Kisalföld logö

2017. 06. 27. kedd - László 19°C | 30°C Még több cikk.

Vetési Imre: amerre jár, siker terem

Kosárlabda - Vetési Imre, a SMAFC-NYME vezetőedzője ötven évvel ezelőtt ismerkedett meg szeretett sportágával, és több mint negyven éve dolgozik kosárlabdaedzőként. A népszerű szakember felelevenítette pályafutását lapunknak.
Vetési Imre 1959-ben kezdett kosárlabdázni a Budapest Honvéd utánpótláscsapataiban, majd viszonylag korán az edzői pályát választotta.

„Nem tűnt úgy, hogy komoly NB I-es pályafutásom lehet játékosként, viszont nagyon szerettem a kosárlabdát, így nem akartam elszakadni a sportágtól. A szamárlétra legalsó fokán kezdtem, részt vettem a XI. kerületi sportiskola megalapításában, ami két év alatt a KSI méltó ellenfelévé nőtte ki magát. Egy év kivételével, 1980-ig utánpótlásedzőként dolgoztam. Azt a tizenkét hónapot rutintalan edzőként az NB I-ben töltöttem, de annak a szezonnak kiesés lett a vége. Az utánpótláscsapatokkal általában a hatos döntőkben szerepeltünk, a Honvéddal ifjúsági bajnoki címet is nyertünk. A TF-en 1980-ban diplomáztam, azóta vagyok főfoglalkozású edző."

Első feladatra nem kellett sokat várnia Vetési Imrének, aki rögtön a legmagasabb osztályban kezdett dolgozni.

Mindkét nemmel szívesen dolgozik.

„Oroszlányban kaptam először állást, ahol egy kiesés szélén álló együttessel sikerült kivívnunk a bennmaradást. A szocialista bányászváros nem volt rossz helyszín az alkotáshoz, állandóan sok nézőnk volt, a bányászoknak ugyanis nem volt más hétvégi szórakozása a sporton kívül. Ezt követően Székesfehérvárra hívtak, ahol a női és a férficsapatot is edzettem. Sokan kérdezték már tőlem, melyik nemmel könnyebb együtt dolgozni, erre azt szoktam felelni, hogy a gyűrű ugyanolyan magasan van minden pályán. A lányok mellett szól, hogy lényegesen csinosabbak, edzéseken fegyelmezettebben és kötelességtudóbban dolgoznak, de ennek a mérkőzéseken megvan a hátulütője. A fiúk konstruktívabbak, és ha improvizációra van szükség a pályán, azt is megoldják, míg a lányok sematikusabban játszanak. A fiúk edzésen át tudnak verni engem, de a meccseken az ellenfelek-
kel is megteszik ugyanezt. Én mindkét nemmel szerettem dolgozni."

Vetési Imre évek óta Sopronban tevékenykedik, első alkalommal 1988-ban vállalt munkát az Alpokalján.

Négy emberrel verték a bajnokot.

„Sopronban a Postásnál dolgoztam először, majd az SKC következett. A fiúkkal feljutottunk az A csoportba, és ebben az időszakban játszottuk az emlékezetes négyemberes meccsünket. Telt ház előtt úgy vertük meg a bajnoki címvédő Szolnokot, hogy a mérkőzés végére csak négy játékosom maradt, mert a többiek kipontozódtak. Azóta is füttykoncert fogadja a soproni csapatot a szolnoki csarnokban. Ezután visszatértem Székesfehérvárra, ahol az Albacomp beszállt a támogatásba. Ekkor kezdett kialakulni a későbbi nagycsapat, többek között Dávid Kornéllal is dolgoztam együtt. Egészségügyi problémám miatt rövid időre szanatóriumba kerültem, majd a szövetségnél kaptam állást az U22-es válogatott edzőjeként. Remek volt a Gulyás Róbert és Mészáros Zalán fémjelezte korosztály. Tevékeny részese voltam a SMAFC újraalakításának, majd ismét a Postás következett. A Matáv és a Magyar Posta különvált, előbbi a focicsapatot támogatta, utóbbi maradt a kosárlabdánál, de az A csoportot nem vállalta, így elváltak a mi útjaink is. A Soproni Ászoknál folytattam, ahol visszajutottunk az A csoportba, majd új szelek kezdtek fújni, szerb invázió következett, akik edzőt is hoztak magukkal. Egy évig az utánpótlással foglalkoztam, ifjúsági bajnokságot nyertünk a csapattal, aminek Körtélyesi Gergely és Gombás Gábor voltak a vezérei. Immár öt éve, hogy a SMAFC-NYME csapatánál dolgozom. A nulláról indulva fokozatosan összeraktuk a csapatot, arra törekedtünk, hogy egyetemista csapatként országos szinten is meghatározóak legyünk. Bronzérmünk után tavaly megnyertük az NB I/B Nyugati csoportját, és ha vasárnap Pápán nyerünk, nagy butaságot kellene csinálnunk ahhoz, hogy idén ne legyünk a legjobb négy között."

Vetési Imre sikerekben gazdag pályafutást mondhat magáénak, és minden egyes diadal közel áll a szívéhez.

Azt csinálja, amit szeret.

Nem rangsorolnám az eredményeket, mindig eszembe jut valami felemelő, amire az imént még csak nem is gondoltam. Remek játékosokkal dolgoztam együtt és remek embereket ismertem meg. Összességében szerencsésnek mondhatom magam, mert azt csinálom, amit szeretek, és tudom, hogy ez nem mindenkinek adatik meg. És szerencsés vagyok amiatt is, hogy olyan feleségem van, aki minden kosárlabdával kapcsolatos rigolyámat eltűri és kitart mellettem. Jól érzem magam a bőrömben!"

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Égett mögötte a lelátó Belgrádban

Labdarúgás - Másodikos középiskolás diák volt, amikor a Kisalföldben megjelent hirdetésre… Tovább olvasom