Megbocsájtom, hogy meg kell bocsájtanom

Üsse part, megbocsájtok – valahogy így képzeltem a feladatot a megbocsájtás havában.

Gondolkodtam, hogy megbocsájtok drága csapatomnak, a Barcelonának, hogy mostanában annyira nem jönnek a gólok és a győzelmek. De ezen mit kell megbocsájtani? Ugyan, rájuk úgysem tudok haragudni! Sőt, ha ők veszítenek, arról eszembe jut, amikor nekem nem sikerül valami; és erőt ad, hogy mindig lesz új meccs, lesznek új sorozatok és még sok győzelem jön. A legjobbak is veszítenek néha!

Na most, hogy kimondtam, ami a szívemet nyomta, megbocsájtok volt történelemtanáromnak, hogy nem engedte, hogy kezemmel gesztikulálva feleljek a táblánál…. Hátra kellett tennem! De komolyan! Onnantól kezdve azt sem tudtam, mi a nevem, nem hogy Napóleon milyen sorrendben hódította meg Európa országait!
Ezen anyukám is nagyon felháborodott, mert ő is állandóan telleget…

Akkor azt mondtam, ezt sosem felejtem el! Elfelejteni nem is fogom, de ennyi év után már nem morgok rá… annyira…

Azt sem fogom elfelejteni, amikor egy hiba miatt egyik kollégám szinte összetörte magát, hogy minél jobban megszégyenítsen. Nem haragszom, miért tenném? De ez nagyon megmaradt… Hónapokig olyan nyomás alatt dolgoztam minden nap, hogy fogalmam nincs, miért nem adtam fel; talán mert a Messire is azt mondták, túl kicsi hozzá, hogy focista legyen, aztán, hogy nem elég gyors, mondhatni lomha, aztán a családjának nem tetszett Barcelona – neki is könnyebb lett volna hazamenni Rosarioba. Mégsem tette.

Persze, ilyen dolgokat nem nehéz megbocsájtani, pedig én évmilliókig képes vagyok magamban hordani a sérelmeimet. Nem tudom csak úgy elengedni őket, mert egy feladat megkér rá! Arra viszont nagyon jó a program, hogy legalább megpróbálom; hogy felhívja rá a figyelmemet, egyszerűen nem kell haragudni, nincs semmi értelme.

Egyik kedvenc számom jut erről eszembe, Christina Aquilera Fighter-je. Csak pár mondatot hadd írjak le magyarra fordítva: Sokkal erősebb lettem/ Keményebben próbálkozom/ Sokkal bölcsebb lettem/ Szóval köszönöm, hogy harcossá tettél./ Sokkal gyorsabban tanulok/ Vastagabb lett a bőröm/ Sokkal okosabb lettem/ Szóval köszönöm, hogy harcossá tettél.

Elvileg a boldog felnőtt lét alapja a hosszú gyerekkor - a gyerekek pedig apró dolgoknak is örülnek és nem haragszanak tartósan. Elgondolkodtató... Éljen Miki egér és barátai!

A megbocsájtásban amúgy én nagyon rossz vagyok. Elképesztő milyen sérelmeket hordozok! Azért mostanában sokat fejlődtem. Tavaly ilyenkor, amikor érettségiztünk, egy barátnőm emeltezett töriből, én meg szimplán ötöst akartam. Szóval a Római Birodalommal feküdtünk és a párizsi békével keltünk. Így aztán nem is csoda, hogy egy szerződést kötöttünk arról, hogy nem hagyjuk, hogy bármi vagy bárki miatt feladjuk a karrierünket: ez volt a Geyer-Kamocsai Paktum. Innen indult a megbocsájtás tanulása nálam, amikor elengedtük az akkoriban minket ért bántásokat és megfogadtuk, hogy nem vesszük fel a jövőbelieket.

Megbocsájtom még a továbbiakat:

-          apa kiabál és szidja a csapatot, ha nem megy jól a játék

-          nem írhatok cikkeket a Barcelonáról

-          a nővérem lenyúlta és azóta is sajátjának tünteti fel a szalagavatóra vett táskámat

-          anyukám nem fogadja el és megsértődik, ha egy általa javasolt téma nekem nem tetszik

-          túl drága a fagyi

-          a cikizést azoknak az osztálytársaknak, akik szerint ez vicces volt

-          anya rögtön rám támad, ha szerinte hangos a tévé

Végül tanácsokat is kellene adnom a megbocsájtáshoz. Nem könnyű, mert – mint mondtam -, ez nem az erősségem. Ezért átveszem anyukám – aki tanító néni – ötletét. Ő mindig azt javasolja a gyerekeknek, ha már túlzott méreteket ölt az osztályban a veszekedés, hogy a sérelmeket tegyék be egy képzeletbeli szekrénybe, zárják be az ajtaját, a kulcsot pedig dobják el!
Én is kipróbálom! Hátha működik…
A másik kedvenc „módszerem” az Agymenők című sorozatban volt: Képzeld el, hogy a fájdalom, a bántás, a cikizés és minden, amit meg kell bocsájtani egy toll. Egy sima, papírboltban vehető toll, nem túl díszes, nincs rajta a monogramod (!) és engedd el…

Nagyjából ennyi, a nagyobb dolgokat pedig majd szép sorjában….