Kisalföld logö

2017. 10. 20. péntek - Vendel 8°C | 20°C Még több cikk.

Három csepp könny, egy lélegzet és százöt év

Sokunk gyerekkorával együtt az emlékezet tengerfenekére süllyedtek azok a réges-régi, kedves emberek is, akik átélték a századelőt. Úri hintók között mezítláb, a végeláthatatlan porban szaladó kölykök, éltek és voltak és eltűntek örökre. Közülük olyan, mint a győri, 105 éves Gallai Rezső, aligha akad, aki emlékeit, kedvenc szófordulatait máig megőrizte. S ha véletlenül téved a múltban egy évtizedet: hát az az évtized is benne kereng. Ezért hagyjuk most őt beszélni.
„Nem tagadom, sírtam, amikor ledobott a vak ló, kegyetlen volt az alagi gazda. Még most is kicsordul a könnyem, ha eszembe jut. (Valóban elmorzsol Rezső bácsi egy könnycseppet, a gyermek és az aggastyán megfejthetetlen titok.) Lovászfiú akartam lenni, igazából már akkor, amikor Pápán – tudja, én lelencgyerek voltam – a nevelőapámnak elhoztam mindennap az újságot. A tízes évek első felében, az Esterházy-kastély udvara körül gyönyörű díszes lovakon jöttek-mentek az urak, a grófok, bámultam őket, és olyan akartam lenni, mint ők, vagy mint a »vörös ördögök«: a pápai, hetes honvéd huszárok. De kegyetlen volt az alagi gazda, azonnal felnyergeltette nekem a fekete vak telivért, nekem, akinek még gyeplő nem volt a kezében. Még rá is sózott egyet a hátára, a ló megvadult és én fejjel estem a korlátnak. Utána csak százéves koromban vertem be így a fejemet, amikor a szekrény tetejét poroltam és leestem a székről."


1912: a balkáni háború

„Amíg nem cikkeztek rólam, sokan nem hitték el nekem, hogy hány éves vagyok. Akkor el szoktam mesélni – erre tisztán emlékszem –, hogy az újságban, séta közben olvastam a hírt: »kitört a háború a Balkánon«. Akkor már nyolcéves lehettem, és igazán jól így, az utcán tanultam meg olvasni. Tudja, én lelencgyerek voltam és a nevelőapámnak kellett hoznom mindennap az újságot. Ugyanígy tudtam meg a Titanic elsüllyedését is, de arra nem emlékszem, hogy az iskolában vagy otthon beszédtéma lett volna, hiszen a világ másik felén történt. Később kezdett érdekelni a katasztrófa, amikor valami évfordulója miatt filmet készítettek róla."


1914: az első világháború kitörése

„Idáig volt valamelyest párnázott az én életem, mert a nevelőapámat elvitték a frontra. A nevelőanyám rideg volt, a saját fiát szerette csak, bár az igaz, hogy verni is őt verte többet, mert az meg minden csibészségben benne volt. A trónörökös meggyilkolása után azonnal lehetett tudni, hogy háború lesz, vagy csak én emlékszem így (valószínűleg jól emlékszik Rezső bácsi, bő egy hónap telt el a június 28-i merénylettől a támadásig). Tudja, én soha nem szerettem a dzsesszt, a lírai dalokat inkább. Az orosz zene ma is Pápához köt. És amikor a parasztok legjavát elvitték az első világháborúba, maradtak az öregek meg a gyerekek, a földeket az orosz hadifoglyoknak kellett művelni. Ott volt a tábor Pápa mellett, Csóton, s onnan vitték ide-oda a foglyokat. Minden este elmentem mellettük. Az egyikük harmonikán játszott és mindegyik énekelt. A fene tudja már, hogy mit. Gyönyörű volt."

Gallai Rezső
Gallai Rezső

1916: meghal a császár

„Azt nem hiszem, hogy a nevelőapám vagy bárki a környezetemben császárpárti lett volna, de miután kitört a háború, nálunk is kint volt a falon Ferenc József képe. Vagyis nem is csak az ő képe, hanem a négy szövetséges birodalom fejének, a német, az osztrák, a török és a bolgár uralkodónak az arca. Középen pedig harcosként, katonaruhában a nevelőapám. Ezt akkor így lehetett csináltatni, az ismerőseink falán is ott volt a négy uralkodó, középen a harcoló családfő képmásával. A képet soha többé nem láttam, mert amire meghalt a császár, én már Veszprémben voltam. Tudja, az állam tizenkét éves korukig fizetett a lelencgyerekekért a családoknak. Lejárt a tizenkét évem – ez volt a gyerekkorom –, a nevelőanyám nem tudott tovább tartani és én visszakerültem a lelencházba. Oda egyszer csak beállított egy lovászmester és megkérdezte, hogy ki akar hozzászegődni Alagra. Húsz gyerek közül egyedül én jelentkeztem. Jó lovat kaptam, mert a jó ló az vagy megsántul, vagy megvakul. Ez megvakult. Kegyetlen volt az alagi gazda, néha még most is elsírom magam, ha eszembe jut.

Maga mondta azt, hogy a dédapja volt a papírboltos a Kazinczy utcában. (Tényleg mondtam, semmi sem kerüli el a figyelmét.) Én meg, képzelje, nála szoktam vásárolni (kedves Rezső bácsi, ez még a negyvenes évek elején lehetett). Igen, jól emlékszem rá, meg a feleségére, a két fiára is. Él még a boltos? (Drága Rezső bácsi, ő már negyvenöt éve halott.) Az ott vásárolt papírra írogattam akkor is, amikor a Magyar Hírlap meghirdette, hogy az olvasók küldjenek visszaemlékezést Móra Ferencről. Úgy emlékszem, hármunk cikkét közölték, Várnai Zseni volt az egyik, én a másik, a harmadik valamilyen Peterdi, a publicista (Peterdi Andornak hívták). Ekkor már mióta is éltem Győrben? Több mint tíz éve, mert huszonhatban költöztem ide."


1914 körül: emlék egy régvolt moziról

„A Töltés utcából jártam át az Elite moziba, ami itt volt a karmelitáktól nem messze. Volt, hogy az Apollóba mentem. Kilenctől úgy tizenegyig tartott a film. Ha jegyet vettem, vacsorára már nem futotta, olyankor üres hassal mentem haza, de nem bántam. Szerettem Kabost, Somlay Artúrt, Lázár Máriát, de a legjobban a német Conrad Veidtet. A moziba még Pápán szerettem bele, a színházban voltak a filmvetítések, a mostani református templomnál (nem téved Rezső bácsi: a Jókai-színházra a kedves olvasó azért nem emlékszik, mert 1931-ben lebontották, a helyére épült a híres templom). Mi, gyerekek nem tudtunk mindig jegyet venni, ezért blicceltünk. Merthogy voltak állóhelyek az erkélyen. Hárman-négyen összeálltunk, s az egyikünk lement, odaadta a jegyét a másiknak. Reng

Olvasóink írták

  • 1. elemér 2009. február 08. 10:16
    „Rezsöbá lemondott a dohányzásról, az italról, a nökröl és a finom ételekrol. Makkegészséges, de én féltem hogy öngyilkos lessz.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Charlie, akinek van egy nénje

A jó humorú, éneklő és táncoló komikus, Straub Dezső sokrétű ember. Karrierjének fontos állomása… Tovább olvasom