Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 2°C

A Pro Kultúra nem jó gazda

– Ilyen körülmények között nem lehet dolgozni! – mondja Borbás Gabi színművész a soproni teátrum helyzetéről. A kedvelt színésznő az elmúlt hetekben minden lehetőséget megragadott, hogy elmondhassa: nem ért egyet azzal, hogy a város új direktort választ.
Borbás Gabi az elmúlt hetekben a soproni színházért és Valló Péterért lobbizott.
Borbás Gabi az elmúlt hetekben a Művészeti Tanács és a társulat nevében lobbizott a soproni színházért és Valló Péterért. Véleményét hallatta a városházán, szakmai körökben és szerkesztőségünket is...

– A színház jövője egyre inkább politikai kérdés Sopronban, ön ennek ellenére mindenütt hallatja a hangját, a szakma érveit.
– Kénytelen vagyok, pedig nem ez lenne a dolgom. De tartozom annak a tíz évnek, amit Sopronban töltöttem. A civil emberek számára január 1-jétől december 31-ig tart egy esztendő, a színháziak számára azonban augusztus 1-jétől július 31-ig. Igazgatót januártól szokás kinevezni, hogy az időben össze tudja állítani a következő évad műsortervét, megszerezze a jogdíjakat, előkészítse a díszleteket.

Február végéig meg kell tennie ajánlatait a színészeknek is. Sopronban tulajdonképpen csak egy hónapot késnek az új direktor kinevezésével, én azt nem értem, miért jó az a városnak, ha aztán tíz hónapon át két vezetőt fizetnek: az új cégvezető februártól kap fizetést, Valló Péternek viszont decemberig jár. Vagy felbontják Valló szerződését? Akkor az ügyvédtől függően 6–10 millió forintot jelent. De folytatom: ki fogja leszerződtetni az új társulatot, ki állítja össze a műsortervet? Valló vagy az új igazgató? Mert ketten együtt biztosan nem.

– Csak félve merem megkérdezni: milyen a hangulat a színházban dolgozók között?
– Feszült és letargikus. Idegesek vagyunk, találgatunk, többen az egzisztenciájukat féltik. Így nem is lehet dolgozni. Csak az esti taps gyógyír kissé, és az emberek szavai. Engem is megállítanak az utcán, a boltban. „Mi lesz magukkal, Gabika? Drukkolunk, ne hagyják magukat!" – mondják. Én meg arra gondolok, az esti előadás végén biztosan elbőgöm magam. Lesz még egy premierem Sopronban, a Pogánytánc. Annak az utolsó előadásán aztán elbúcsúzom. Nem maradok tovább Sopronban. Hacsak...

– Azt akarja mondani, hogy ha Valló Péter megy, itthagyja Sopront ön is?
– Azt. Nézze, nagyon elfáradtam. Tudja, mit jelent soproni színésznek lenni? Hogy örökösen felborul az ember magánélete. Két gyerekem van... Meg egy speciális életformám túlélőcsomaggal és az állandó készenlétben álló bőrönddel. Szép volt ez a tíz esztendő, tényleg. De az elmúlt két év bizonytalansága, zűrzavara kifárasztott. Nekem ugyan hiába üzent még novemberben Szilágyi Tibor, hogy számít rám...

– Nem csak a bizonytalanság miatt látja sötéten a helyzetet?
– Nem hiszem. Korábban is gondolkodtam már a búcsún, de Valló érkezése miatt maradtam. Most viszont a vele szembeni eljárás eldöntötte a kérdést. Azt nyilatkozta a Pro Kultúra ügyvezetője, hogy ha Valló Péter pályázik, most nem lenne ez a cirkusz. Valló diszkrét ember, nem hangsúlyozta a valódi okot, én kimondom: tudniillik hiába is pályázott volna, a kérdés már le volt vajazva. De igaza van az ügyvezetőnek, ez cirkusz, abban az értelemben, ahogy azt az értelmező szótár is írja: ügyességi mutatványokkal szórakoztató üzem vagy előre megrendezett dolog, ámítás. Mindennek mélyén persze az húzódik, hogy a Pro Kultúra nem jó gazdája a színháznak. Ezt megtudja majd az új igazgató is; vagy belerokkan, vagy feláll, mert rájön, hogy tehetetlen. Nos, én ezt nem akarom megvárni...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Győr nem riválisa Sopronnak

Tapasztalatcserére érkezett pénteken a győri polgármesterhez Walter Dezső, Sopron első embere. Bár a… Tovább olvasom