Kisalföld logö

2018. 02. 23. péntek - Alfréd -1°C | 2°C Még több cikk.

Húsz éve vonultak ki a szovjetek

Fontos dátum a magyar történelemben 1991. június 19.: ezen a napon hagyta el hivatalosan az országot az utolsó szovjet katona Viktor Silov altábornagy személyében.
A Déli Hadseregcsoport parancsnoka délután három óra tájékán távozott civilben Záhonynál, véget vetve a több mint 45 éves szovjet jelenlétnek. Az évforduló apropóján lett június utolsó szombatja a Magyar Szabadság Emléknapja 2001-ben: a megszállás és a kivonulás időszakáról dr. Horváth Miklós hadtörténészt kérdeztük.

"Tovarisi konyec" – állt az MDF választási plakátján 1990-ben: hosszú idő után „köszöntek el" így a szovjet „elvtársaktól". 1944-től 1991 június 19-éig ugyanis folyamatosan tartózkodtak szovjet csapatok Magyarországon. Több mint 45 év megszállásnak vetett véget a megállapodás, amely kimondta : a szovjetek június 30-ig a teljes személyi állományt és a fegyverzetet kivonják Magyarországról, az egyezményt 1990 márciusában Eduard Sevardnadze és Horn Gyula írta alá. Az utolsó katonavonat a határidőnél két héttel korábban, június 16-án gördült ki az országból. Az Országgyűlés 2001-ben június 19-ét nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját a Magyar Szabadság Napjává nyilvánította.
Na de milyen jogalappal szálltak meg minket a második világháború után? Mennyi katonát vezényeltek ide? Ha bűnt követtek el, ki ítélkezett, és ki „állta a számlát"? Csakugyan felajánlották Kádárnak a csapatkivonást már 1957-ben? Kérdéseinkre dr. Horváth Miklós hadtörténész, egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarának oktatója válaszolt.

Seftelés és érdekházasság

Legendák szólnak a seftelésről, amely a katonák hazaindulását előzte meg. – Ami mozdítható volt, azt próbálták értékesíteni. Valószínűleg a szovjet hadsereg nyilvántartásaiban sem tudták pontosan nyomon követni, milyen anyaggal rendelkeznek Magyarországon, a tisztek korruptságán, a közkatonák hozzáférési lehetőségein múlott csak, mi mindent adtak el magyar lakosoknak a fegyveren át az üzemanyagokon át a motorig – idézte fel dr. Horváth Miklós. Arról a legendáról, miszerint a kivonulás után bujkáltak nálunk orosz katonák, és fizettek a házasságért a magyar nőknek, nem talált adatokat, de persze előfordulhatott. – Technikaként működhetett, hogy magyar nőkkel házasságot kötnek. A szovjet állampolgárságú nők is előszeretettel vetették el magukat kint tanuló magyar tisztekkel, hogy aztán Magyarországra kerülve hosszú, boldog házasságban öregedjenek meg. Vagy – ez volt a gyakoribb – minél hamarabb elválva önállósítsák magukat, megszabadulva a szovjet viszonyoktól – mondta a szakértő.

'55-ben menniük kellett volna

– A szovjet érdekszféra országai közül egyedül Bulgáriában nem állomásoztak katonák, valamint Csehszlovákiában az 1968. augusztusi eseményekig. A megszálló csapatok feladata kettős volt: biztosítani egy nyugati irányú támadás feltételeit, és megakadályozni, hogy az adott ország önállósítani tudja magát a szovjet törekvésektől – tisztázta a szakértő a szovjet katonák szerepét. Az 1947-es békeszerződés 22. cikkelye lehetővé tette, hogy Magyarországonszovjet csapatok tartózkodhassanak, amíg Ausztriában megszálló erőként szovjet alakulatok vannak. A kapcsolat, az utánpótlás, a telefon- és útvonalak biztosítása lett volna a 2-3 gyalogos hadosztálynyi erő feladata. A békeszerződéstől 1955 végéig legálisan tartózkodtak Magyarországon, bár erejük, összetételük, elhelyezkedésük nem tükrözte azokat a funkciókat, amelyeket a szerződésben meghatároztak: egyre otthonosabban berendezkedtek a fő útvonalaktól messze is. Az osztrák államszerződést 1955. május 15-én írták alá, ezzel a jogalapját veszítette az itt tartózkodás, az év végéig nem csak Ausztria, hanem Magyarország területét is el kellett volna hagyniuk.

A hadtörténész arra hívta fel a figyelmet: a május 14-én aláírt Varsói Szerződés sem adott alapot önmagában arra, hogy a Szovjetunió Magyarországon csapatokat állomásoztasson. A kivonulás helyett mégis egy magasabb harcértéket képviselő alakulat jött létre hazánkban az Ausztriából kivont erőkből: a szovjet Különleges Hadtest, két gépesített és két repülős hadosztállyal. Ez az alakulat már 1956 nyarán elkészíti a Hullám fedőnevű hadműveleti tervet: milyen karhatalmi célú feladatokat hajtanak végre Magyarországon, ha rendszer- azaz szovjetellenes megmozdulás történik. Ezen tervek végrehajtása kezdődik meg 1956. október 23-áról 24-ére virradóra.

A szovjetek június 30-ig a teljes személyi állományt és a fegyverzetet kivonják Magyarországról, az egyezményt 1990 márciusában Eduard Sevardnadze és Horn Gyula írta alá.
A szovjetek június 30-ig a teljes személyi állományt és a fegyverzetet kivonják Magyarországról, az egyezményt 1990 márciusában Eduard Sevardnadze és Horn Gyula írta alá.

Október 24-éig körülbelül 30 ezer fő tartózkodik Magyarországon, hajnalban azonban három újabb hadosztály átlépi a határt, és megindulnak Budapestre. Október 29. és 31. között az újabb szovjet csapatok bevonulása szünetelt, hogy Nagy Imre konszolidációs törekvéseit ne zavarják. Ám hamarosan kiderült, Nagy Imre képtelen megfelelni a szovjetek elvárásainak, és 31-én újabb erők lépik át a határt. November 4-én 17 szovjet hadosztály részei kezdik meg a Forgószél hadműveletet, amelynek célja a magyar forradalom és szabadság vérbe fojtása.

A kivonulás számokban

A szovjetek 1547 vasúti szerelvénnyel távoztak az országból június 19-éig – ebből csapatvonat 663, anyagvonat 560, konténervonat 217, személyvonat a családtagoknak 133 –, közúton 48 oszloppal vonultak ki. 309 364 tonna eszközt, árut vittek ki, a harci eszközökön kívül. Egy részét ezen anyagoknak értékesítették, a magyar kormány kötelezettséget vállalt, hogy mintegy 260 vonatnyi árut, főleg hajtó- és üzemanyagokat, a hadsereg részére szükséges technikai eszközöket megvásárol, illetve az eladásában közreműködik.

Kádár „marasztalta" az oroszokat

Dr. Horváth Miklós kutatásai szerint 1956-ban a szovjet harcoló létszám 60-65 ezer fő volt. 1957 május 27-én a két kormány szerződést köt, amely jogilag legalizálja a szovjet csapatok ideiglenes állomásoztatását Magyarországon. És hogy valóban felajánlották-e Kádárnak a csapatkivonást? – 1957 június 22-én tárgyalta az MSZMP Központi Bizottsága, beleegyezzenek-e abba, hogy a szovjet csapatok távozzanak – tehát Moszkva javaslatot tett, hogy hosszabb távon kivonná a csapatait. Mit mond Kádár ezen az ülésen? „Mindig így számolgatom magamban a hatalom állását. No és ha a szovjet csapatokat kivonnánk? Akkor állunk a lábunkon? Én azt hiszem, megállnánk a lábunkon, de rettenetes harc és véráldozat közben. Ez most a helyzet.."– idézte a szakértő. Az, hogy a szovjet csapatok itt maradtak, egyértelműsíti: a magyar vezetés csak akkor nyugodt– az 56-os tapasztalatok alapján is –, hogyha itt megfelelő erejű szovjet csapatok tartózkodnak. Így aztán 57 elején bizonyos csapatrészeket kivonnak, de még magasabb szintű katonai szervezet jön létre: a Varsói Szerződés Déli Hadseregcsoportja, amely – mint minden Varsói Szerződés-alakulat – közvetlenül a Szovjetunió honvédelmi minisztériuma alá tartozott.

Szovjet katona
Szovjet katona

A mindennapokban a szovjet hadsereg majdhogynem hermetikusan el volt zárva a polgári lakosságtól, bár dolgoztak magyar állampolgárok repülőtereken, valamint szovjet laktanyákban kertészként, fűtőként, más beosztásokban. Az alakulatok a magyar hadsereggel érintkezhettek, baráti alakulatokat jelöltek ki számukra. A tisztek kisebb csoportokban tehettek bevásárlókörutakat, többnyire civilben. Ha a bevonulás utáni tömeges nemi erőszakhullám abba is maradt, szovjet katonák az elszeparáltság ellenére követtek el köztörvényes, illetve politikai bűncselekményeket – amennyiben a szökésük ennek tulajdonítható. Volt időszak, amikor a magyar politikai vezetésnek kellett szóvá tenni, fogják vissza a katonáikat. – Kocsmai verekedés, majd harckocsival behajtás a kocsma épületébe – idézett egy példát dr. Horváth Miklós – , halálos baleseteket okoztak, többnyire a Bakonyban lévő gyakorlóterep környékén.

A kár töredékét ismerik el

Az utolsó, 1992. augusztusi számvetés szerint 60,2 milliárd forintnyi környezeti kárt okoztak az itt tartózkodó szovjet csapatok a magyar államnak, az oroszok ennek 10 százalékát sem ismerik el. Részleteiben: talajkár 16,8, vízkár 6,4, hulladékkár 6,2, építési törmelék 4,9, tájkár 8, élővilágot ért kár 8,7, egyéb kár (például mezőgazdasági), bírságok: 9,2 milliárd forint. Kártérítések balesetekért, megnyomorodott magyar állampolgárok miatt: 1 milliárd forint (ezeket a tételeket igyekeztek lealkudni). Bontás, rekultiváció 2, 9, műemlékekben okozott kár: 0,7, egyéb károk: 1,9 milliárd forint.

A szovjetek ítélkeztek

A Magyarországgal jogsegély tárgyában kötött szerződés alapján a saját katonáik ellen csak a szovjet hadbíróságok járhattak el. Magyar-szovjet vegyes bizottság ülésezett minden, az egyezményekben nem szabályozott kérdésben, például a kárigényekkel és a bűncselekményekkel kapcsolatban, de túl nagy ráhatása a magyar félnek nem volt arra, ami a szovjet igazságügyi szerveknél történik. Ha szökött szovjet katonát kellett elfogni, többnyire a munkásőrség alakulatait mozgósították.

Na és ki „állta a cechet?" – tettük fel a kérdést. Kiderült: a szovjetek részben önellátóak voltak, részben Magyarország állta az itt állomásoztatás költségeit. A szovjetek kedvezményes díjazásért vehették igénybe az alábbi szolgáltatásokat: szállítás, közművek, egészségügyi és szociális ellátás. Mindez akkor derült ki, amikor a kormánymeghatalmazotti bizottság a kivonulás időszakában próbálta számszerűsíteni a szovjet és a magyar oldal követeléseit.

A hadtörténésztől megtudtuk: hosszas tárgyalások után 1990. március 10-én köttetett meg a szerződés, amely alapján 1991 június 30-áig kivonják a csapatokat Magyarországról. Előzményként 1988 decemberében Gorbacsov az ENSZ közgyűlésen bejelentette, hogy a Szovjetunió 1991-ig mintegy félmillióval csökkenti a Közép-Kelet-Európában állomásozó csapatainak a létszámát. – A létszámokra vonatkozóan a kivonás 1991-ben összesített adataiból tudunk következtetni, amelyek szerint 100 380 szovjet állampolgár került kivonásra Magyarországról, ebből katonaállományú volt 44 668 fő, a többi civil – családtagok, hadsereg kötelékébe tartozó polgári alkalmazottak.

Nem fizették ki a károkat

Szovjet részről 53-54 milliárd forint között határozták meg azon beruházások értékét, amelyeket ők – engedéllyel vagy e nélkül – Magyarországon szovjet pénzeszközökből építettek. Úgy gondolták, ezek automatikusan szovjet tulajdonba mennek át. A magyarok egyik követelése a 29-30 milliárd forintos kár volt, amely a bérbevett ingatlanok elmaradt felújításából, állagmegóvásából származott – ezt a szovjetek a bérleti díj ellentételezéseként vállalták. Az országban 100 településen 6000 objektummal rendelkeztek, kétezret ebből bérbe vettek.

– Rengeteg számítás született, az utolsó 1991 augusztus 14-én és 22-én, amikor a szovjetek már nem voltak az országban. Az 53, 4 milliárd forintos szovjet követelés változatlan, az elmaradt állagmegóvásért követelt kártérítés magyar részről lemegy 14,3 milliárdra, ám hatalmasra nőnek a környezeti károk, például a vízben, talajban, élővilágban, műemlékekben esett kár – az oroszok ezek tizedét sem ismerték el. A tárgyalások végére a magyarok nullszaldó helyett 26,9 milliárd aktívumnál tartanak, ám az ügy hosszú ideig nem mozdul – ebbe bejátszik a Szovjetunió összeomlása, a puccs, a FÁK megalakulása. Az egyezmény aláírására végül 1992 november 11-én kerül sor, nullszaldós megállapodás születik – vázolta a hosszas tárgyalássorozatot a hadtörténész.

Vitték az atomot is

Az atomeszközöket 1989 április-június végéig vonták ki, tudtuk meg dr. Horváth Miklóstól: a magyaroknak 1990 március közepén adták át azt az objektumot ellenőrzésre illetve véglegesen, amelyben állítólag az atomeszközöket raktározták, a Kab-hegy lábánál, Nagyvázsony és Tótvázsony közelében található kis katonavárosban. Hozzátette: – Véleményem szerint nem csak ott tároltak atomeszközöket, hanem a felhasználók, tehát a rakétacsapatok és repülőalakulatok közelében is ott voltak éles, az első csapáshoz szükséges eszközök, hiszen percek alatt kellett volna ezeket használatba venniük. Nem hiszem, hogy háborús helyzetben kezdték volna meg az összeszerelést és a kiszállítást.

Olvasóink írták

  • 1. elemér 2011. július 14. 23:34
    „Na most akkor mi volt 56-ban, forradalom vagy ellenforradalom ? Kik voltak a hösök, akik otthol maradtak és megállták a helyüket a gulyás komunizmusban, vagy azok akik nem akartak martirok lenni és továb álltak ?”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Chick Corea 70 éves

Hetvenedik születésnapját ünnepli június 12-én Chick Corea, az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb dzsesszzenésze. Tovább olvasom