Kisalföld logö

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 13°C | 23°C Még több cikk.

Rémálommá vált a római vakáció

Farkasné Busznyák Katalinnak ezentúl arról, hogy római vakáció, biztos nem a Gregory Peck és Audrey Hepburn főszereplésével forgatott romantikus amerikai film jut majd eszébe. Sokkal inkább a betegség, a fájdalom és a kiszolgáltatottság.

Terhesség helyett vakbélgyulladás

Farkasné egy nagyobb csoporttal június végén egyhetes autóbuszos nyaralásra indult Olaszországba.
– Minden gyönyörűen indult, a második nap még pazar városnéző kiránduláson vettünk részt a műemlékekkel teli Rómában. Utána azonban elkezdődött a kálváriám – kezdte a vele történt kellemetlenségek sorozatának felelevenítését a soproni hölgy. – Megbetegedtem, fájt a gyomrom, hányingerem lett. A római kiránduláson napsütés, hőség volt, először napszúrásra gyanakodtam. Egy Róma melletti kisvárosban volt a szállásunk, elmentem a helyi rendelőbe. Ott az orvos azt magyarázta, hogy terhes vagyok. Este aztán, hogy romlott az állapotom, visszatértem, de újra csak azt hajtogatta: bébi, bébi... Másnap reggel fel sem tudtam kelni. Páran a csoportból bevittek egy római kórházba. Ott megállapították: vakbélgyulladásom van.

Műtét – és ami utána jött

– A kórházba érkezésemet követő napon megoperáltak – folytatta Farkasné. – Ami ezután következett, azt senkinek nem kívánom, és előttem a továbbiakban ne szidja senki a magyar orvosi ellátást. Kezdődött azzal, hogy a mosolygós nővéreken kívül – akik túl sokat nem tehettek az érdekemben – nem tudtam senkivel beszélni. Az orvosok átnéztek rajtam, szinte nem is vettek emberszámba. Ráadásul a hétvégén – míg én a kórházban feküdtem – a csoport, amellyel jöttem, és amelyben ott volt a kislányom is, hazautazott Magyarországra. A következő hét elején már felkelhettem, mégsem engedtek haza. Pontosabban az orvos, aki operált, engedett volna, de a kollégája felülbírálta. Hiába próbáltam bárkihez fordulni Magyarországon keresztül – a sok telefonálástól szorongva várom a számlámat – a helyiektől semmi segítséget nem kaptam. A magyar biztosító azzal hívott: hol vagyok, mert az olasz partnere azt állította: már elhagytam Rómát... Előfordult, hogy már megvolt a helyem a hazinduló gépen, a mentősök és a mentőautó is készen állt, de nem volt orvos, aki engedélyezte volna, hogy elhagyjam a kórházat. Így aztán egy hetet ráhúztam a „nyaralásra", s csak múlt szombaton tudtam hazajönni. A legszörnyűbb az utolsó öt nap volt, amikor ott tartottak, de nem törődtek velem. Tehetetlennek, kiszolgáltatottnak éreztem magam a római kórházban, úgy „kezeltek", mintha ott sem lennék.

Szerencsére volt biztosítás

Farkasné a megélt kiszolgáltatottság hatására az indulattól remegő hangon mesélte el a történetet. Hazaérkezése óta a soproni kórházban – a Rómában történtekkel ellentében – minden nap tisztítják, kötözik a gennyező sebet. Ellátják és emberszámba veszik. Azzal kapcsolatban, mi számára az eset tanulsága, kire neheztel leginkább, a következőket mondta: – Rágondolni is rossz, mi történik, ha nincs biztosításom. A műtétet és a hazautazást a biztosító fedezte, amely próbált lehetőségeihez képest mindent megtenni, de betegségem alatt nem nagyon tudta Olaszországban érvényesíteni a legelemibb jogaimat. Hogy ez mennyire a magyar biztosítón és mennyire az olaszok hozzáállásán múlott, azt nem tudom. Az olasz partner – enyhe megfogalmazásban is – igen nagyvonalúan kezelte az ügyemet. Lehet, hogy ezért érzem úgy, hogy Rómában nem vettek igazán emberszámba.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Százezres veszteségek

Fertőhomok és környéke a soproni régió fontos zöldségtermesztő vidéke. A földművelők szerint az… Tovább olvasom