Kisalföld logö

2018. 11. 20. kedd - Jolán 1°C | 5°C Még több cikk.

A tánc odaadás, hit és alázat

Ritka dolognak számít, hogy egy táncművész huszonhat évesen Harangozó-díjat kapjon. A szakma ezen elismerését vehette át március 14-én, Budapesten az Iparművészeti Múzeumban a Győri Balett társulatának oszlopos tagja, Sebestyén Bálint.
– Nem akármilyen elismerést kapott. Azt hiszem, nem sokan büszkélkedhetnek Harangozó-díjjal ilyen fiatalon...


– Valóban, nem sokan kapják meg ilyen fiatalon, és őszintén szólva nem is számítottam rá. A Győri Balett igazgatója, Kiss János jött oda hozzám egy Gaudí-előadás alkalmával és közölte velem, hogy előterjesztettek a díjra.


– Mikor került a társulathoz?

– A Győri Balett előadásain nőttem fel, 2001-ben végeztem a Győri Tánc- és Képzőművészeti Középiskolában, melynek elvégzése után kerültem a társulathoz. Ez a nyolcadik évadom, megéltem sok szép szerepet, élményt, és rengeteget tanultam a színpadi jelenléttől a tánc minden apró mozaikjáig. 6–7 évesen bátyámmal együtt a Kovács Margit Általános Iskola rajz tagozatos osztályába jártam egy esztendeig, amikor az iskolánkba kiküldtek egy felvételi hirdetményt balett tagozatra, és mondtam otthon, hogy a családban elég egy képzőművész, én a tánc vonalát szeretném továbbvinni. Büszkén kiálltam, felvételiztem, majd felvettek. Szüleimnek nagyobb rálátásuk volt erre a pályára, mint nekem olyan fiatalon, ezért sokat köszönhetek nekik.


– Nem tévedek, ha azt mondom: a balett a fizikai megterhelés mellett nagy szellemi jelenlétet is követel.

– Sok fáradsággal és még több élménnyel jár a balett. Ezért van az, hogy szabadidőmben általában pihenek, és feltöltődöm zenéléssel, ami a tánc mellett szintén egyfajta önmegvalósítás, örömforrás számomra.


– Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres táncos legyen?

– Embernek kell lenni! Kell egyfajta intelligencia, nem elég megtanulni a szerepet, meg kell tanulni kiállni is a színpadra. Szorgalom kell, kitartás, hisz az egyik legnehezebben megtanulható tánc a klasszikus balett. De legfontosabb az odaadás, a hit és az alázat. Minden nap egy újabb kihívás, hisz lehet, hogy valami megy az egyik próbán, de másnap már nem biztos, hogy ugyanúgy fog menni. Fizikálisan is szinten kell magát tartania az embernek. Minden nap, minden próba és minden fellépés fokozott szellemi tevékenységet igényel: kétszáz vagy akár tízezer ember előtt is a maximumot nyújtsuk. És nemcsak testben, fejben is.


– Mi játszódik le egy táncművész fejében akkor, amikor a függöny felgördül, a közönség elhalkul, és mindenki rá figyel? Szokott gondolkodni a fellépések alatt?

– Hogyne gondolkodnék közben! Egy fellépést több próba előz meg, felkészülten állunk ki a színpadra. Elvileg minden lépés a fejünkben van, így azokkal többségében nem kell foglalkozni. Ettől függetlenül előfordulhat változtatás három nappal a premier előtt is, akár térformailag, akár lépésileg. Hallgatni, figyelni kell a zenét, egy-egy bonyolultabb ritmusú muzsikánál bizony számolni is kell az ütemszámokat. Mindezt úgy ötvözve, hogy a karakter művészi megformálása, mondanivalója is eljusson a nézőhöz. Viccesen szólva arra nincs idő, hogy azon gondolkodjak, vajon mi lesz este a vacsora.


– Van kedvenc darabja?

– Az első kétfelvonásos főszerepem a Chaplinben adatott meg, ez mindig fontos lesz számomra. Aztán itt van a Gaudí, igaz, egy kicsit más szemléletű újszerűséget képvisel mind lépésanyagában, mind képi világában. Minden szerep egy külön élet és külön kihívás.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Afrika visszavárja a Győri Balett táncosát

Két éve Bombicz Barbarával mentek el Elefántcsontpartra, hogy művészeti iskolásokkal foglalkozzanak.… Tovább olvasom