Kisalföld logö

2016. 09. 30. péntek - Jeromos 14°C | 24°C

Szépen mesél a szenteste

Bizonyára mindnyájunkban élnek emlékek a szentestével kapcsolatban, az orrunkban benne vannak az illatok, ha becsukjuk a szemünket látjuk a pillanatokat és szinte bőrünkön érezzük a simogató karácsonyt.

Ennél szuperebb dolgok nem is történhettek velünk. Boldogok voltunk mindannyian, szívünket átjárta a melegség és az önzetlen szeretet. Az előző napokban gondosan kivágott csillagot, a precízen megrajzolt karácsonyfát és a családunkat ábrázoló rajzot átadtuk a szüleinknek, akiken soha nem látott örömöt véltünk felfedezni. Szorosan átöleltük egymást és megköszöntük, együtt lehetünk békében, szeretetben és megértésben.

Az este játékkal telt, miután elfogyasztottuk az ünnepi vacsoránkat. Azután társasoztunk, beszélgettünk, és jókat nevettünk. Végre együtt voltunk. És valójában rájöttünk arra is, ahogy egyre nagyobbak lettünk, ez az igazi ajándék, hogy itt vagyunk egymásnak és nem rohanunk sehova, mint más napokon.

Időközben felnőttünk és már mi vagyunk a szülők, s gyermekeinknek próbáljuk azt a hangulatot, örömöt és meghittséget átadni, amit akkor mi kaptunk meg. Tovább visszük a hagyományokat, bevetjük az akkori praktikákat és közben mi magunk is újra azzá a kisgyermekké válunk, aki december 24-én a legszerencsésebb kisembernek érezte magát, hogy együtt lehet a családjával és aIgen, mindenkinek van emléke, mindenki fel tudja idézni a legszebb pillanatait erről a napról. Amikor izgatottan kikeltünk az ágyból, már a reggeli is alig ment le a torkunkon. Ezen még a meleg kakaó sem segített, hiszen minél előbb bele akartunk fogni a rengeteg teendőbe, hogy hamar eljöjjön az este. Mivel nem akartuk, hogy kornyadozzon a fa vagy éppen nem tudtuk tárolni a panelban, ezért e napon általában a családfővel mentünk el kiválasztani a világ legszebb, legformásabb, legjobb illatú és leginkább a mi kis lakásunkba, házunkba illő fenyőfát.

Maga a kiválasztás is óriási izgatottsággal telt, hiszen nem vihettük haza akármelyiket, nekünk a tökéletes kellett, a miénk, ami csak ránk várt. Félreérthetetlenül jelzett nekünk, azt vigyük el. Boldogan szedtük a lábunkat a friss hóban, siettünk haza, hogy mielőbb díszíthessük az új családtagot. Egy kis faragás innen, egy kis faragás onnan, s a mi fánk ott állt a szobában, már csak a felöltöztetésre várt. Szorgos kezek tüsténkedtek körülötte: csinos legyen, majd egy pici segítséggel, hogy elérjük a tetejét, rákerült a csúcsdísz és pompásabb volt mindennél a látvány.

Sosem láttunk még szebb karácsonyfát. A konyhából belopódzott a sütemények aromája…hmm…még most is itt van az orrunkban a bejgli, a linzer vagy épp a püspökkenyér illata. Megebédeltünk, eltelített minket a hal, a káposzta, a rántott hús, de mindig volt helye még egy kis édességnek. Legtöbbünknek a délután, vagy a kora este a miséről szólt. A család együtt hallgatta a karácsonyi történetet, megnéztük a betlehemi műsort is. Ha későn érkeztünk, akkor végig kellett állni a celebrálást, de ez sem számított mert tudtuk, ha ennek vége, akkor otthon valami különleges vár ránk.

Izgalommal telve, hatalmas léptekkel indultunk haza felé, közben megcsodáltuk mások karácsonyfáit, amiket az ablakokon át láttunk. Mindenhol fények, díszek, meghittség. Teljesen lázba hozott minket a sok csillogó-villogó csoda és kicsit úgy éreztük magunkat, mintha mindenkinél eltöltenénk egy percet, akihez bepillantást nyertünk.

Végre haza értünk, minden képzeletünket felül múlta a látvány, amely a csengettyű szó után a szemünk elé tárult. Hát itt járt a Jézuska és pont akkor jött, amikor mi a templomban voltunk. Kerestük a helyiségekben, hátha még látjuk valahol, kinéztünk az utcára, de ő már messze járt akkor.

Tudtuk, aznap este a világ minden gyermekéhez el kell jutnia, de minden évben bennünk volt a remény, egyszer találkozhatunk vele és megköszönhetjük mindazt a jót, amit kaptunk tőle. Gyors mozdulatokkal bontottuk ki a csomagolást és csak kerekedtek a szemeink, tátva maradt a szánk, boldogan mutattuk meg szüleinknek, pontosan azt hozta a Jézuska amire vágytunk, amit megírtunk neki. A szüleink velünk együtt örültek, s közösen próbáltuk ki a kisvasutat, befontuk a babánk haját vagy rohantunk az udvarra, kipróbáljuk a fakutyánkat.

Az otthonukat átjárja a szeretet és a finomságok illata.

Gyermekünk rajzát tartjuk a kezünkben s eszünkbe jutnak a mi kis sete-suta ábráink, s átéljük azt, amit a szüleink éltek át akkor, amikor ugyan így ültek a fotelban s nézték a nagy művet, hogy nincs is ennél szebb és csodálatosabb ajándék, mit ember kívánhat magának.
Könnyeink mögül felnézve lefényképezzük magunknak a pillanatot, amikor mind együtt vagyunk és szívünk legmélyére raktározzuk el, ahol senki sem veheti el tőlünk és magunkban hálát adunk a sorsnak, hogy átadhattuk mi is, amit akkor kaptunk és hogy újra gyerekek lehetünk, s egy percre ott lehetünk újra azokkal, akik már fentről vigyáznak ránk.
A szentesének erről kell szólnia.

A szeretetről, az összetartásról, hiszen sosem tudhatjuk, hogy melyik évben vagyunk együtt teljes létszámban és nem szabad rohanni ész nélkül, felvásárolni minden haszontalanságot mert a karácsony nem ezt jelenti. Élvezzük a pillanatot és lelki szemeinkkel örökítsünk meg minden mozzanatot.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

5700 euró gyűlt össze az osztrák-magyar bálon

Pénteken, Lövőn adták át az ausztriai Fülesen (Nikitsch) megrendezett osztrák-magyar jótékonysági… Tovább olvasom