Kisalföld logö

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 11°C | 21°C Még több cikk.

Iszapömlés: A Marcalért dolgoznak

Azokról az emberekről, akik ott szívják napok óta azt a fullasztó sav-lúg gázos vegyületet, köhögve, rekedt hanggal, róluk nem nagyon beszélnek...

Hosszú volt az éjszaka, a Marcal: Malomsok, Mórichida 1, Mórichida 2, Rábaszentmiklós, és téti hídjain.

Azokról az emberekről, akik ott szívják napok óta azt a fullasztó sav-lúg gázos vegyületet, köhögve, rekedt hanggal, róluk nem nagyon beszélnek.



De nem is kell, pedig ők is ott vannak. Névtelenül teszik a dolguk. Munkahelyekről fizetetlen szabadságon, vagy munkahelytől (főnöktől) függően, de ott vannak, védik saját, vagy emberbarátaik területét. Mert bizony itt is van mit.



Egy pohár forró tea, kv, kenyér, egy pár kitartásra biztató szó, sokat jelenthet a nehéz, hosszú napok után. Van aki 4 nap alatt csak pár órát aludt közülük. Mi most értük voltunk, vagyunk, leszünk. Mert mi más értelme is lenne? Hiszen a mi feladatunk a segítés. Másokon, önzetlenül. És ez a mi lelkünk megnyugvása. Nyugodtan tenni le fejünket a párnára, ha már eljutunk odáig, megint tettünk valami jót.
Köszönjük a segítők segítségét. Mi, akik velük vagyunk.

MMSz Téti Csoport

Olvasóink írták

  • 5. igazszó 2010. október 10. 19:27
    „http://kutasi.blogspot.com/”
  • 4. INVEKTUS 2010. október 10. 11:14
    „GRATULA NEKIK !!!!!!!!!!!!!!!!!”
  • 3. Truder 2010. október 09. 18:37
    „Köszönet mindenkinek, aki segít a károk elhárításában...”
  • 2. miklos.1 2010. október 09. 16:36
    „És akiknek "köszönhetjük" az iszapot:
    A bauxitunk továbbra is kis sűrűségű és drágán kitermelhető, az energia 1990 táján drasztikusan megdrágult, az alumínium ára leesett. Hogy az ágazat ma mégis létezik, az egyetlen ,,versenyképességi" tényezőnek, a hulladék-elhelyezés szabályozatlanságának köszönhető.
    Ilyen feltételek mellett a timföld- és alumíniumgyártás sem rossz üzlet: az érintettek az áramot kedvezményes áron kapják, ahogy az iparág működőképes részéhez is úgyszólván üveggyöngyökért jutottak. Az árcsökkentés indoka annak idején a környezetvédelmi kötelezettségek átvállalása volt, ám - mint látjuk - ebből nem sok valósult meg: a tározók ma is megvannak, folyamatosan bővülnek, és baj esetén változatlanul az államnak kell a pénztárhoz fáradnia.

    Egy tonna vörös iszap semlegesítése nagyjából 100 ezer forintba kerül, a 30 millió tonnányi készletet tehát 3 ezermilliárd forintból lehetne eltakarítani - ennyi értéket az iparág egy évszázad alatt sem tudna megtermelni. Most úgy tűnik, hogy a mindenkori kormányok a fentiekhez képest fillérekből megúszható kárenyhítésre sem törekedtek. Az érintett térségben élők nem tudták (máshol ma sem tudják), hogy milyen veszélynek vannak kitéve és mi a teendőjük, ha átszakad a gát.

    Az 1995-ös privatizáció alaptétele volt, hogy a vevők gyakorlatilag semmit nem fizettek a gyárakért. Gyurcsány cége például kemény ötmillió forintot (!) tett le saját zsebből a hárommilliárd forintos értéken számon tartott mosonmagyaróvári timföldgyárért.
    Egy további kisebb részt az anyósa által felügyelt állami bank hiteléből állt, míg a vételár túlnyomó részét a Horn-kormány elengedte, cserében a vörösiszap-tárolók megerősítéséért és befedéséért, továbbá a gyár környezetvédelmi fejlesztéséért. Ugyanez történt a többi haver esetében is, Ajkán és Almásfüzitőn. Az igazi vételár tehát a hazai timföldgyártás évtizedek alatt felhalmozott mellékterméke, a 25 millió tonna (!) mérgező vörösiszap sorsának megnyugtató rendezése lett volna. Ha megfizetik.”
  • 1. háté 2010. október 09. 13:37
    „Lehet ők mentették meg a rábát-dunát?--"kedves kislföld"-”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mentés a kilencedikről

Győrben a Földes-Tihanyi kereszteződésnél daruval mentettek a tűzoltók egy panelból. Olvasónk fotóit… Tovább olvasom