Kisalföld logö

2017. 04. 25. kedd - Márk 10°C | 21°C Még több cikk.

2001. 09. 11. terroridő

„Már semmi sem lesz olyan, amilyen 2001. szeptember 11. előtt volt" – ismétlik szinte közhelyszerűen a témával foglalkozó politikai szakértők vaskos tanulmányköteteikben és különböző televíziós fórumokon. Hét évvel a világot megrázó terrortámadás után éppen ideje, hogy elgondolkodjunk a miérteken, megvizsgáljuk az egész világra kiható következményeit és felvázoljuk a probléma lehetséges megoldását.

Gyökerek

Az iszlám és a keresztény kultúra szembenállása nem új keletű probléma, de csak az Oszmán Birodalom felbomlása hozta újból felszínre az ellentéteket. Az arab környezetben megszülető Izrael létrejötte pedig állandósította a konfliktust mindkét fél szélsőségesei körében. A nyugati hatalmak által támogatott zsidó állam katonai fölénye szinte az összes iszlám vallású államban kitermelte a maga fundamentalista csoportjait, akik teljes mértékben elvetik a nyugati civilizáció vívmányait, és igyekeznek „tiszta" iszlám államot megteremteni a saját országukban. Ezek a szélsőségesek az erőszaktól sem riadnak vissza, hogy politikai céljaikat elérjék. Ideológiai vezérük többnyire valamelyik teológiai egyetemen végzett vallási vezető, aki nagy befolyással bír az értelmiségi és a szegény körökre egyaránt.

A hasonló politikai háttérrel megalakuló terrorszervezetek kezdetben önálló akciókat hajtottak végre, és a múlt század végéig tetteik nem kaptak túl nagy visszhangot. A televíziós kultúra elterjedésével és az egyre brutálisabb támadásokkal azonban végül elérték a céljukat: a világ közvéleménye kezdett felfigyelni rájuk. Ráadásul ekkor jelent meg a saját életét is feláldozni kész „mártír" képe, akinek erkölcsi fölénye – arról az oldalról nézve – vitathatatlan, hiszen a „szent" ügyet mindennél fontosabbnak tartja. Fanatikusságuk bizonyítására egyetlen példa is elég: amikor a tálibok elfoglalták az afgán fővárost, az egyik harcos beugrott az állatkertben az oroszlán ketrecébe, és kijelentette, hogy mától ő itt az úr. Úgy látszik, az állat nem értette a nyelvét, mert azonnal szétmarcangolta. A fiatalokat még könnyebb fanatizálni, hiszen forrófejűek, még fogékonyabbak az ideológiára és könnyen befolyásolhatók a közösség által.


Napnyugta

Ettől kezdve sem a nyugati civilizációból érkező katonák, civilek, sem az árulónak bélyegzett hazai politikusok nem érezhették magukat biztonságban az arab országokban. Az első megrendítő erejű támadás 1983-ban Bejrútban történt. A Hezbollah nevű síita terrorszervezet egy öngyilkos kommandója felrobbantotta a Libanonban békefenntartó szerepet vállaló amerikai és francia hadsereg főhadiszállását. A Hamasz és az Iszlám Dzsihád harcosai Izraelben tömött buszokra ültek föl a testükre erősített robbanószerkezettel. Algériában a választásokon győztes, mégis betiltott politikai párt katonai szárnya egész falvakat mészárolt le a kormány elleni harc jegyében. Csecsen terroristák az orosz hadsereg brutális elnyomását bosszulták meg nemegyszer Moszkva szívében – csak éppen a civil lakosságon.

A fundamentalisták egyik ideológiai központjának hazájában, Egyiptomban a terroristák legfőképpen a nyugati turistákra mért csapással akarták megbénítani az ország gazdaságát, és lehetetlenné tenni a Nyugatbarát kormányt. 1997. november 17-én hat, a biztonsági erők tagjainak egyenruháját hordó fegyveres férfi lépett be a luxori Hatsepszut-templom ajtaján, és tüzet nyitottak az ott bámészkodó külföldi turistákra. A 45 percig tartó vérfürdőnek 62 ártatlan áldozata volt. Néhányukat szörnyen meg is csonkították a náluk lévő késekkel. A támadók ezt követően eltérítettek egy buszt is, de a kiérkező rendőrök elől elmenekülve mindannyian fejbe lőtték magukat. Céljukat azonban nem érték el, a kormány megerősödve került ki az incidensből.


Bázis

Ekkor lépett elő az ismeretlenség homályából egy szaúdi milliomos, Oszama bin Laden, aki elhatározta, hogy a saját maga által létrehozott szervezet (al-Kaida – Bázis) alatt összefogja a különböző országok terrorista csoportjait, és kiképzőtáborokat létesít a tagok katonai felkészítésére.

Egy tv-interjúban nem hagyott kétséget afelől, hogy minden nyugati civilizációt képviselő embert elpusztítandó célként kezel, legyen akár katona, akár civil. Az első igazán jelentős akciójukat 1998 nyarán hajtották végre, amikor két terrorista egymástól függetlenül támadást intézett a kenyai és a tanzániai amerikai nagykövetségek ellen. Bombával megrakott teherautóikkal csak meg kellett közelíteni az épületeket, majd megnyomni a műszerfalra szerelt detonátort. Az utóbbi helyen csak azért volt kevesebb áldozat, mert egy víztartályos autó elállta az utat. Bin Laden neve kezdett egybefonódni a félelemmel, amit aztán a USS Cole nevű hadihajó elleni öngyilkos támadással még inkább tudatosított.
A terroristavezér azonban elégedetlen volt. Ő igazán „nagy dobást" akart. Saját felségterületükön akart lecsapni a gyűlölt amerikaiakra, hogy a biztonságérzetüknek még a látszatát is eltörölje. Egy sikertelen kísérlet már régóta ott motoszkált a gondolataiban, amikor néhány szélsőséges 1993. február 26-án megpróbálta felrobbantani a New York-i Világkereskedelmi Központ északi tornyát az alagsori garázsba leparkolt, 680 kg robbanószerrel megrakott kisbusszal. Az épületszerkezet azonban kiállta a próbát. Hat dolgozó így is áldozatul esett a pusztításnak. Bin Laden azonban nem tett le arról, hogy megsemmisíti a tornyokat. Ekkor merült fel először az ötlet, hogy utasszállító repülőket vetnek be erre a célra. Már csak tizenkilenc elszánt önkéntest kellett kiképeztetnie a feladatra, és menekülőutat biztosítani saját maga számára.

Bin Laden ekkoriban a tálibok uralta Afganisztánban kapott menedéket, ám a kormány helyzete nem volt stabil. Legveszélyesebb ellenfelük az Északi Szövetség parancsnoka, Ahmad Sah Maszúd tábornok volt, akinek a likvidálásával bin Laden jövője biztosítottnak látszott. Elküldte hát hozzá két újságírónak álcázott emberét, hogy végezzenek vele. Az álriporterek 2001. szeptember 9-én jutottak be a hadúr táborába. Hiába motozták meg őket, a pokolgép a kamerájukba volt szerelve, és amikor elindították, a detonáció velük együtt azonnal széttépte a jelenlévőket. Most már szabad volt az út. Két nappal később bin Laden emberei négy eltérített utasszállítóval a történelem legvéresebb terrortámadását hajtották végre.


Reakció

Amerikát és a világot szinte sokkolták a történtek. Kezdetben még azok a mérsékeltek is felsorakoztak a nem túl intelligens elnök és háborúpárti tanácsadói mögé, akiket különben a józan ész irányít. A polgári lakosságot sem kímélő válaszcsapások és az Irakban elszaporodó amerikai katonai áldozatok hamar kijózanították a többséget. Be kellett látni, hogy ahogy bin Ladent nem lehet elfogni, úgy hiába likvidálják, vagy börtönzik be a szervezet vezetőit, mindig a helyükbe fog lépni valaki, és folytatódik a pusztítás. Ezt bizonyítják a 2004-es madridi vagy egy évvel később a londoni merényletek is.

Ausztrália és Kanada törvényben tette lehetővé az állampolgárok lehallgatását, Németországban nyilvántartják a gyanús elemeket. Egy új francia törvény szerint az internetszolgáltatóknak 1 évig meg kell őrizniük a levélforgalmat, és meg kell könnyíteniük a kódolt levelek elolvasását is. A polgárjogi szervezetek ugyanakkor aggódnak, hogy a támadások miatt fokozódott hatósági aktivitás, és az emberek megengedő álláspontja törvénytisztelő állampolgárokat is szükségtelenül akadályoz, és aláássa a szólásszabadságról és a privát szféra védelméről szóló alkotmányos jogokat.


Remény

Kimondva vagy kimondatlanul sokan az iszlám vallást teszik felelőssé a fanatizmusért, intoleranciáért, terrorizmusért, mintha az iszlám azonos lenne a szélsőséges fundamentalizmussal. Ezt a nézetet erősíti sajnos néhány olyan ostoba kijelentés is, mint amilyet Berlusconi tett: „Nekünk van Mozartunk meg Michelangelónk, nekik nincs." Elfelejtette, hogy a keresztes háborúk korában arab orvosok milyen sikerrel gyógyítottak, míg az európaiak csak kuruzslóként viselkedtek. Azok a dán karikaturisták is feleslegesen heccelték az iszlám világot, akik Mohamed prófétáról készítettek sértő rajzokat. Ha így folytatódik, valóban beteljesül a huntingtoni vízió a civilizációk összecsapásáról. Pedig terrorra nem lehet terrorral válaszolni.

Egyre több elemző kezdett érdemben foglalkozni a valódi megoldással. Az iszlám és a nyugati civilizáció békés együttműködéséhez az szükséges, hogy mindkét oldalon a mérsékelt álláspontok kapjanak meghatározó szerepet, s mindkét fél maga szorítsa háttérbe a saját szélsőségeseit. A militáns iszlám általános népszerűtlenségét mutatja, hogy a világ 1,2 milliárd muszlimjának országaiban a szélsőségesek visszaszorultak a választásokon. Ebben nagyrészt közrejátszott, hogy az iraki terrortámadások 95%-a helyi muzulmán. Már csak csökkenteni kell azoknak az okoknak a körét, amelyek táptalajai a szélsőségesek ideológiájának. A Nyugatnak pedig fel kell adnia felsőbbrendűségét, másfelől mind politikailag, mind gazdaságilag egyenrangú partnerként kell kezelni az iszlám országokat. A titkosszolgálatok és védelmi szervek összefogása nyomán ugyanakkor időben fel lehetne göngyölíteni a készülődő terrorcselekményeket. Sokan azt mondják: „Szeptember 11-e a nap, amely megváltoztatta a világot." Sokkal inkább az a nap, amely rádöbbentett bennünket, hogy a világ régen megváltozott.

A „terrorizmus" ENSZ által elfogadott definíciója:

„Egyes személyek vagy csoportok fegyveres erőszakot alkalmazó tevékenysége, politikai-ideológiai jelszavakkal az állam és a társadalmi rend szilárdságának megingatására."

 

 

 

 


Oszama bin Laden életrajza

1957. március 10-én született a leggazdagabb szaúd-arábiai építészeti vállalkozó fiaként. Oszama a dzsiddai egyetemen ismerkedett meg a szélsőséges iszlám tanításokkal. 1979-ben a szovjetek afganisztáni bevonulása után pénzével a megszállók ellen harcoló mudzsahed gerillákat támogatta. 1988-ban alapította meg szervezetét, az al-Kaidát, amely elvetette a nyugati értékrendet és az arab országokban az iszlám jog bevezetését tűzte ki célul. Szaddám Huszein 1991-es kuvaiti inváziója sokkolta bin Ladent. Amikor a szaúdi kormány az amerikaiakat hívta segítségül az irakiak kiűzésére, először Szudánba, majd a tálibok uralta Afganisztánba tette át székhelyét. Itt kezdett terrorista kiképzőtáborok létesítésébe. 1996-ban már amerikai és nyugat-európai állampolgárok megölésére szólította fel az igazhívőket. A következő években több jelentős merénylettel hívták fel magukra a világ figyelmét, de a hírműsorok élére a 2001. szeptember 11-i terrortámadással került. Bin Ladenra minden idők legnagyobb vérdíját tűzték ki, ám azóta sem sikerült őt elfogni. Legvalószínűbb búvóhelye valahol az afganisztáni hegyvidék barlangjaiban van. Az amerikai terrortámadás után a merényletek többségét már nem az al-Kaida, hanem a hozzá kapcsolódó szervezetek hajtották végre

Olvasóink írták

  • 1. BZH 2008. szeptember 11. 03:02
    „Egy magyar baratom, Bernáth Béla New Jwrsey allamban lakott es a WTC-ben dolgozott. Szeptember 11-én lekeste a vonatot amivel jart dolgozni. A kovetkezo vonatra felult ami az indulasa utan hamarosan megallt - a hangos bemondo je;ezte, hogy New Yorkban nagy robbanas volt igy a vonat nem megy tovabb.

    Tanulság ???”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A bor nagykövetei

A cím alapján sokunk lelki szemei előtt magas, egyenruhába öltözött, tekintélyt követelő, de mégis… Tovább olvasom