Ennyit híztam vissza a diéta óta

Tudom-tudom, két ünnep között ígértem ezt a bejegyzést. De inkább vártam vele, mert így már komplexebb képet tudok adni arról, mennyire változott meg az életem, az életmódom, és arról, hogy mennyire nehéz megtartani az elért eredményt.

A számszerű tények: az utolsó hét elején 54,5 kiló voltam, a vízhajtás után pedig 52 kilót mutatott a mérleg. A súlyom azóta átlagosan 54,5 kiló, hol fél kilóval kevesebb, hol fél kilóval több. Azaz, csak a víz jött vissza. És megtartani egyáltalán nem nehéz.

A diéta elején 135 gramm szénhidrátot, és ugyanennyi fehérjét ehettem meg. Idővel a szénhidrátot levettük 100 grammra, így ettem a diéta végéig.

Hogy mi változott? Néhány apróság, amivel élhetőbb a diéta. 

Sanyival megbeszéltük, hogy a fehérjebevitelem marad 135 gramm, a szénhidráton pedig emeltünk, 150-170 között mozoghat. Hogy mitől függ a pontos szám, azt ahhoz viszonyítom, mennyit és mit edzek az adott napon. Lábnapokon feljebb tolom, felsőtest napokon és kardióhoz elégnek érzem a 150 grammot.

Egyébként a napi rutinom nem változott. Ugyanúgy kigondolom előre, mi lesz a kajám, kiszámolom, megfőzöm, dobozolok, és megeszem három óránként. Az alapanyagok listája is bővült: már beleférnek a gyümölcsök, a burgonya, a répa, borsó, kukorica, a durumtészta, és heti 2x eszem pulyka vagy csirkecombot is, a tojások sárgáját pedig már nem adom a macskáknak. Legnagyobb bánatukra.

Kaptam heti 1 csalónapot, amikor azt ehetek, amit csak szeretnék. Ilyenkor mindig olyanokat eszem, amiket egész héten nagyon kívántam: ez hol csoki, hol sült krumpli, hol Mekis kaja, van hogy egyszerű parizeres kifli vajjal. Imádom ezeket a csalónapokat! :D Hét közben is könnyebben tartom így az étkezéseimet, hogy tudom, hogy pár nap és megehetem, amit nagyon kívánok.

Persze nem múlnak el "bűnhődés" nélkül ezek a napok: másnap 100 gramm szénhidrát + kardió. De megéri! :D

Most úgy tűnhet, hogy ugyanúgy folytatom a diétát, csak többet eszem, és többfélét. De nem így van. A diétámból ugyanis észrevétlenül életmód lett: nem érzem tehernek, sőt, a napi rutinom része a dobozolás, és a rendszeres evés. Ez pedig nemcsak a súlyomra volt jótékony hatással. 

Az ekcémám szinte tünetmentes. A bőröm puhább, kevésbé vízhiányos. A fejem nagyon ritkán fáj, a gyomrom soha. És nem érzek olyat, hogy mardos az éhség, meg hogy egy-egy kiadós étkezés után le kell feküdnöm aludni.

Az edzéseimen egyelőre nem változtattunk, heti 4 súlyzós és 2 kardió maradt. Az edzésterveim is maradtak, annyi változott, hogy egyre nagyobb súlyokat tudok felpakolni egy-egy gépre. Meg annyi, hogy megszerettem edzeni. Már nem kötelező rosszként tekintek a teremben töltött órákra. 

Kikapcsolnak, megnyugtatnak, feltöltenek. Ilyenkor nem jár az agyam a hétköznapi gondokon meg a munkán, csak magamra figyelek, meg a súlyokra. Imádom azt a fáradtságot is, amit edzés után érzek. Már az izomláz is a barátom, mert már azért is keményen meg kell dolgoznom! :D

A kemény munkám gyümölcse még valami, ami mindennél értékesebb: az, hogy jóban vagyok magammal, és mentálisan is megerősödtem. Kitartóbb lettem, magabiztosabb, eltökéltebb, és erősebb jellem. És végre tudom értékelni saját magamat, mert már tudom, mire vagyok képes.

Sokszor nagyon nehéz volt.

Amikor a barátaim tukmálták, hogy na, csak egy falatot az íze kedvéért. Amikor kinevettek a dobozaim miatt. Amikor a saját szülinapomon mindenki satu részeg volt, de én nem ihattam. Amikor más szülinapján 30-an ették mellettem a jobbnál jobb kajákat, nekem meg még arra is fél órát várnom kellett, hogy a 100 gramm túrómat megehessem. Amikor a családi ebéden csak nézegethettem a tányéromat. Amikor a kedvenc kajámat főztem másnak. Amikor bántottak azért, mert ezt az utat választottam.

De én eldöntöttem, hogy végigcsinálom. Magamért. És minden egyes alkalommal, amikor túlléptem egy ilyen szitun, győztem.

Azt a pillanatot, amikor a vízhajtásom hetében az utolsó edzésemmel végeztem, és felfogtam, hogy végigcsináltam, SEMMIRE nem cserélném el. Sétáltam fel az öltözőbe és elfogott a sírás, hazafelé már zokogtam, és elképesztően büszke voltam magamra! Sőt, a mai napig sírok ha felidézem.

Elképesztő érzés, amikor saját magadra vagy büszke. 

Amikor rájössz, hogy mi mindenre vagy képes, és te sem érted, honnan volt hozzá erőd. És onnantól már többre értékeled magad. És egy-egy rossz pillanatodban, vagy napodon már nem sajnáltatod magad, és nem magadat sajnálod. Mert már tudod, hogy erős vagy. És kemény munkával, kitartással bármin túlléphetsz, bármit megoldhatsz, és bármit elérhetsz.

Csak rajtad múlik!