri meteorológiai állomás adatai alapján jellemezhetők biztonsággal. Megkönnyíti a jellemzést az a tény, hogy a dombvidék és különösen a szőlőterületek klímája közel azonosnak mondhatók.
A napsütéses órák száma 2000 körül mozog évente, ami kedvezőbb a Soproni-borvidék viszonyainál (kb. 1900 óra/év), de elmarad a dél-dunántúli, Pécsi, Villányi borvidék adataitól (kb. 2005 óra/év). A dombvidék délies lejtőit erőteljesebb besugárzás éri a napsugarak nagyobb beesési szöge miatt, nem véletlen, hogy a szőlők nagyobb részét ilyen, kedvező fekvésű lejtőkön telepítették.
Az 1874-1890. közötti mérésadatok alapján az évi középhőmérséklat 9.5 C volt Pannonhalmán, míg ugyanez az 1901-1950-es adatok szerint 9.8 C volt. Összehasonlításul ezen utóbbi időszakban Pécsett 11.4 C , Győrben 10.4 C volt az évi középhőmérséklet értéke. (1. táblázat)
1. táblázat Pannonhalma és Győr középhőmérsékleteinek összehasonlítása (1901-1950)
az évi és havi
kh.
C
I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
X.
XI.
XII.
évi
Pannonhalma
-1.9
0.1
4.9
9.5
15.4
18.3
20.5
19.5
16.6
10.6
4.2
0.4
9.8
Győr
-1.1
0.5
5.6
10.7
16
19
21
20
16.2
10.6
5
0.9
10.4
Dr. Feyér Piroska szerint a szőlő olyan mérsékelt övi növény, amely legalább 9 C évi középhőmérsékletet igényel. Ezt az értéket meghaladja ugyan a borvidék évi középhőmérséklete, de szélsőségek is gyakran előfordulhatnak. 1842-1872 közötti feljegyzések bizonyítják, hogy ezen időszakban 16-szor pusztított a téli fagy , de a tavasz sem volt kevésbé veszélyes. Legmegdöbbentőbb az 1863-as év volt, amikor június 2-4-én okozott nagy károkat fagy. A XIX. században a legnagyobb hideget, -20.8 C -ot 1879. december 9-én mérték Pannonhalmán. A közelmúltban 1984-ben és 1987-ben -15 illetve -23 C -os hidegeket is feljegyeztek. Ezzel szemben 1892. augusztus 18-án 35 C rekord meleget regisztráltak. Összességében elmondható, hogy ősszel valamivel enyhébb, nyáron és tavasszal hűvösebb a dombvidék éghajlata a környező síksági területekhez (pl. Győrhöz) képest. (1. táblázat)
A hőmérséklet évi átlagos ingását vizsgálva megállapítható, hogy kisebb mint a síkvidékét. Az 1871-1901-es adatok alapján Pannonhalmán 22.5 C, Győrben és Mosonmagyaróváron 23 C volt a januári és júliusi középhőmérsékletek közötti különbség, ami valamennyire kiegyensúlyozottabb éghajlatra utal. Az évi abszolút hőingás összehasonlítása is ezt tükrözi; Pannonhalmán 55.8 C, a síkvidéken pedig akár 61 C-os értékkel is találkozhatunk (1871-1898).
A fagymentes időszak nagyjából április elejétől október végéig tart, a vegetáció átlagos időtartama pedig 185 nap körül mozog.
Az éghajlati elemek vizsgálatát folytatva, a mezőgazdaság szempontjából talán a legfontosabb a csapadékviszonyok bemutatása. Megállapítható, hogy a többségében nyugat-észak-nyugat irányú szelek, a nyitottság miatt akadálytalanul juttatják a dombvidék fölé a nedves légtömegeket, így a csapadék eloszlása, mennyisége viszonylag egységesnek mondható és általában megegyezik a közeli síkvidék viszonyaival. Az évi csapadékmennyiség 599 mm volt az 1870-1890-es adatok szerint, és 554 mm az 1901-1950-es mérések alapján. (2. táblázat)
2. táblázat Az évi és havi csapadék mennyiség Pannonhalmán az alábbi időszakokban
az évi és havi
csapadék
mm
I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
X.
XI.
XII.
évi
1870-1890
29
31
41
50
55
52
53
60
55
56
52
48
599
1901-1950
33
33
36
45
56
58
54
48
49
51
45
41
554
Ez az évi mennyiség nem sok, de a szerencsés havi eloszlás miatt többnyire elegendő. Az utóbbi időben fellépő vízhiányt a termőtalajok jó víztartó képessége ellensúlyozza. A legcsapadékosabb a májustól októberig tartó időszak, míg a legkevesebb csapadék az év első hónapjaiban hullik. A legszárazabb a július és augusztus, hasonlóan az országos állapotokhoz, amikor is a megfelelőnek mondható csapadékmennyiség (58 mm), a nagy meleg és az ebből adódó fokozott párolgás miatt nem tudja mindig kifejteni áldásos hatását . (3. táblázat)
3. táblázat Pannonhalma évi és havi csapadék és középhőmérsékleti adatainak összehasonlítása
Pannonhalma (1901-1950)
I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
X.
XI.
XII.
évi
évi és havi csapadék mm-ben
33
33
36
45
56
56
58
54
48
49
45
41
554
évi és havi kh. C-ban
-1.9
0.1
4.9
9.5
15.4
18.3
20.5
19.5
16.2
10.6
4.2
0.4
9.8
Extrém eseteket is számon tartanak a feljegyzések. 1878 különösen csapadékos évnek számított (895 mm), amikor csak júliusban 183 mm eső esett. Negatív rekordként az ominózus 1863-as évet jegyezhetjük meg , amikor mindössze 304 mm csapadék hullott egész évben. Az 1874-1890 közötti időszakban Sáringer Kandid könyve szerint 16 év alatt 19 alkalommal pusztított jégeső.
Növényzet és talajviszonyok
A Sokoró természetes növényzetét nagymértékben a terület földrajzi fekvése és éghajlata határozta meg . A dombok eredeti növényzete a Bakonyhoz hasonlóan lombhullató , főleg tölgyerdő volt, amelyet a dombság előterében elterülő alacsonyabb térszíneken kisebb füves területek szakítottak meg. A több évszázados intenzív gazdálkodás mára teljesen megváltoztatta a természetes tájképet és jobbára, telepített erdők, szántók, legelők, gyümölcsösök és szőlőterületek határozzák meg jellegét. Összefüggő erdőkkel csak a dombvonulatok gerincein találkozhatunk, ahol más jellegű gazdálkodás nem is képzelhető el. Ilyen többek között a Ravazdi-, Jánosházi-, Apátsági-, Illaki-erdő . Érdekes színfoltja a tájnak a Pannonhalmi apátság mellett kiépített arborétum, amely ma természetvédelmi területként látogatható.
A természetes növényzet illetve a földtani viszonyok és az éghajlat együttesen és kölcsönösen határozták meg a dombvidék talajviszonyait . A három kiemelkedő halomsoron barna erdőtalaj alakult ki, az összterületből közel 60%-os részaránnyal. Az un. agyagbemosódásos barna erdőtalaj főként pliocén üledékeken és löszön fejlődött ki. 20%-os a részaránya a barnaföldnek, amely a Csanak keleti lejtőin fordul elő és igen hasonlatos az előbb említett barna erdőtalajhoz. A dombságok előterében, főleg jégkori üledékeken és löszön kialakult, csernozjom jellegű talajokat figyelhetünk meg 19 %-os aránnyal. A fennmaradó 2-3%-nyi területen homoktalajt találunk, amely elsősorban Győrújbarát mellett fordul elő.
Összességében vizsgálva a borvidék talajai jó vagy igen jó minősítést érdemelnek, nem tartalmazva sem káros nátrium-karbonátot, sem egyéb veszélyes sóféléket. A barna erdőtalaj jó víztartó képességekkel rendelkezik, ezért a száraz időszakokban sem kell nagyobb aszálytól tartani. A borvidék szőlőültetvényei főleg barna erdőtalajon, kötöttség szempontjából agyagos vályog, vályog területen helyezkednek el. Mivel az alapkőzet legnagyobb részt lösz, így a talajok viszonylag gyorsan felmelegedve kedvező hatást gyakorolnak a kultúrnövényzet fejlődésére. Kémiai vizsgálatok is alátámasztják az itteni talajviszonyok jó minőségét. A megállapított 6.5-9.0 PH. nagyjából megegyezik a szőlőnek különösen megfelelő 6.5-7.8 PH. értékkel.
A borvidék egyik jelentős problémája a talajerózió, melyet főleg a heves nyári záporok és a nyomukban lezúduló vízfolyások idéznek elő. A lejtők nagy reliefenergiája következtében gyakoriak asz areális erózió és a barázdás erózió nyomai.
